Luca, Ottilia

Petrik Andrea: "A színészi pályán a tehetség kevés "

2010.12.19. 16:00

Programkereső

Friss Junior Prima Díjas, az elmúlt évek egyik legnagyobb színházi felfedezettje Petrik Andrea. 2009-ben végzett a Színházművészeti Egyetemen, jelenleg a Radnóti Miklós Színház tagja, ahol tavaly a társulat az év színésznőjévé választotta. Nemrégiben a Gyulai Várszínház Őze Lajos-díjában részesült a Psyché című előadás címszerepéért. Jelenleg Iszaak Babel Alkony című darabjában Maruszja szerepét próbálja, jövőre pedig a Pygmalion Elizáját alakítja, mindkettőt Valló Péter rendezésében.

- Mit jelentenek számodra a díjak?

- Ijesztő egy kicsit, hogy ilyen korán jöttek az elismerések. Meg kell köszönni, nem szabad álszerénynek lenni. Inspiráló tud lenni arra nézve, hogy még komolyabban, alázatosabban, szerényebben dolgozzak.

- Megannyi fantasztikus főszerep után, mint amilyen például a Boldogtalanok Rózája, színészileg milyen Iszaak Babel darabja?

- Még az elején tartunk a próbáknak. Nincs egyetlen szereplő sem, aki ártatlan, ne lenne bűnöktől terhelt. Szinte az egész társulat benne van az előadásban, a főszereplő meghívott vendégként Cserhalmi György. Mindenkinek nagyon nagy élmény, hogy vele dolgozhat.

- Te mit ismertél tőle korábbról?

- Amikor a Psychét próbáltuk Gyulán, megnéztem a Bódy Gábor rendezte Nárcisz és Psyché című filmet, amiben Zedlitz báró szerepét játssza, zseniálisan.

- Mi árulható el előzetesen az Alkony Maruszjájáról?

- Martin Márta lányát alakítom, aki a Cserhalmi György által játszott Mendel Krik fiatal szeretője.

Petrik Andra - Alkony
Petrik Andra - Alkony

- Külső szemmel a Radnóti Színház társulata egy egyenrangú, demokratikus csapatnak tűnik. A generációs különbségek mennyire foglalkoztatnak?

- Tényleg egy nagyon jó társulat a miénk. Természetesen tisztelem az idősebb kollégákat, szeretem nézni őket a színpadon, sokat lehet tőlük tanulni. Csak pozitív hozzáállást tapasztaltam részükről. Jó példa erre Csomós Mari, aki egy nagy formátumú színész, de soha nem éreztette velem, hogy pályakezdő vagyok, sőt...

- Mehettél volna a Vígszínházba vagy vidékre. Mi vonzott elsődlegesen a Radnóti Színházban?

- Leginkább az, hogy a Radnóti egy művészszínház, és engem ez érdekelt. Tetszik, hogy egy kis társulat, ahol odafigyelnek az emberekre. Ebben a meghitt, családias közegben sokkal jobb dolgozni, mint egy nagyobb intézményben.

- Az Alkony nem az első közös munkád Valló Péterrel.

- Most dolgozom vele harmadszor. Először a Vígszínházban, a Tündérlaki lányokban rendezett, majd tavaly csináltuk az Oidipusz gyermekeit, melyben Antigoné szerepét játszottam. Azon kívül, hogy nagyon jó rendező, azért szeretek Valló Péterrel dolgozni, mert kételyek nélkül tudok bízni benne. Pontosan vezeti a színészeket, pontos instrukciókat ad. Jó belehullani valakinek az ölébe, nem pedig félni, hogy biztosan elbír-e engem az a kar.

- Több múlt, tapasztalat sugárzik belőled, mint amiben részed lehetett a korodból kifolyólag.

- Igen, sokszor játszom idősebbeket vagy olyan nőket, akik nem huszonévesekre jellemző élethelyzeteketbe kerülnek. Például többször kerültem olyan színpadi helyzetbe, hogy a gyerekemet elveszítem.

- Hiszel abban, hogy a látszólagos véletlenek mögött van valami rendező elv?

- Az biztos, hogy a színészi pályán a tehetség kevés. Nagyon sok múlik a szerencsén is. Sok olyan ember van a környezetemben, aki bár tehetséges, nem fut olyan jól számára az a bizonyos szekér, és nem ott tart, ahol a tehetsége alapján megérdemelné. Nem tudom, hogy ez mitől van, azt gondolom, ez szerencse kérdése.

- Nem gondolod, hogy semmi nem állandó, a szerencse forgandó?

- Lehet. Nekem most sok jut a szerencséből, remek társulatban dolgozom, szép szerepeket játszom. Mi a garancia arra, hogy ez mindig így lesz? Hiszek abban, hogy munka, alázat és szerénység kérdése, de mindemellett ott a sors is, mint fontos tényező.

- Van-e olyan műfaj, amit jobban szeretsz játszani?

- Szeretem a súlyosabb, mélyebb dolgokat. Jobban érdekel Csehov vagy Shakespeare, mint a bohózatok, könnyed vígjátékok. Tudom magamról, hogy a ritmusérzékem, a színészi technikám még nem annyira jó. Jobban szeretem azt az előadást, aminek üzenete van, ha egy próbafolyamat végére olyat hoz ki belőlem a rendező, amit nem tudtam, nem gondoltam magamról. Az a jó a színházban, hogy az embernek nem kell pszichológushoz járnia, mert önmagával és a világgal kapcsolatos kérdéseire mind választ kap.

- Hogyan készülsz Eliza Doolittle szerepére a Pygmalionban?

- Az utóbbi időben nagyon sok komoly darabban játszottam. Azért örülök ennek a munkának, mert végre lesz lehetőségem a humoromat is megcsillantani.