Valér

Színházakban éjszakáztunk

Programkereső

A Színházak éjszakáján természetesen mi sem pihentünk. Nyakunkba vettük a várost - legalábbis egy részét -, gyerek- és felnőttprogramokon egyaránt részt vettünk. Volt, aki táncot tanult az Operettszínházban, volt, aki díjátadót dokumentált, volt, aki peep show-ba nézett be, és voltak, akik fotóztak.

A tények:

Óriási érdeklődés mellett, jó hangulatban zajlott az első színházak éjszakája Budapesten: a különleges programokat kínáló rendezvényen 7-8 ezer látogató vett részt, ami a résztvevő színházak befogadóképességéhez képest túl soknak is bizonyult, egyes programokra sajnos sokan nem is jutottak be - mondta Komáromi György, a projekt főkoordinátora, a Radnóti Színház gazdasági igazgatója hétfőn az MTI-nek.

A Színházak éjszakáját a Színházi világnaphoz kapcsolódva először rendezték meg: a szombat délutántól vasárnap hajnalig tartó eseménysorozaton új oldalukról, rendhagyó, interaktív programokkal, kiállításokkal, új előadásokkal, koncertekkel és beszélgetésekkel mutatkoztak be a fővárosi teátrumok. Komáromi György becslése szerint 7 és 8 ezer között lehetett a látogatók száma. Mintegy 7 ezer - az összes programra érvényes, egységes - belépő után állították le az eladást. Egy-egy eseményre, ahol még volt hely, a helyszínen is válthattak karszalagot az érdeklődők - tette hozzá.

A gazdasági igazgató, aki majd minden helyszínt végigjárt a színházak éjszakáján, kitért arra is, hogy sok helyütt jelentett problémát a nagy tömeg. A szervezés tanulságainak összegzésekor megoldást keresnek arra, hogyan lehet ezt a jövőben elkerülni. Mint megjegyezte, megoldást jelenthet a különböző színházak programjainak jobb összehangolása, az, ha az események minden helyszínen ugyanabban az időben kezdődnek, és az is, ha több színház csatlakozik a rendezvényhez. Úgy vélte: a színházak éjszakája, amelyet idén a fővárosi fenntartású teátrumok közönségcsalogató eseményeként rendeztek meg, akár országos szintű rendezvénnyé is válhatna.

Röpke kétórányi sorbanállás volt a minimum az Operett előtt - Színházak éjszakája
Röpke kétórányi sorbanállás volt a minimum az Operett előtt - Színházak éjszakája

Komáromi György hangsúlyozta, hogy a problémák ellenére a csalódottak száma jóval kisebb, mint azoké, akik elégedettek lehettek a programokkal. Hozzátette, hogy annak, aki nem jutott be egyetlen eseményre sem, a karszalag árát visszatérítik. Összességében sikeres és izgalmas este volt, sok nevetéssel, meglepetéssel, ezt tapasztalta a színházakat végigjárva, és a visszajelzések is ezt mutatják - emelte ki a gazdasági igazgató. A költségvetésről szólva elmondta, hogy minden színház maga finanszírozta programjait. A központi szervezés, marketing 12-13 millió forintba került, végleges adatok azonban még nincsenek, a pénzügyi elszámolás egy héten belül készül el - fűzte hozzá Komáromi György, aki szerint hosszú távú hatása akkor lesz az eseménynek, ha jövőre újra megrendezik.

