Etelka, Aletta

Színikritikusok Díja - a nyertesek

2011.09.26. 07:00

Programkereső

Két kategóriában is megosztott díjat adtak át a Színházi Kritikusok Céhének díjátadó gáláján szeptember 25-én este a Magyar Színházban.
Törőcsik Mari
Törőcsik Mari

A Színházi Kritikusok Céhe idén 31. alkalommal nyújtotta át az előző színházi évad legkiemelkedőbb teljesítményeit elismerő Színikritikusok Díját. A kritikusok legalább évi kilencven premier megtekintése után voksolnak a legjobbakra. A tizenöt kategória mindegyikében három-három (vagy szavazategyenlőség esetén több) jelölt versengett, s hogy közülük ki kapta a díjat, az csak 2011. szeptember 25-én este a Magyar Színházban rendezett ünnepélyes díjátadón derült ki. A nagyközönség számára nyitott gálaműsort Pelsőczy Réka rendezte, az est műsorvezetői Csákányi Eszter és Pál András voltak.

Ahogy a céh már korábban bejelentette, a kritikusok az idei évtől életműdíjat is átadnak: elsőként Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze, a Nemzeti Színház művésze vehette át a kitüntetést.

A 2010/2011-es évad legjobbjai:

A legjobb új magyar dráma:

Térey János: Jeremiás avagy Isten hidege

Térey János misztériumjátéka, a Jeremiás avagy Isten hidege a debreceni metróban játszódik. A Nemzeti idei "magyar évadának" keretében a 2010. október 2-án a Gobbi Hilda Színpadon első alkalommal műsorra tűzött darabból 2008-ban az Új Színház készített felolvasó-színházi keresztmetszetet, majd 2009-ben könyv formájában is megjelent. Mint Térey János elmondta, az ősbemutatón is egy némileg rövidebb változat kerül a színpadra: "Úgy látszik, arra fektetek nagyobb hangsúlyt, hogy a könyv összes lehetősége valósuljon meg. A rendező, a dramaturg érthető módon arra vágyik, hogy a közönség ne unatkozzon, illetve, hogy az előadás ne legyen hosszabb két óránál. Én ezt maximálisan respektálom ebben az esetben is." A Jeremiás...-ban minduntalan felbukkannak a szerző szülővárosa, Debrecen helyszínei, társadalma. "Olyan darabot szerettem volna írni, amely nem csak Magyarországon, nem csak magyarul játszható el. Egyszerűen csak egy vízfejű főváros és egy másik, vidéki város viszonyára gondoltam. Meg egyáltalán arra, hogy egy Magyarországhoz méltó országban mennyire létezhet az élet a perifériákon, és mi számít perifériának. Debrecen például nem, sőt, dinamikusan fejlődő város" - jegyezte meg az író, aki emellett hangsúlyozta, olyan települést festett, amilyen a valóságban nem létezik: Debrecenben nincs még női polgármester, ahogy metró sem.

A legjobb előadás:

Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe - Nemzeti Színház, rendező: Mohácsi János

Az előadás jelenidejűségét kritikusunk imígyen hangsúlyozta: "Mohácsiék előadása nem kevesebbet állít, mint hogy a lezáratlan múlt az ő halottaival együtt itt van köztünk. És ha egyéb mára és holnapra is érvényes tanulságot is találunk még, az se a véletlen műve."  És azt is kiemelte: "Mint Mohácsi János előadásaiban mindig, itt is folyamatosan sok szereplő van a színpadon, tablókat látunk, épp ezért igazságtalan is kiemelni egyes szereplőket: az össztársulati munka a fontos - jól jelzi ezt, hogy az előadás végi tapsrendben a színészek mindannyiszor csakis együtt hajolnak meg."

A legjobb rendezés:

János király - Örkény Színház, rendező: Bagossy László

Két nagyhatalom csatározik egymással: Anglia és Franciaország. A shakespeare-i királydráma Dürrenmatt gunyoros átiratában a hatalmi játszmák mai dramaturgiáját tárja elénk. Hősei nem évszázados távlatokban gondolkodó történelmi uralkodók, hanem a pillanatnyi állva maradásért taktikázó politikusok. A dramatizált krónikából komédia lesz. Ami a lázas csaták, királyházasságok, ígéretek, törvények, uralkodói tárgyalások és kézfogások után marad: a még reménytelenebb jövő. Erről szól a János király, amelyet 2011. március 12-én mutattak be Bagossy László rendezésében: "Az Örkény Színház produkciója e kétségbeesett szöveg kétségbeesett mai lenyomata vadul megröhögtetve mindannyiunkat, akik konkrét szenvedőalanyként ámultan figyeljük a politikai masinéria sátáni trükkjeit. És nevetünk rajta. Tehetjük, hisz a mi bőrünkre megy." 

