Valér

POSzT 2009 - Még élünk! (1. nap)

2009.06.06. 15:48

Programkereső

Az előadások zöme nem rövid, átlagosan három óra (ami lehet két és fél, de akár négy is), így a napi másodikra, a rövidebbre, általában tíz körül ülünk be.

Megint POSzT, megint mustra. A kilencedik. Rekordszámú versenyelőadással és OFF-programmal. Ilyenkor meg lehet nézni azt, ami évad közben kimaradt, és azt is, ahová nem jutott el/be az ember.

Persze a versenyprogram már szűrve érkezett; közel kétszáz előadás megtekintése után adta nekünk ezt a tizennyolcat Janisch Attila. Hogy jól választott-e, majd időközben kiderül. Annyi bizonyos, hogy három rendezőtől két-két előadás is szerepel (Ascher Tamás, Horváth Csaba, Mohácsi János), valamint látszik az is, hogy igyekezett valóban keresztmetszetet adni az elmúlt egy év felhozatalából. A sok előadás miatt szinte minden nap duplázunk, ami nem mindig szerencsés, de erről később. Az előadások zöme nem rövid, átlagosan három óra (ami lehet két és fél, de akár négy is), így a napi másodikra, a rövidebbre, általában tíz körül ülünk be. Már ahová kaptunk jegyet...

Megszorítottak. Úgy szállodailag mint jegyileg. Recenzens szállodája rendben, jegyei foghíjasak. Talán majd a PressCard feliratú kitűző segít. Legalábbis azt ígérték, ha mégis marad hely, a sajtóé az elsőbbség. Ha mégsem, akkor irány az OFF! Mert abból is akad bőven.

A megnyitó - mint tavaly - elmaradt. Eső. A nyitóelőadás (A képzelt beteg, Pécsi Nemzeti Színház, rendezte Mohácsi János) előtt köszöntött mindenkit Jordán Tamás, Páva Zsolt, Pécs új polgármestere, és dr. Balogh Gyula kulturális szakállamtitkár. Utóbbi beszéde néhány percnyi vidámságot is hozott a nézőtérre, ugyanis, amikor a Pécs2010 program fontosságáról, jelentőségéről beszélt (olvasott), akkor egy szépen és ünnepélyesen letett mondatvég után a takarásból valaki egy óriásit köhögött. Hogy szándékos volt-e vagy nem (talán inkább igen, mint nem), azt nem tudni. De az idei POSzT egy pontos, igazi dramaturgiai pillanattal indult.

Herczeg Adrienn, Zayzon Zsolt (A képzelt beteg)
Herczeg Adrienn, Zayzon Zsolt (A képzelt beteg)

Az előadás jó. A képzelt beteg nyomán írta Mohácsi István és Mohácsi János. A szereplők nevét megváltoztatták, némely karaktert kihúzták, másokat beleírták. Főszereplővé lépett elő Toinette, a szobalány, és maga a Halál. Nem tudjuk eldönteni, mely korban járunk (a Halál például egy PDA-ról olvassa a listáját - többnyire pontatlanul, mivel diszlexiás -, viszont többször is elhangzik, hogy tegnap meghalt Molière), de nem is ez a fontos. A viszonyok fontosak, a saját életünkért való harc, az, hogy bárkit odalöknénk a Halálnak, csak minket hagyjon még egy kicsit élni. A nyelvezet a fontos, a L'art pour l'art-szerűen kifordított mondatok, amelyek úgy kezdődnek, ahogy szoktak, és úgy végződnek, amit az ember valójában akart mondani. Ettől lesz nyelvileg rettentően mulatságos, értelmileg viszont szívszorító. Szinte abszurd.

Örüljünk, hogy élünk. Bár kétségtelen, van a Halálnak némi igaza: ha így, akkor minek?