Valér

Messziről jött emberek

2010.12.26. 08:39

Programkereső

De hogy mit is mondtak? 2010-re visszatekintő sorozatunkban ezúttal azokat a külföldi művészeket vesszük számba, akikkel beszélgettünk. Vannak köztük klasszikus és jazz-zenészek, színházcsinálók, táncosok.

Harro Ruijsenaars holland gordonkaművész portréját Vági Orsolya rajzolta meg. Az amszterdami Concertgebouw Zenekarának egykori szólócsellistája beszélt a pályáját meghatározó pedagógusokról és példaképeiről, arról, hogy munkahelye, a Concertgebouw olyan komfortos volt, mint a nappalija és arról is, Liszt Ferenc zongoraművei után Schumann hegedűszonátáinak gordonkaátiratai milyen nehézséget jelentenek.

Még nem volt vége a januárnak, amikor egy világsztárt kaptunk mikrofonvégre. Fazil Sayt, a Kultúrák Közötti Párbeszéd Évének követét kérdeztük a jazzről és a klasszikus zenéről, a komponálás és az előadóművészet összegyeztetéséről. Emellett azt is megtudhattuk, hogy a Tavaszi áldozat az egyik kedvenc darabja, Boldoczki Gábor számára pedig trombitaversenyt írt. (Aki esetleg hallotta, mindenképp szóljon hozzá cikkünkhöz!)

Márciusban járt a Trafóban Emanuel Gat, aki a Téli utazás és a Téli variációk című darabokat hozta el. A Franciaországban élő izraeli táncos-koreográfustól megtudtuk, hogy munkái nem önéletrajziak, viszont van, hogy a praktikum vezérli.

Hogy miért kell valóságos detektívnek lenni a barokk zenéhez, és miért gondolja azt, hogy az övé a világ legjobb munkája, azt a Tavaszi Fesztiválon vendégeskedő angol Florilegium fuvolistájától, Ashley Solomontól tudtuk meg.

Még mindig alig rügyeztek ki a fák, és máris egy újabb táncos világsztárral készítettünk interjút: Bill T. Jonesszal azt is latolgattuk, megérthető-e a történelem.

Jim Hall is horgunkra, azaz mikrofonvégünkre akadt, aki hosszú pályáján olyanokkal játszott, mint Ella Fitzgerald, Bob Brookmeyer, Sonny Rollins, Bill Evans, Lee Konitz, Michel Petrucciani, Wayne Shorter vagy Pat Metheny, és bár legendás jazzgitáros, mégis csak idén járt először Magyarországon.

Evelyn Glennie, a két Grammy-díjas ütőhangszeres a kreativitást jelölte meg a művész legfontosabb tulajdonságaként, és plasztikusan magyarázta el, siketként hogyan érzi a ritmust, hogyan éli meg a zenét.

Tuvia Tenenbommal, a New York-i Zsidó Színház művészeti vezetőjével nehéz dolgunk volt, mert nem szeret kérdésekre pontos választ adni. Tuvia Tenenbom a kérdéseket szereti. Vele az Európa utolsó zsidója című darab kapcsán a színházról és a diszkriminációról beszélgettünk.

A Hotel Modern vendégjátéka kapcsán Pauline Kalker a színházcsinálás gyakorlati oldalába vezetett be: előadásaik nem filozófiai alapból nőnek ki, a próbafolyamat mindig gyakorlati ötletből, egy-egy konkrét helyzetből vagy karaktertől indul, utána pedig elkezdenek játszani, mint a gyerekek.

Úgy hozta az élet, hogy Thomas Hampsonnal az Operaház nyárköszöntő gálájának apropóján kétszer is beszélgettünk. Egyszer telefonon, egyszer pedig videókameránk előtt. Utóbbi esetben azonban az is kiderült róla, hogy Zürichben élő amerikaiként a német válogatottnak drukkolt a dél-afrikai focivébén.