A legjobb zenés/szórakoztató előadás:

Cabaret - Centrál Színház, rendező: Bozsik Yvette.

Marozsán Erika, az előadás Sallyje így fogalmazott: "A Cabaret zeneszerzője és szövegírója is vallja, hogy Kurt Weill iskoláján nőttek fel. Nagyon sok közös zenei motívuma van a két darabnak, de mint színész is rengeteg hasonlóságot fedezek fel. Minden dal, amit eléneklek, tulajdonképpen egy kis ballada, különálló történet. Nem véletlen, hogy a dalok magukban is erősen élnek, mert nagyon dramatikusak. Nem hiszek olyan musical-előadásban, ha csak eléneklik a dalokat kiváló hangú énekesek. Az előadásmód érvényességében jobban hiszek, mint a hang szépségében." Az alkotók nem csupán eljátszani akarták a klasszikus musicalt, hanem a darab érvényességét kutatták: "Egy túlfűtött erotikájú, dekadens világban gondolkodott Yvette, mint ahogy mi, színészek is. Manapság már bátrabban merünk például a szexualitásról beszélni. Ha ez nem így van, hanem kövekkel dobálják az utcán a homoszexuálisokat, akkor mondhatjuk, hogy van a darabnak áthallása. Remélem, nem így van, inkább csak fantáziáltunk egy adott korról." A kritikapályázatunk résztvevőire is inspirálóan hatott, a szerzők engedélyével közölt Cabaret.rar, Kortárs Cabaret budapesti színpadon, illetve a Bozsik Yvette: Cabaret című írásokban erről meggyőződhetnek.

A legjobb független színházi előadás:

Korijolánusz - HOPPart Társulat, rendező: Polgár Csaba

A Korijolánusz a HOPPart Társulat előadása, a rendező Polgár Csaba. A produkciót a MU Színházban mutatták be, de a gyulai Shakespeare Fesztivál nézői, sőt maga Vilmos is tetszéssel fogadták a sajátos feldolgozást: "Az évad egyik legjobb előadása csupa ifjúval. Minden fekszik nekik: háború és politika, manipuláció és kommunikáció, zene és próza" - írja naplójában a bárd.

A legjobb gyerek- és ifjúsági előadás:

Cyber Cyrano - Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház, rendező: Vidovszky György

és

A kis lord - Weöres Sándor Színház, Szombathely, rendező: Jeles András

A Cyber Cyrano talált, de megtörtént szövegből és történetből készült, írója Tasnádi István. A Platform 11+ uniós együttműködés keretében létrejött mű egy középiskolás lány internetes manipulációját meséli el. A kis híján tragédiával végződő  bizarr játékot az ifjúsági színházi rendezéseiért számos elismeréssel díjazott Vidovszky György állított színpadra. "Mindkettejük korábbi munkásságából lehetett sejteni, hogy egy színházi hívságoktól mentes, felhasználóbarát színházat csinálnak, így is lett. A nemrég megtörtént gimnáziumi sztoriból Tasnádi István olyan drámaszöveget írt, ami ugyan ennek a generációnak beszélt világából építkezik (nemcsak a szavakat, hanem a nyelvi logikájukat is ismeri Tasnádi - nyilván bármerre jár, a nyelvi valóság ragad rá, mint a bogáncs), de nagyon is pontosan építkező színpadi szöveg. Vidovszky György pedig úgy tud 'kamasz' szereplőket találni és velük együttműködni, mint senki más - fogalmam sincs, milyen módon dolgozik a nemhivatásos színészekkel, de ők (Nemes Anna, Varga Lili, Dér Zsolt) láthatóan jól tudják, mit miért csinálnak, miközben olyan természetesen teszik a dolgukat, mintha nem is színházat játszanának" - vélte kritikusunk.

