Zsuzsanna

Urbán Balázs: "Mindenki kötött kompromisszumot"

2011.04.19. 09:00

Programkereső

Március közepén kiderült, mely előadások kerültek a POSzT versenyprogramjába. Urbán Balázs kritikust kérdeztük a válogatás menetéről.

- Volt valami, amiben a legelején megegyeztetek?

- Egyetlen dologban állapodtunk meg: ha valamelyikünk megnézésre érdemes, fontos előadást lát, akkor azt a másik kettő is meg fogja nézni. A cél az volt, hogy azokat az előadásokat válogassuk ki, amelyeket a legjobbnak, legfontosabbnak gondolunk.

- Mit értesz az alatt, hogy megnézésre érdemes?

- Válasszuk külön, hogy megnézésre érdemes-e, illetve, hogy a POSzT-ra beválogatható-e. Megnézni azt érdemes, ami egy bizonyos szakmai színvonalat elér. Ami a POSzT-ra válogatható, annak ezen túl is több kritériuma van. Vagy beszéljen arról a világról, amiben élünk vagy magáról a műről mondjon újszerű és izgalmas dolgokat, vagy legyen valami formai érdekessége, használjon a megszokottól eltérő, de érvényes színházi nyelvet.

- Gyakorló kritikusként is állandóan színházban ülsz. Több előadást néztél most, mint egyébként?

- Talán egy picivel. És tagadhatatlan, volt olyan színház, ahová most jutottam el életemben először. Az is igaz, hogy egyébként nem szoktam öt-hatnapos határon túli körutakra utazni. Ám önmagában az, hogy majd minden estémet színházban töltöm, nem volt újdonság. Ez inkább a két válogatótársamnak volt az.

- Ők jól bírták?

- Jól. Azt kell mondjam, helyenként már-már hősiesen. Mind a ketten száznál több előadást néztek meg, Lenke konkrétan százhatvanat. És úgy láttam rajtuk, hogy szerették is.

Vekerdy Tamás, Urbán Balázs, Szilágyi Lenke
Vekerdy Tamás, Urbán Balázs, Szilágyi Lenke

- Beszéltetek közben a tapasztalatokról?

- Időnként leültünk beszélgetni a friss élményekről. És már akkor kiderült, hogy van, amiben egyetértünk, de van, amiben nagyon nem. A döntés estéjére már nagyjából kikristályosodott, hogy mely előadásokról nem kell győzködnünk egymást és melyekről kell vitatkoznunk. Elég gyorsan végeztünk, jó másfél óra alatt összeállt a lista. Mindenki kötött kompromisszumot.

- Nem nagyon szokott előfordulni, hogy egy színházból három előadás is a versenyprogram része legyen. A Nemzetiből most ott lesz a Három nővér, a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból és az Egyszer élünk...

- Ha külön-külön válogatunk, egyikünk listáján sem szerepelt volna mindhárom előadás. Ebből én kettőt tartottam nagyon fontosnak, és küzdöttem is értük. Tamás és Lenke meg épp a harmadikért harcoltak. Ez a hármas válogatás velejárója. És hozzá kell tennem, csak abból a színházból tud három előadás is bekerülni a versenyprogramba, amely kimagasló évadot produkál és olyan előadásokat hoz létre, amelyek különböző ízlésű emberek igényeit elégítik ki.

- Végignézve a programot azt látom, hogy elég széles a paletta. Hogy nagyjából eleget tesz annak, ami talán egy ilyen fesztivál fontos pontja: komplett keresztmetszetet ad arról, hogy milyen előadások születtek az elmúlt évben, milyen a színház ma nálunk.

- Nem volt ilyen törekvésünk. A mi ízlésünk polarizálódását jellemzi inkább a program. Az ember persze mindig azt szeretné, hogy az a tizenötös lista minél inkább az ő ízléséhez közelítsen, de talán csendben bevallja magának, hogy így színesebb eredmény jött létre, mintha egymaga válogatott volna.

- Tizennégy előadás helyett tizenöt került be, és van néhány speciális helyszínt igénylő produkció. Ezt gond nélkül elfogadták?

- Igen, eggyel több belefér. Biztos volt, amivel fejtörést okoztunk a szervezőknek, mert nem minden előadást lehet majd megtartani a színház épületében. A stúdiószínházi előadások, amelyeket a nagyszínpadon kell játszani, nyilván megterhelik egy kicsit a nagyszínházat. De ezek megoldható problémák, és a szervezők konstruktívan is álltak hozzá.

- Miért vállaltad a válogató szerepét, pláne úgy, hogy most egy évig egyáltalán nem írtál kritikát?

- Nem volt elvárás velem szemben, hogy ne írjak közben, de úgy gondoltam, nem szerencsés, ha a három válogató egyike folyamatosan publikál, és ezzel folyamatosan állásfoglalásra készteti a publikációs lehetőséggel nem bíró másik kettőt. Az ő helyükben rosszul éreztem volna magam. Tegnap már újra kritikusként voltam színházban, visszaülök a klaviatúra mögé. Azért vállaltam, mert egyrészt kértek rá, másrészt fontosnak tartottam, hogy legalább egy kritikus részt vegyen a válogatásban, harmadrészt pedig érdekelt a folyamat. És örültem, hogy megismerkedhetek olyan emberekkel, akik nem a színházi szakember szemével nézik a színházat, hanem más szempontjaik vannak.