Etelka, Aletta

A Magyar Teátrumi Társaság Tusványoson

2011.07.25. 17:48

Programkereső

A Tusványos 22 nyári egyetemen első alkalommal színesítette a kínálatot színházi program.

A Magyar Teátrumi Társaság július 19-24. között hármas gömbsátorban várta az érdeklődőket Tusnádfürdőn. A Magyar Teátrum színházi magazin sátrában a főszerkesztő Fekete Péter (a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója) ötletgazda mottója fogadja a betérőket: "Színház - kapaszkodó az élethez. Kapaszkodj belénk!"

A program minden nap babajátszóházzal és a Napsugár Bábszínház bábelőadásaival indult. A felnőttprogramok között helyet kapott Besenczi Árpád, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház igazgatójának egyszemélyes Petőfi-adaptációja, A helység kalapácsa, Kubik Anna verses műsora, Terescsik Eszter és Szűcs László, a Veszprémi Petőfi Színház színművészeinek előadása, valamint a Magna Cum Laude és a Maszkura és a Tücsökraj zenekarok koncertje.

Az öt nap alatt több szakmai beszélgetés helyszíne is volt az MTT sátra. A Színház és oktatás című beszélgetés keretében Fekete Péter moderálásával Seregi Zoltán, a Jókai Színház rendezője, a Színitanház vezetője, Ferencz Attila, a kézdivásárhelyi Városi Színház gazdasági igazgatója és Besenczi Árpád elemezte a színház és az oktatás viszonyát. Mindannyian egyetértettek abban, hogy mind az alap-, mind a közép-, mind a felsőoktatásban részt vevő diákok szegényes színházi ismerettel rendelkeznek. Fölvetették, hogy az általános iskolásoknak a "alsó tagozat elvégzése alatt legalább egy alkalommal, kötelező jelleggel" meg kellene látogatniuk egy színházi előadást, és beszéltek arról is, hogy - Vidnyánszky Attila ötlete nyomán - kreditpont járjon a felsőoktatásban a színházlátogatásért.

A színház és a kritika viszonyáról is folyt eszmecsere, Pálffy István, az Országgyűlés Kulturális és Sajtó bizottságának alelnöke, Ókovács Szilveszter, Duna TV vezérigazgatója, Hídvégi Balázs, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára, és Seregi Zoltán részvételével. A vitavezető, Fekete Péter "a színházi produkció létrehozásának összművészeti voltát feszegette", Seregi Zoltán pedig kiemelte, hogy "egy-egy vidéki színházban működő társulat köré kialakuló művészeti alkotó csoport nagymértékben meghatározza az adott város, megye kulturális művészeti arculatát". A beszélgetés során bírálták a mai magyar színikritikát, nézetük szerint "felerősödött a maguk tévedhetetlenségét hangsúlyozó, a produkcióval, azok alkotóival azonosulni nem tudó, vagy nem is akaró, öncélú, gyakran politikai vagy esztétikai prekoncepcióval átitatott kritikák térhódítása." Konszenzusra jutottak abban, hogy új kritikusi nemzedékre van szükség, mely a színházi szakma iránt elkötelezett, ismeri egy produkció létrehozásának folyamatát, tiszteli az alkotók munkáját és személyét, jobbító szándékkal fogalmaz, részt vesz az alkotási folyamatban azzal, hogy külső szemként dicsér/javasol/bírál, és "politikailag és esztétikailag független szemmel bír vizsgálni, vagy békén hagyja azokat a területeket, amelyek kívül esnek az ő egyéni esztétikai preferenciáin".

Fekete Péter a vidéki színházak nevében azt javasolta, biztosítsanak helyet és teret a felnövekvő kritikusnemzedéknek arra, hogy kövessék a próbafolyamatokat, ismerjék meg a színházak működését belülről, "mielőtt hegyes pengével szúrnának, kaszabolnának".

A Magyar Teátrumi Társaság a jövő évben is tervezi a részvételt.