A kis lord alapanyaga egy klasszikus ifjúsági regény. A főszereplő a hétéves kisfiú, Cedric Errol korán elvesztette édesapját; szeretett édesanyjával él egy amerikai kisvárosban. A nyílt eszű, okos, barátságos fiút mindenki szereti, jó barátja a fűszeres, Hobbs úr, másik bizalmasa Dick, a cipőpucoló. Egy nap nagy esemény történik: Cedricékhez váratlan látogató érkezik, Havisham ügyvéd, aki Dorincourt gróf megbízásából jött. Cedricet kell magával vinnie Angliába, ahol a gyermeket - nagy vagyon és birtok jövendő örökösét - várja a nagyapja. Az earl azonban annak idején kitagadta Cedric édesapját a családból, amiért egy amerikai lányt vett el, így nem hajlandó találkozni a fiú édesanyjával.  De Cedric vidámsága, jószívűsége és ragaszkodása leveszi a lábáról idős nagyapját. Valakik gonosz tervet eszelnek ki, hogy megfosszák Cedricet az örökségétől, ám amerikai barátai Angliába hajóznak, hogy lerántsák a leplet a veszélyes összeesküvésről. Ezt az alapanyagot a szombathelyi Weöres Sándor Színházban invenciózusan, ironikusan, stilárisan izgalmasan dolgozta fel Jeles András.

A legjobb női főszereplő:

Mészáros Sára - A selyemcipő, Gárdonyi Géza Színház, Eger

és

Molnár Piroska - Én vagyok a Te, Nemzeti Színház

Mészáros Sára az egri Gárdonyi Géza Színház utolsó Csizmadia Tibor által összeállított évadában nyújtott kimagasló teljesítményt. A Zsótér Sándor rendezte A selyemcipő a színház első premierje volt a 2010/2011-es szezonban. Paul Claudel regénye a hit és a szerelem, az összetartozás keresésének útvesztőjébe vezeti az olvasót és a nézőt. Mészáros Sára alakításában Doña Prouhèze mindvégig képes megmaradni tisztán, éterien ebben a misztikus világban, és a színésznő egyaránt képes közvetíteni Claudel filozófiáját és az azt illető, a rendező által megkívánt leheletfinom, játékos iróniát. 

"Egyszer feketére festettem a fogaim, és azóta se tartom illendőn kivillantani a fogam fehérjét, ezért, nevetéskor, íme, mutatom, mint egy kisleány, íme, mutatom, mint egy ártatlan kisleány, íme, mutatom, a szám elé kapom a kezem. Egyszer, az előzőtől nem függetlenül, azt hittem, de csak egy pillanatra, tessék nekem elhinni, nem volt több néhány másodpercnél, azt hittem, én vagyok a japán abc. Hu-hú, leírhatatlanok voltak a következmények! Elmondhatatlanok. (csönd) Nem is tudom elmondani." Ezt a szöveget a Királynő, azaz Molnár Piroska mondja, akiről kritikusunk lakonikus tömörséggel így írt: "Molnár Piroska (Királynő) pedig olyan női stílusgyakorlatokat ad, hogy beleremegnek még a Wesselényi-féle összeesküvés színpadon tartózkodó tagjai is. Egytől egyig." Molnár Piroska a Nemzeti Színházban ősbemutatott Én vagyok a Te főszerepéért kapta a díjat.

A legjobb férfi főszereplő:

Mucsi Zoltán - Nehéz, Bárka Színház

A Nehéz főhőse Háy János mindenkori főhőse: a vidékről tizenévesen Budapestre kerülő fiatalember, aki szülei egyetértésével, sőt támogatásával megszakítja a végtelennek tűnő családi láncot, kiszakad az otthoni fészekből, "különb" lesz, mint ősei, megváltja a nemzetséget stb. Aztán az illúziók kicsorbulnak, ahogy kell. Régi otthonát elveszíti, újat a nagyvárosban nem lel, noha minden próbálkozása arról szól, hogy megteremtse "saját életét". S ez a saját élet a törvény és véletlen által meghatározottan kétségbeejtően kiszámítható... Mucsi Zoltán a Bárka Színházban szikár alakítást nyújt, tömören fogalmaz, a komor, sötét tragikumot azonban a röhejes magyar valóság sokárnyalatú szürkéjére képes oldani. 

A legjobb női mellékszereplő:

Lázár Kati - Nehéz, Bárka Színház

A Nehéz Lázár Kati szavak nélküli bravúráriája. Gesztusai, tekintete, jelenléte teszi az Anyát a Fiú univerzumának, minden életerőtereinek középpontjává. 

A legjobb férfi mellékszereplő:

Kulka János - Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűűik semmiségbe, Nemzeti Színház

"Kulka János játssza mindhárom felvonásban a 'főgonoszt' - ám nem csak a státuszánál fogva emelkedik a többiek fölé. Ő az, aki maradéktalanul egybe tudja olvasztani a valóság és a groteszk mese síkját, főszereppé növő alakítása egyszerre ellenállhatatlanul vicces és borzongatóan rémisztő" - írja róla kritikusunk.

