Árpád

POSzT 2009 - Egész ember (8. nap)

2009.06.12. 12:06

Programkereső

Visszatérő motívum a gyermekkori fogócskából maradt "ház" jelzése; olyankor nem lehet elkapni, nem ér a neve. Trill két karjával háztetőt formáz a feje fölött, amikor szembesítenék valamivel, amikor döntenie kellene.

A pécsiek elég rosszul láthatnak. Minden második üzlet optika. Vagy csak virágzik az egészségügyi turizmus. Ezen kívül még ékszerboltból van rengeteg. Cserébe bajban lennék, ha teszem azt, ceruzát szeretnék venni, mert papírboltot még nem láttam.

A sajtóirodában egész nap A kölyök című musical zenéjét hallgattuk. Próbál a balett. Hogy mit, az rejtély. Pláne, hogy hogyan. Minden szám kétszer-háromszor, aztán újra. Meglepetésszerűen egy újabb dal, majd a kettővel azelőtti, majd az első. Majd váratlanul a Carmina Burana, aztán ismét Mikó István és Krisz Rudi, 15 évvel ezelőttről. Ez mondjuk határozottan jobb, mint tavaly a Bolero tíz napon keresztül. És mindig csak az eleje, sosem végig.

Délután megnéztem a Művészetek Házában a színházi szakmákat bemutató kiállítást. Idén a cipészet került sorra. Jelentős dolgokat nem tudtam meg. Néhány rajz és egy-két pár cipő. Se a tervező neve, se az előadás címe. Aki tudja, miben viselt Bánsági Ildikó korcsolyacipőt, az jelentkezzen!

Este két versenyprogram. A Kalevala a Fortedansétól, és az Oblom-off Debrecenből. Horváth Csaba még mindig nem lopta be a szívembe magát. Csodálatra és elismerésre méltó teljesítmény, amit csinálnak, de tőlem nagyon távol áll. Szálinger Balázs készített egy új darabot a finn eposzból, beemelve többek közt a globális felmelegedés problémáit is. A szereplők alsónadrágban/bikiniben vannak jelen, különböző színű testfestéssel (karok, comb, dekoltázs), a girbegurba motívumok és a színek az északi népművészetet idézik (jelmez: Benedek Mari). Antal Csaba díszlete néhány kivágott fa csonkja, melyekre a végén, bámulatos összmunkával fölhúznak egy könnyűszerkezetes ház vázát. (Ez a rész egyébként tényleg gyönyörű, pontosan megkoreografált, egymásra épülő testekkel és mozdulatokkal - nem siettek, nem volt baj, ha valaki egy picit tovább szöszmötölt az elektromos csavarrögzítővel (hivatalosan akkus csavarozó), csak biztonságosan legyen kész. Az emberi fizikum csodákra képes.) A színészek és a táncosok profik, szinte nem is lehet megállapítani, ki a színész és ki a táncos. (Na ja, Andrássy Máté, Földeáki Nóra, Kádas József, Krisztik Csaba és Sipos Vera Ladányi Andrea mozgásóráin nevelkedtek, emlékszem egy vizsgájukra, nem hittem el, amit látok.) Ez a fizikai színház vagy hat, vagy nem hat. Az értelmem az igenre, az érzékeim a nemre szavaznak. Nem tudok velük menni, nem ránt be, hiába tátom el a szám Mucsi Zoltán megöregedett Vejnemöjnenén, aki tíz perc alatt, lassított mozgással tesz egy félkört a színpadon, vagy Krisztik Csaba mozgásán, aki szerintem rugóból van, vagy Sipos Vera furcsa kisbabahangjain (azt hiszem, hasbeszélt), vagy az embertornyokon, amiket egymásból építettek. Nem hozták mozgásba a szívemet.

Kalevala - Fortedanse
Kalevala - Fortedanse

A debreceni Oblom-offot Trill Zsolt húzta el. Egy zseni. Goncsarov Oblomov regényből Mihail Ugarov készített darabot. A címet a lengyel rendező, Andrzej Bubień változtatta meg, a műsorfüzet szerint azért, mert "a főhős kilóg a sorból, kívül áll valamin, az élete más mederben folyik, mint az őt körülvevő világé". Teljes, egész ember akar lenni, és mivel ez nem lehetséges, inkább nem lesz semmi. Trill nem az orosz irodalomban oly sokat megrajzolt "fölösleges embert" formálja meg Oblomovból. Inkább egy gondolkodó, folyamatosan kétkedő, kicsit gyermeteg lényt. Eszembe jut róla Pirandello IV. Henrikje (10 év múlva megnézném Trillel), nehéz eldönteni, hogy csak a külvilágnak játssza, vagy tényleg ennyire nem érti az életet. Visszatérő motívum a gyermekkori fogócskából maradt "ház" jelzése; olyankor nem lehet elkapni, nem ér a neve. Trill két karjával háztetőt formáz a feje fölött, amikor szembesítenék valamivel, amikor döntenie kellene. És tényleg elbújik, leperegnek róla az információk.

Oblom-off
Oblom-off

Betegségét, amibe végül belehal, totusnak diagnosztizálja az orvos. Aki minden szeretne lenni egyszerre. És ez halálos betegség. Oblomov gyermeki csodálkozással, értetlenkedve kérdezi: "Az egytized, egytizenhatod emberek élhetnek? Csak a kis totus nem?" Hát, nem. És nem lett totus, még halála után sem. A sírja óriási szoborrészletekből áll: egy csizmából (a ledöntött Sztálin szobor jut eszembe), egy fél lóból, és egy elvágott fejű férfi felsőtestből épített torzó tövében ül orvosa és régi barátja. A torzó kapott egy fél szárnyat is. Csak egy felet.