Etelka, Aletta

Egyből kettő

2009.06.27. 00:48

Programkereső

Mildred, 35 körüli bombázó - ez áll a szövegkönyv elején. Huszonkilencnek vallja magát, mindenről megvan a maga véleménye, egy kicsit szemtelen, de ez nem tűnik föl neki. Ida fodrászatában dolgozik, éppen a darab kezdetéig, akkor ugyanis fölmond. Később még találkozunk vele, Sam eseti "álca-nőjeként". Vagy nem is annyira álca? Mildred, azaz Létay Dóra adta meg a választ.

- Két hét múlva bemutató. Hogy álltok?

- Viszonylag könnyű a helyzetem, csak két jelenetem van. Ámulva nézem a többieket, akik végig bent vannak. Mennyiségileg, koncentrációban és jelenlétben nagy falat. Épp ma néztem, hogy olyan, mintha több hónapja készülne már az előadás, pedig alig egy hónapja kezdtük az egészet. Ráadásul nem is minden nap volt próba, mert elég nehéz mindenkit egyeztetni, így gyakorlatilag feleannyi próbaidőnk van, mint amit a naptár mutat. Szinte hihetetlen, hogy ennyire jól állunk. Legalábbis, én ma már nagyon jól szórakoztam.

Sírpiknik (Gálffi László, Takács Katalin, Létay Dóra, Parti Nagy Lajos - fotó: SzoFi)
Sírpiknik (Gálffi László, Takács Katalin, Létay Dóra, Parti Nagy Lajos - fotó: SzoFi)

- Szoktál bejárni próbát nézni, ha épp te nem is vagy kiírva?

- Szoktam. Tanulságos dolog, élmény őket nézni! Zseniális a szöveg, tiszták a szituációk, isteni a szereposztás, mindenki az, amit játszik, nem kell senkinek erőlködnie. Nincsenek nagy kételyek, mint olyan sokszor, nem nézünk össze rémülten, hogy "Úristen, ebből mikor lesz valami?". Igaz, ez nem is a nyári vígjátékokra jellemző probléma... Bár, volt már olyan tapasztalatom is, amikor egy könnyedebb előadás borzasztó nehezen állt össze, vért izzadtunk vele. Nehéz volt megtalálni a megfelelő szituációkat, valahogy a színészek sem voltak annyira együtt. Sok mindenen múlik, hogy összejön-e vagy sem. Néha látszólag a legkönnyebb darabok születnek meg a legnehezebben.

- Azt mondod, könnyű a helyzeted a két jelenettel. Szerintem meg nem, hiszen ez két zárt jelenet, sűrítve kell megmutatnod egy figurát.

- Én nagyon szeretem, amikor egy előadásban csak két-három jelenet van arra, hogy hozzak egy szerepet, és pontosan eljátsszak egy szituációt. Mivel mennyiségileg nem olyan sok a dolgom, el is szöszölhetek, van időm arra, hogy kidolgozzam ezt a két jelenetet. Eredetileg egyébként csak egy jelenete volt Mildrednek, a legvégén. Amikor Orlai Tibor fölhívott tavasszal, nem mondott semmi konkrétumot, csak annyit, hogy Parti Nagy fordítja, és Ilan Eldad rendezi. Egyből azt mondtam, hogy boldogan jövök. Egyrészt örültem, hogy újra próbálhatok színházban, másrészt nagyon szeretem a nyári munkákat. Tibor elküldte a nyersfordítást - még csak az volt kész -, amitől egy picit megijedtem, mert azt láttam, hogy Mildred bejön a hetvenötödik oldalon, és kimegy a nyolcvanadikon. Mire a nézőtéren valaki fölvesz egy leejtett zsebkendőt, már nem vagyok bent... Kiderült, hogy már íródik az első jelenet, mert ők is úgy gondolták, hogy akkor van értelme ennek a szerepnek, ha van még valami sorsa ennek a nőnek, ha többet tudunk meg róla.

- Bántott volna, ha ilyen pici marad a szerep?

- Nem a mennyiség a lényeg. Ez így önmagában dramaturgiailag volt teljesen lényegtelen, és nem is volt mit játszani. Csak annyi volt a funkciója, hogy még kínosabb legyen a helyzet, amikor a férfi megjelenik egy fiatal csajjal. Akiről viszont addig szó sem volt. Mégis mindenki rácsodálkozott: "Mildred, te mit keresel itt?" Nem volt érthető, hogy ki ez és mit csinál. A nézők meg pláne honnan tudták volna? De szerencsére ez megoldódott.

- A szövegben elhangzik, hogy voltak együtt vacsorázni, meg egyszer kirándulni. Szerinted komolyan gondolná ez a férfi ezzel a nővel, vagy csak azért kezdett vele, hogy bosszantsa a másik hármat?

- Azt hiszem, inkább a nő nyomult, ő akarta volna jobban ezt a kapcsolatot. A férfinak nyilván legyezgeti a hiúságát, hogy egy fiatal nőnek ennyire bejön, de ha komolyabbra fordulna a dolog, a férfi leszerelné a nőt. Csak kellemesen eltöltötték együtt az időt, de szerintem a pasi egyáltalán nem gondolt arra, hogy ez egy induló kapcsolat.

Sírpiknik (Létay Dóra, Takács Katalin, Gálffi László - fotó: Dömölky Dániel)
Sírpiknik (Létay Dóra, Takács Katalin, Gálffi László - fotó: Dömölky Dániel)

- Hogy érzed magad a próbákon? Belecsöppentél egy olyan társaságba, akik évtizedek óta ismerik már egymást.

- Hát, én sem annyira csöppentem! Bánsági Ildin és Egri Mártán kívül mindenkivel játszottam már. Margitai Ágival Miskolcon találkoztam, akkor kezdtem a pályát. Az első darabomban, a Háromlevelű lóherében a tanáromat játszotta, rengeteget segített, nagyon jóban lettünk. Két évig dolgoztunk egy színházban. Takács Katival az Ármány és szerelemben játszottam, szintén Miskolcon, ő volt Lady Milford, én meg Lujza. Gálffival Sopsits Árpádnál forgattunk együtt, a Torzók című filmben. Mártival is ismertük egymást, de még nem játszottunk. Ildi volt az egyetlen, akit most ismertem csak meg személyesen. Persze, szinte mindenben láttam. Egyáltalán nem érzem magam zavarban, jó hangulatúak a próbák. Mindenki nagyon helyes és elfogadó. Jó és megnyugtató ez a helyzet.