Alfréd

Test - beszéd nélkül

2009.12.01. 12:22

Programkereső

Meggyötört, alig negyven-negyvenöt kilós felnőtt férfi kinyúlt alsónadrágban. Arca előtt színházi maszk. Szótlanul jön, megy, elénk fekszik. Áttetsző bőre alatt a szenvedés stációi. Mintha Szardínia szigetének vad erdeiből került volna ide, de lehet maga Harold Brodkey, az AIDS-es haldokló is.

"...vannak, akik a mindössze 70 perces előadást nem bírták végigülni,

másoknak tetszett és rajongtak érte, a harmadik kategória

pedig túlstilizált szemfényvesztésként könyvelte el"

 alxndra blogbejegyzése

Van egy előadás. Questo buio feroce. Ez az ordas (vad, vérengző) sötétség. Harold Brodkey, New-York-i illetőségű, aids-beteg újságíró naplója inspirálta, de végső formájában már nincs sok köze hozzá. Egy-egy emblematikus mondat kivételével. Van egy rendező, itáliai, akinél AIDS-et diagnosztizáltak, s a misztikus valóságban - valahol a Távol-Keleten - rátalál Brodkey olaszra fordított naplójára. Legyőzi a betegséget. Van egy társulat - Compagnia Pippo Delbono - a rendező nevével fémjelezve. Járják a világot sikert sikerre halmozva.

Pippo Delbono
Pippo Delbono

A rendező idén Wroclawban megkapta az Új Színházi Valóságért Díjat. Pippo Delbono - a Kortárs Drámafesztiválra meghívott társulat alapítója, névadója, rendezője és színésze - nyughatatlan lélek. Nem fejezte be színházi tanulmányait, inkább elhagyta Olaszországot és egy dán társulathoz szegődött. Később Pina Bausch színházi forradalmár, mozdulatművész tanítványa lett. Vagyis jó helyen keresgélte a színház új utjait. Végül - érezzük, ugye, a művészet és valóság megfeleléseit? - "a Távol-Keleten talál rá önmagára és arra a színházi formára, amelynek tartalma magától értetődő, amelyben az érzékiség még összhangban áll az érzékeléssel, melynek nincs szüksége a szavak folytonos egymásutánjára".

Pippo Delbono: A színész teste könyvborító
Pippo Delbono: A színész teste könyvborító

Delbono a színész testével mesél. Pontosabban a színész testével tud a leghatásosabban kommunikálni. Meggyötört, alig negyven-negyvenöt kilós felnőtt férfi kinyúlt alsónadrágban. Arca előtt színházi maszk. Szótlanul jön, megy, elénk fekszik. Áttetsző bőre alatt a szenvedés stációi. Mintha Szardínia szigetének vad erdeiből került volna ide, de lehet maga Harold Brodkey, az AIDS-es haldokló is. Hosszan elnyújtott, néma kéjjel élvezi jelenlétének vérfagyasztó hatását. Amputált lábú transzvesztita gurul be a tolószékén. Az égig nyúló fehér falak előtt, egy  váróterem szerű valami székein összegyűlnek az élet "várakozói". A kacskalábú, büszke sánta, a betegesen kicsiny meg a többi... Arctalan ápolók néma sikolyú fiatal férfi testét feszítik szét, kötéllel a végtagjain... A "szardíniai" mikrofonnal a kezében, kinyúlt alsónadrágban elénekli a My way-t (a teremben végre nevetés), mintha egy valóságshow-n...  Ötvenes férfi mezítláb üldögél egy régi fotelban. Lesütött szemmel, hosszan szégyenkezik. Nem tudni, miért.

Ez az ordas sötétség (Pippo Delbono - fotó: Gianluigi di Napoli)
Ez az ordas sötétség (Pippo Delbono - fotó: Gianluigi di Napoli)

Delbono tudatos művész. Tudatosan használja színészei, köztük a saját testét. Pontosan ismeri a színházi látvány hatásmechanizmusát. Látja a színház végtelen horizontját, és határait. Tudja, meddig kell (lehet) elmenni. A zsinórpadlás takarásában két zacskó vér, infúzióhoz előkészítve. Az ember azt hiszi, csak ő vette észre. És fél. Aztán a vérzacskókkal már semmi különös nem történik. Elég volt a félelem, amit érzünk. Delbono tud a félelemmel bánni. Virtuóz mágusként pontos képe van arról, ami a néző fejében történik.

Az előadás végül eléri azt, amit egy művészi alkotásnak illik elérni. A teljesség érzését. Minden előzmény nélkül induló, látványos divatshow keretében mosódnak össze az olasz történelem és a mai olasz társadalom figurái, egy pillanatra kikacsintunk Fellinire, közben down-kóros, meztelenségét fátyol alá rejtő Cupido lesi ki, mindehhez mit szólunk. A dekadens divatbemutató, ha akarom, mesél  társadalmi kapcsolatokról és mesél az egyén vad menekülési vágyáról.  Az előadás legfájdalmasabb érzelmi összesűrüsödéseit Delbono - Pina Bausch-i hatásokat mutató - tánca oldja fel két ponton is. Valahol az aranymetszésen és a legvégén. Tétova mozdulatok pontos koreográfiára. Remegő karok, féloldalas gesztusok, az érzelmek rángatózása. Mozgássor az elmúlásra.

A produkció látszólag nehézkesen indul. A nézők türelmetlenkedő tapsára kezdődik el, s a végén is csak a fölhangzó taps vet véget a színészek örök ideig tartó  fölvonulásának. Ily módon az előadást a közönség kezdi el és fejezi be. Szép gondolat. Szép, mert igaz. Hiába lett vége. A fejünkben újra és újra indul.