Luca, Ottilia

Kulissza, lámpaláz és tapsvihar a Bajor Gizi Színészmúzeumban

2010.04.27. 00:00

Programkereső

A hetedikes osztály végérvényesen megtanulta, mi a különbség besúgó és súgó között, és hogy a kritikus sem feltétlenül az, aki kritizál.

A színházak Pesten vannak, a dombok pedig Budán. Ez eddig rendben is van. A jelenleg működő belvárosi színházak sokszor tekintenek vissza nagy múltra, vagy éppen nevükkel emlékeznek valakire - hiszen kishazánk színháztörténete például olyan alakokkal teljes, mint Örkény István, Madách Imre, Jászai Mari vagy Csokonai Vitéz Mihály. Az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) Bajor Gizi Színészmúzeuma viszont éppen a zöld Budán, a Stromfeld Aurél út 16-os szám alatt található. A fantasztikus XX. század eleji neobarokk épület belső tere zsúfolásig van tele különleges tárgyakkal a magyar színjátszás már elmúlt éveiről. Maga az intézmény Gobbi Hilda kezdeményezésére nyílt meg 1952-ben Bajor Gizi és férje, Germán Tibor egykori villájában, melyhez egy gyönyörű parkos kert is hozzátartozik. Gramofonok és újságok, fotók és festmények, rajzok és szobrok érik egymást a múzeumban, mely átalakítás miatt 2010. május 2-ig van nyitva és júniusban jelentkezik majd új állandó tárlattal. Szintén jövő hét vasárnapig lehet megtekinteni a Színházépítészet Közép-Európában című nemzetközi kiállítást mely a ház földszintjén látogatható.

Bajor Gizi Színészmúzeum - építészeti kiállítás
Bajor Gizi Színészmúzeum - építészeti kiállítás

Ilyen a környezetben várta az OSZMI munkatársa, Szebényi Ágnes azt a hetedikes osztályt, akik a Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében érkeztek, hogy kalapok és jelmezek felpróbálása közben valóban játszva tanuljanak a színházról, mint olyan. A 2009 őszén indult programsorozat múzeumi órákat és tematikusan foglalkozásokat (például jelmezes illemtan) foglal magában, sőt, a szervezők nyárra egy napközis tábort is terveznek színészek közreműködésével.

Bajor Gizi Színészmúzeum, gyerekfoglalkozás
Bajor Gizi Színészmúzeum, gyerekfoglalkozás

Az igencsak aktív gyerekcsapat könnyedén vette az akadályokat a kis színpaddal is kialakított múzeumi térben. Festménybe illő állóképet készítettek magukról ("ha nincs dramaturgiai funkciója, ne álljatok háttal a közönségnek") és titkos legyezős jelzéseket küldtek az ellenkező nem nevetgélő tagjainak ("házibuliba ezen túl csak legyezővel és kalappal mentek, ugye?"). Az olyan szavakat mint a tapsvihar, az álszakáll, a vándorszínész vagy a súgólyuk elmutogatták vagy körülírták, megfejtették Kornis Mihály leírásait a színházi élet fogalmairól ("szünetből kettő már sok"), ha nem épp Hacsek és Sajó párbeszédet elevenítettek meg.

Bajor Gizi Színészmúzeum, gyerekfoglalkozás
Bajor Gizi Színészmúzeum, gyerekfoglalkozás
Bajor Gizi Színészmúzeum, gyerekfoglalkozás
Bajor Gizi Színészmúzeum, gyerekfoglalkozás

Hiába, a cvikker nem ruhaanyag, a monokli pedig nem alsószoknya. Az ilyen kezdeményezésekből kellene még sok, hogy a gyerekek ne a "jaj ne már megint szépen kell felöltözni" képzettel párosítsák a színházba járás fogalmát. Hiszen narancssárga szőrös legyezővel, nagy fehér csipkés esernyővel vagy lornyonnal valószínűleg nem mindennap találkoznak a 13 évesek. Most pedig alig tudták otthagyni őket.