Árpád

Hamlet-illúziók

2009.10.09. 15:43

Programkereső

"Film és színház ritkán tudja ennyire jól kiegészíteni egymást! Hamlet itt van köztünk. Félelmetes és rideg vízióiban teljesen elvesztette igazi énjét." Különleges bemutatóra készül az Anyaszínház a Sirályban október 25-én és 26-án. A rendező-előadó, Menszátor Héresz Attila gondolatait olvashatják a Hamlet-illúziókról.

Sediánszky Nórával 2007 tavaszán készítettük első közös monodrámánkat, a Jászai Mari életét feldolgozó, egyszersmind sajátos formában megidéző Jászai-t, melyet 2007. április 27-én mutattunk be a Spinoza Házban. A produkció azóta is műsoron van (jelenleg a huszonötödik előadásnál tartunk), és jó fogadtatásra lelt: az eredeti játszóhelyen kívül több helyen volt alkalmunk már játszani, nagy örömünkre beválogatták a 2008-as DESZKA debreceni kortárs drámafesztiválra is, ahol elnyerte a legjobb monológnak járó díjat, nyáron pedig a szegedi nemzetközi THEALTER fesztiválon léptünk fel, ahol szintén igen jó közönség- és szakmai visszhangra leltünk. Többek között ez a siker is indított minket arra, hogy továbbgondoljuk sajátos párbeszédünket a monodrámával mint műfajjal, egyáltalán, a színházi létezéssel, kifejezési formával, ezen keresztül pedig saját korunkkal, a minket körülvevő világgal, helyzetünkkel: vagyis egyfajta "folytatást" készítsünk. Már a Jászai esetében is igyekeztünk a monológot, mint formát kicsit másképp felfogni, új darabunkkal, az egyszemélyes Hamlettel pedig szerettünk volna még tovább lépni. 

Hamlet-illúziók
Hamlet-illúziók

A színpadon továbbra is egy szereplő jelenik meg (Hamlet), de monológ helyett valójában folyamatosan dialógusokban nyilvánul meg, "partnerei" azonban nem valós személyek, nem is a közönség, nem is csupán önmaga - múltja, az átélt történések szereplői, akikkel mintegy a halál, a végső agónia során emlékei közt kutatva, konfliktusait újraélve beszél, vitázik, szeretkezik, gyűlölködik, öl, vagy ölel. Ezek a "társak" három projektor segítségével három kivetítőn jelennek meg, egymás mellé rendelve több találkozást, képet, jelenetet, ahogy az emlékezés, az asszociáció fonala is ritkán lineáris, még kevésbé egysíkú. Ily módon a megvalósult produkció olyan virtuozitást, technikai és szakmai pontosságot, összekomponáltságot igényel, amely önmagában kivételes, különösen egy monodráma esetén, ráadásul maga az ábrázolás módja is egyedi és újszerű. A nézők monodrámát látnak - hiszen egyetlen ember van csupán a színpadon, ő gondolkodik, érez, beszél, cselekszik - mégis, a szerkezet polifonitásával új, különleges befogadói élmény létrehozására van lehetőség, a három projektorral való játék pedig vizualitásra, gyors mozgásokra, magas technikai igényekre épülő korunk számára is élővé, kortársivá tehet egy sokak számára már múzeuminak, avíttnak tartott színpadi műfajt.

Hamlet-illúziók
Hamlet-illúziók

A fenti előadás célja aktuális, korszerű formában megfogalmazni magának a Hamlet-történetnek, Hamlet-jelenségnek az átalakulását a velünk változó, elhomályosuló, vagy éppen kifényesedő világgal együtt. A fent ábrázolt módon talán sikerült létrehoznunk egy valóban "huszonegyedik" századi Hamletet, egy olyan szuggesztív (és látványos) belső utazást, mely voltaképpen csak kiindulópontnak, ugródeszkának tekinti Shakespeare drámáját - megmutatni napjaink Hamletjét, aki még nagyobb elszigeteltségben, világba vetettségben létezik, mint Shakespeare hőse, keres és talál utakat, tévutakat, zsákutcákat és álzárlatokat. A lázadás állapotát a csend állapota követi - a gumifal, a virtuális valóság, a mátrix; a pusztába - vagy vetített alakok csalóka illúziófátylába - kiáltott szó.  Valóban a "többi néma csend" tárgyiasított állapota, sivársága ez; reményeink szerint elgondolkodtató, riasztó látlelet egy korról, amikor Dánia már nem is annyira börtön, mint inkább zárt osztály, gumiszoba - valóságshow, vagy óriásivá növelt, gigantikus tévéstúdió.  Hősünk ugyanis afféle Janus-arcú személyiség: egyrészt visszanéz, múltját idézi meg, azzal vitázik, álmodja újra, érvényteleníti, "újraszüli", másrészt előretekint, és megél egy másféle, új (vagy talán nagyon is régi) történetet. Miközben folyamatosan elveszíti kontaktját a jelen világgal, a valósággal, egy virtuális huszonegyedik boszorkánykonyhát álmodik magának, ahol angyalok és démonok kísértik, ahol múltja szereplői mintegy új alakban támadnak, újat mesélnek - s mindez kissé olyan is, mint egy hallucinogének, tudatmódosító szerek által megidézett rémálom (vagy üdvtörténet).

Hamlet-illúzióik; Sirály (Budapest) - 2009. október 25. 20:00 és 26. 21:00) - előadja és rendezte: Menszátor Héresz Attila; a film szereplői: Atlasz Gábor, Dióssi Gábor, Fátyol Kamilla, Huszár Zsolt, Kovács Krisztián, Menszátor Magdolna, Mucsi Zoltán, Szőlősy Zoltán; a film alkotói: Császi Ádám, Géczy Dávid, Richter Nóra, Dobóczi Balázs, Dala István, Szigethy Márton, Kiss 'Gravi' András, Bendó Zsuzsanna, Czettele Győző, Zsigmond Orsolya, Horváth Eszter, Kristóf Márton, Pótári József, Krista Tamás, Osváth Gábor.; mozgás: Kántor Kata; technikai rendező: Vella Péter János; a rendező munkatársa: Sediánszky Nóra