Római villájában, többnyire kerekesszékhez kötötten él az opera- és prózai színpadok, a mozgóképes esztétika egyik legutolsó európai mohikánja, Franco Zeffirelli, aki így összegzi 87 évét: "Szerencsés életem volt."

Wayne Shortertől, Tim Sparkstól és John Abercombie-tól arról érdeklődtünk, milyen hangszereket használnak, ők pedig kinyitották a tokot.

Hans Lüdemann német jazz-zongoristáról tudtuk, milyen elképesztő a technikája, és hogyan tágította hangszere lehetőségeit elektronikai és zenei újításai révén, arról is volt fogalmunk, mennyire elmélyült ismeretei vannak a kortárs és az afrikai zenéről, de hogy Ligeti és Bartók nagy rajongója, az a BMC-nél kiadott lemeze kapcsán derült ki róla.

Május-júniusban és ősz elején járt Budapesten Andrei Serban. A New Yorkban élő román rendező a Három nővért állította színpadra a Nemzeti Színházban. Nem kevés nehézséggel kellett megküzdeni.

A The Author néző- és játéktere nem különült el, a négy színész a közönség soraiban ült. Tim Crouch, aki a darab írója, a dráma egyik karaktere, az előadás egyik szereplője és rendezője, mind a négy minőségében válaszolt kérdéseinkre. Finoman, provokálóan, angolosan.

Rimini Protokoll-előadást harmadik alkalommal láthatott a budapesti közönség: Stefan Kaegi kairói müezzinekről, kairói müezzinekkel csinált színházat. S hogy ezt milyen körülmények között engedik Kairóban? Elmondta.

Louise Lecavalier nem szokványos táncos-koreográfus. Gyönyörű - bár ez még nem tenné különlegessé -, az önsanyargatásban azonban deklaráltan nem hisz. Jógázik, szaunázik, sok időt tölt szabad levegőn, ugyanakkor elszív naponta négy-öt cigarettát, megiszik egy-két pohárt bort.

Valószínűleg és szerencsére nem tapasztaltuk, mit jelent az, ha valaki nem akar a cenzúrának megfelelni, ha az előadásait underground - és ebbe értsük bele a majdnem tiltott, épp csak tűrt jelzőt is - játssza. Mióta találkoztunk Rabih Mrouéval, azóta talán el tudjuk képzelni, Libanonban mi a helyzet.

Juan Diego Flórez, napjaink egyik legkiválóbb bel canto tenorja nem csupán Rossini, Donizetti, Bellini műveit tolmácsolja ihletetten, hanem zenét szerez, perui dalokat hangszerel, sőt szülőhazájában az El Sistema bevezetésén fáradozik. Sajnos idei budapesti koncertje elmaradt, de a pótlásról 2011-ben gondoskodik.

Jenyisz Kazsukin, Denisz Koszukin, Gyenyisz Kozsukin, Denis Kozhukin - nem egyszerű a fiatal orosz zongoristának, aki egy lakonikus "Nincs mit tenni, együtt kell élni ezzel"-lel intézte el a névproblémát. A szőke copfos muzsikust tanította Gulyás Márta, részt vett Kocsis Zoltán mesterkurzusán, nem véletlen tehát, hogy a Nemzeti Filharmonikusokkal koncertezett novemberben.

Paolo Antonio Simioni már ötödször tartott workshopot magyar színészeknek (is). A tréner módszere egyrészt követi a sztanyiszlavszkiji, strasbergi elveket, ugyanakkor olasz színjátszásban is mélyen gyökerezik. Ám ha tanítványainak munkáját látva meg is hatódik egy-egy jeleneten, azt azért igyekszik titkolni.

Messziről jött, de itt maradt: Bernd Etzler hangszerkészítővel gödi műhelyében beszélgettünk egyebek mellett arról, van-e igény a magyar piacon a szakértelemre.

Ön kivel találkozna szívesen 2010-es interjúalanyaink közül? Szavazzon!

És ki az, akit hiányol ebből a névsorból? Kit mulasztottunk el megkérdezni? Kommenteljen!