Valér

Még mindig kripli - De mitől 200?

2009.10.05. 11:30

Programkereső

Egy lepattant ír szigeten, a külvilágtól elzárva, él egy belterjes közösség. Van köztük kripli és még kriplibb. Egyszóval Martin McDonagh darabja az emberi élet metaforája. De ezt már szinte mindenki tudja, hisz a Radnóti Színházban lement a Gothár Péter rendezte darab 200. előadása. De mitől kétszáz a kétszáz?

" Csak azért kezdtem drámákat írni,

mert minden mással kudarcot vallottam"

Martin McDonagh

Az 1970-ben született szerző, Martin McDonagh, saját bevallása szerint tesz arra, hogy mit alkottak angol és ír elődei, továbbá a teljes klasszikus drámairodalomra úgy, ahogy van. Nem is csoda, hiszen tizenhat évesen ott hagyta az iskoláit, és tévéfüggőségét munkanélküli segélyekből finanszírozta. Tarantinóra és a hasonszőrűekre gerjedt, 2008-ban aztán rendezett is egy filmet enyhe tarantinós beütéssel (Erőszakik címen fordították magyarra), amivel egyből Oscarra jelölték, igaz, "csak" a forgatókönyvért. Az ír valóságot boncolgató darabjainak bizarr érdekessége, hogy a származását tekintve ír szerző (magyarul ez különösen jól hangzik) Londonban született és csak látogatásai alkalmával tanulmányozta az ír életet, így nála semmi nem úgy van, ahogy a valóságban. Az írek nem pont olyanok, mint az írek, stb. Dehát ezt a világ bármely nemzetiségű írójáról elmondhatjuk... Mindenestre A kriplinek ütős a sztorija, a végtelenül humoros, mégis vészterhes tragédiákat jósló nyelvezete, és ütős a fordítója, a magyar színházi világba akkortájt berobbanó Varró Dániel. Olyan önálló nyelvi univerzumot alkotott, amilyet az ír az eredeti szöveggel. (Sárga haminyami és hasonlók.)

Maga a sztori azért érdekes, mert a halmozottan retardált Billy nagy kitörése lenne - de nem az. Elviszi ugyan egy hollywoodi forgatócsoport az ír latyakból egyenesen Amerikába, de ott rá kell döbbenniük, hogy mégis jobb, ha egy szellemileg visszamaradottat egy színész játszik el, és nem a szellemi visszamaradott maga. (Ez a történet leggyengébb pontja, de olyan viccesen az, hogy beleillik a képbe.) Így marad az ír latyak, pontosabban a partot nyaldosó tenger, amely egyenesen a színpadot nyaldossa. Na, igen, a díszlet. A vidáman tapicskáló falubeliekkel. Ez a tökéletes illúzió szintén a siker része. A lágyan elmosódó kontúrok a félhomályban, a csónak nyikorgása, a cuppanó csizmák hangja. A kis sziget tengerpartja, ahol aztán hazatérése után Billy magára marad azzal a vérfolttal...

Nem sorolható Gothár Péter legerősebb rendezései közé - írta a kritika a darab bemutatója után, 2001-ben, és ez a viszonylagosság azt sugallta, hogy na, ez most nem annyira. Aztán kiderült, hogy mégiscsak annyira. Gothár Péter rendezése olyan áradó energiákkal teli világba tette McDonagh első látásra egysíkú, valójában sokdimenziós, az emberi princípium lényegét magukban hordozó figuráit, amely világban az idiotizmus sokszor eredendő emberi bölcsességet takar, a figurákon való nyegle gúnyolódás pedig végső soron a létezés esendőségével való legmélyebb együttérzést mutatja. Már-már elmenne az érzelgősségig, de attól Gothár olyan mértékben irtózik, hogy ezzel épp a helyére billenti McDonagh szövegének gazdag jelentéstartományát. Mi meg megkajoljuk.

A kripli 200. előadása
A kripli 200. előadása

Mindenekelőtt Lengyel Tamás kacska testű, nyáladzó Billyje váltja ki belőlünk ezt a végtelen együttérzést (amellyel alkalmasint az egész világot magunkhoz ölelnénk), de a Csomós Mari, Schell Judit féle bajuszos nénikék, és Kulka János Johnnyja is, aki a napi betevőért hordja-viszi a (többnyire hírérték nélküli) híreket. Meg ez az egész kripliállomány, amelyik a darab szerint 1934-ben, szerintünk most és itt, évszázados tapasztalatokat rejtő, szívszorító idiotizmussal gyürkőzik neki annak, amit életnek nevezünk.

A 200. előadás ünnepi alkalom volt. Eljöttek a régebbi szereplők is - Hámori Gabriella, Kováts Adél, Mészáros Tamás, Marjai Virág, Csankó Zoltán, Karalyos Gábor. Eredeti maszkjukban, csöndes zombiként rendeződtek be a mozis jelenet hátterébe, és meg is hajoltak a többiekkel. Volt torta, volt gyertya, és a végén majdnem meggyulladt a függöny. McDonaghnak tetszett volna.