Mátyás

Jön! Jön! Jön! - Hamlet a József Attilában

2009.12.09. 17:57

Programkereső

...Ja, és itt van még az egész színésztrupp belesűrítve egyetlen színész figurájába - mi nekünk Hekuba! - a rég nem látott Bakó Márta alakításában. Ajjaj, mi lesz még itt?! Ígéret ígéret hátán a színlapon, amit az előadásnak - Nádasdy Ádám modern fordításában - illik majd mind beváltania.

" Hogy őrült, az való; s való, hogy az kár "

Első látásra mintha Zsótér Sándor egy nagy zsákba tette volna a Hamlet szereplőinek nevét, hogy találomra párosítsa a színészekével. Így játszhat egy színész több szerepet is, továbbá nő férfit, fiatal idősebbet (és fordítva), így lesz Hamlet éltesebb, mint mostohapja, viszont kisöccse Opheliának, így lesz Claudius Hamlet anyjának suhanckorú férje, és Hamletnek - idősebb szerelme mellett - fiatalka, női alakmásban megjelenő férfibarátja. Persze, csak első látásra. Ezek a furcsaságok kicsit sem szokatlanok Shakespeare 1600 tájékán keletkezett művének színpadi és filmes feldolgozásaiban.

Szerepösszevonásokkal már Shakespeare színházában találkozhatott a korabeli néző, tehát kezdettől fogva hozzá tartozott az avoni hattyú drámáinak előadásmódjához. (Spiró György egész könyvet írt erről, Shakespeare szerepösszevonásai címmel adták ki 1997-ben.) Köztudottan abban a korban a női szerepeket is férfiak játszották, így nem csoda, ha a színháztörténet "visszavágott". Az erdetileg Richard Burbage-nek írt címszerepet keletkezése óta számos nő eljátszotta, köztük Sarah Bernhardt, a franciák egyik legnagyobbja. A Hamlet további hátborzongató érdekessége, hogy Amerikában az a Junius Brutus Booth alakította hosszasan, akinek egyik fia, Edwin Booth, családi hagyományként tovább játszotta apja után Hamlet alakját, a másik viszont ennél sokkal nagyobb hírnevet vívott ki magának. A déliek fegyverletétele után, 1865. áprilisában, egy színházi előadáson lelőtte Lincoln elnököt...

Arra, hogy a szereplők életkora sem mindig a konvenciók szerint alakult, jó példa az 1948-as filmváltozat, amelyben a 41 éves Laurence Olivier anyját a 30 esztendős Eileen Herlie alakította. (Herlie egyébként 1964-ben a Brodway-n újra eljátszotta Hamlet anyját, a nála még mindig csak hét évvel fiatalabb Richard Burton oldalán. Sir John Gielgud rendezése gyökeresen ellentmondott Olivier "német romantikus" felfogásának, amire - mint mondta - Richard Burton amúgy is alkalmatlan lett volna. Ő inkább az őrült bosszúállót adta. Az előadás, azon kívül, hogy a huszadik századi angolszász Hamlet-interpretációk egyik mérföldkövének tartják, arról volt híres, hogy Burton minden este valami újdonsággal lepte meg a nézőket. Hol homoszexuális felhangott adott a szerepnek, hol egyszerűen csak német szavakat kevert a szövegbe.) Olivier-t egyébként, aki a rendezésért és a címszerepért egyaránt elvitte az Oscart, azért is támadták, mert kiírta a történetből Rosencrantzot és Guildensternt. Valószínűleg előre megfontolt szándékkal.

Eileen Herlie és Laurence Olivier a Hamletban
Eileen Herlie és Laurence Olivier a Hamletban

Nyilvanvalóan Zsótér szereposztása sem esetleges. Nagyon is átgondoltnak tűnik. De mit sugall a színlap a József Attila Színház bemutatója előtt néhány nappal?

Hamletet a táncos/koreográfus/rendező Horváth Csaba alakítja. Zsótér Sándor egy táncos-koreográfust már sikerre vitt a József Attila Színházban - Ladányi Andrea prózai alakítását Az öreg hölgy látogatása című darabban több díjjal jutalmazták. Horváth Csaba alapból szélsőséges szenvedélyeket sugárzó figura. Egy tömbből faragott, kidolgozott test, rezzenéstelen arc, ugyanakkor belső vívódást sugalló, visszafogottan nyers mimika. Hamletnek eddig nem rossz. A mostohaapa Claudiust az ifjú titán Krisztik Csaba kapta, de nem csak őt. A történet végén érkező norvég hódítót, Fortinbrast is ő játssza, se e két szerep egyetlen színésztestbe való összevonása - a testvérgyilkos dán királyé, s a jövendő uralkodóé - valljuk be, erős társadalomkritikai attitűdre utal. (Ahogyan a Spiró-könyv egyik recenzense is írja, "a probléma ott van, ahol a szerepösszevonások nem nyújtanak új nézőpontokat".

A korosztályok fölcserélése, pontosabban az érdekesnek ígérkező játék a szereplők korával első olvasatra a női nem megfáradását mutatja. Azokét az asszonyokét, akik a modern, második évezredi legendáriumok szerint a vállukon cipelik a társadalom terheit. Egyfajta dekadens képet korunkról ez is előre vetít. Földeáki Nóra, az ifjú nők képviseletében egyszerre három férfiszerepet kap. A Hamlethez hű Horatioét, a dán királyfit eláruló Rosencrantzét és a két önálló szerepből eggyé gyúrt Sírásóét. Ez már önmagában is külön történet - belerejtve a szereposztásba. És akkor vegyük még hozzá, hogy nőre osztva. Ja, és itt van még az egész színésztrupp belesűrítve egyetlen színész figurájába - mi nekünk Hekuba! - a rég nem látott Bakó Márta alakításában. Ajjaj, mi lesz még itt?! Ígéret ígéret hátán a színlapon, amit az előadásnak - Nádasdy Ádám modern fordításában - illik majd mind beváltania.

"A Hamletet nem lehet eljátszani, mert csaknem hat óra hosszat tartana. Csak egyet lehet eljátszani ama lehetséges Hamletek közül, amelyek ebben a remekbe szabott darabban rejlenek. Ez a Hamlet mindenképpen szegényebb lesz a shakespeare-inél, de ugyanakkor gazdagabb lehet korunk tapasztalataival." Írta Jan Kott, s könnyen előfordulhat, hogy igaza van.