A legjobb díszlet:

Mefistofele - Magyar Állami Operaház, tervezte: Antal Csaba

A Kovalik Balázs rendezte Arrigo Boito-opera monumentális látványvilágba került. "A kórus egy gigantikus DNS-láncon (avagy csigalépcsőn) mint egy-egy molekula énekelt, köztük a zenekari árokból feljött három harsonás biztosította a zene térhatását" - írták az MCC fiataljai. Kritikusunk szerint a díszlet idézi "a Tabula Smaragdinát, s gondolatviláguk az archaikus kultúrákhoz hasonlóan a kettévált Egyet a bukás utáni világgal azonosítja. Így torzul az Egy teljességét megformázó köre a DNS-vázat kitevő ellipszissé, a gömb pedig a világot jelképező, Mefistofele kezében eledellé váló világtojássá."

A legjobb jelmez:

János király - Örkény Színház, tervezte: Ignjatovic Krisztina

"Palástjuk alatt egyforma öltönyben pompázó potentátok és az ő bábjaik kulisszák mögötti hatalmi játékait, egyen nyakkendőket, melyeknek csak a színe változik, lehordott utcai cipőket, melyekkel Ignjatovic Kristina jelmeztervező (egy kis színházi pénztelenség mellett) az elhordott jellemeket is jelzi" - írta a kosztümökről kritikusunk.

A legjobb színházi zene:

Magyar ünnep - Nemzeti Színház, zeneszerző: Bella Máté

"Egyszerre reflektál befelé, a darab helyzeteire és (idézeteivel) kifelé, a darab történéseinek korára. (Mindkettőre egyszerre pedig az az ötlet, hogy a díszletfal tetején ülnek a Danubia egy kamarazenekart kiadó tagjai katonaruhában, egy hatalmas létrán meg, háttal a nézőknek Silló István, aki vezényel.) Iróniája egy pillanatig sem bántó, hanem visszafogott (keserű) humorral teli" - írtuk róla.

A legígéretesebb pályakezdő:

Orosz Ákos - Maladype Társulat

A színész a Maladype Színházban tavaly eljátszotta Lucifert, Platonovot és Figarót. Eddigi pályájáról, arról, hogy hol tart, nemrégiben kérdeztük. "Most 25 éves vagyok, eljátszottam egy csomó szerepet. Ennél jobb nem is történhet egy fiatal színésszel. Ezeken keresztül sok mindenen gondolkodtam saját magamról. A Lorenzaccio kapcsán például azon, hogy honnan hova jut az ember. És hogy milyen természetessé válnak dolgok. A Platonov is forgatja az agyam. Kíváncsi és nyughatatlan vagyok, mindig gondolkodom magamon. Most már váltanom kell, kezd hiányozni, hogy elkezdjem építeni az életemet. Föl kell nőni."

Különdíj:

Bíró Krisztának, a nőNYUGAT című előadás létrehozásáért

A Nyugat indulásának éveiben, az irodalom megújulásával párhuzamosan a magyar társadalomban megindult egy csendes forradalom. Polgári nők serege vágyott vagy kényszerült arra, hogy otthagyva a "privát mamuskaéletet", egzisztenciát, sikert és megbecsülést vívjon ki magának - saját jogon. Ennek az átmeneti kornak emblematikus figurái a folyóirat körül íróként, múzsaként, feleségként, barátként szereplő nők, akiknek sorsa és munkássága ma már elhomályosult része kulturális emlékezetünknek. A nőNYUGAT róluk szól. Szerelmeikről, házasságukról, sikereikről, kudarcaikról. Elhallgatott és kimondott, leírt és elfeledett szavaikról. Éleslátásukról, amellyel magukat és kortársaikat szenvedélyes elemzés alá veszik. A nőNYUGAT nem hangos irodalomtörténet, nem irodalomóra, pletykagyűjtemény vagy feketemappás irodalmi est. és nem kíván megkésett elégtételt nyújtani a nagy férfiak árnyékában élő és író nőknek. Legalábbis nem úgy. Ha van egy szóba sűríthető szándék, akkor az a beszéd: beszéljünk róluk, általuk magunkról, beszéljünk nőről és férfiról, beszéljünk arról, hogy miként éljünk teljes életet, és hogyan szembesüljünk ennek elborzasztó lehetetlenségével.