Krupa Zsófia beszámolója:

A Hevesi Sándor-díjat, amit 1998-ban azoknak a művészeknek, kultúraközvetítőknek az elismerésére hozták létre, akik tevékenységükkel, munkájukkal a legtöbbet tették színházművészetünk külföldi megismertetéséért, idén nem a Színházi Világnapon, hanem a Színházak Éjszakáján adták át a Radnóti Színházban. A Bárány Boldizsár gyerekprogramja után, a díjátadó kezdetére már hatalmas, az Andrássy útig nyúló sor alakult a színház előtt, ahol mindenki a bejutásra várt. A Nemzetközi Színházi Intézet szervezésében rendezett eseményen az intézet munkatársai három díjat osztottak ki színház, tánc és egyéb kategóriában, melyet idén Bodó Viktor színész, rendező, a Szputnyik Hajózási Társaság vezetője, Fehér Ferenc táncos, koreográfus és Pászt Patrícia fordító, mai lengyel drámák, többek közt a Katona József Színház-beli A mi osztályunk fordításáért kapta.

A díjátadó után az előcsarnokban már a Radnóti színészeivel kerülhettünk szokatlan kapcsolatba. Schneider Zoltán például sört csapolt és perecet árult a büfében, később Kováts Adél adott sminkelési tippeket a ruhatár előtti, alkalmi pódiumon, igazi ínyenceknek késő este Szervét Tibor adott jogi és életvezetési tanácsokat, Csányi Sándor pedig gyorstalpalót tartott azoknak, akik filmszínészek akarnak lenni. Akik ennél aktívabb fizikai kihívást kerestek, azoknak a többi színész, köztük Martin Márta és Szávai Viktória nézőkké változtak, és kipróbálhatták egy kabátokkal teli színházi estén milyen is ruhatárosnak lenni. Nyilván nem egyszerű mutatvány. Az este két fontos programjára már órákkal előtte elfogytak a sorszámok: Vámos Miklós Retró Lehetetlenje után Bálint András adott ízelítőt készülő premierjéből, az Úr és kutya című előadásból a színpadon. A színházi éjszakázást a Radnótiban a Vodku koncertjével zárták.

Németh Bálint tapasztalatai:

Nem vagyok az a sztárolós típus és soha nem is lelkesedtem az ilyen dolgokért, de a szombati Színházak éjszakája komolyan elgondolkodtatott a (színház)kritikus tömeg rajongói lélektanáról. A Kamra előtt kígyózó soroktól ijedten szaladtam át a Katona Haris közi épületébe, ahol az este kilenc órakor kezdődő Fullajtár-előadásra, a Csendet akarok-ra már háromnegyed nyolckor gyülekeztek. Csapolt sör, perec és peep show reményében így inkább visszatértem a Kamrába, ahol kaptam is kiadósat mindegyikből: ittam, ettem és bámultam. És mindezt színészekkel ebben a sorrendben. A személyes hangulat megvolt, bár a peep showtól őszintén szólva több intimitást és kevesebb ruhaneműt vártam. Legalább egy fikarcnyi játékosságot és kitörőbb ötleteket.

Bezzeg az Operettszínház előtt Feke Pál nem félt fotózkodni a művészbejárónál, sőt alig rá pár órára már fekete-pink ruházatban transzgender bárénekesként lépett a nagyszínpadra. Az est fénypontja számomra  azonban nem ő volt, hanem egy arcról kevésbé ismert, de annál olvasottabb személy, akit minden bizonnyal kedves Fidelio-olvasó te is nap mint nap olvasol, és akinek a kritikáit olvasva az ujjad könnyen rátéved a lájk gombra. -(pt)- ről beszélek, aki mély introvertáltságából kivetkőzve a Lehetsz király! fülünkből kiverhetetlen fürdőszobasláger koreográfiájának megtanulására vállalkozott. Úgy érzem, most állt elő az a helyzet, amikor egy kép többet mond minden hajnalban megírt gyengécske blogbejegyzésszerű irománynál, pláne, ha a próbáról exkluzív lesifotó-galéria is készült. Ha az élményt még így sem sikerült átadnom, akkor az csakis a cenzúrának köszönhető!

Papp Tímea élményei:

A Budapest Bábszínházban kellemes és otthonos félhomály fogadta a betévedőket. Igazi családi programot kínáltak asztali játékokkal, akadályversennyel, lehet rajzolni vagy épp egeret futtatni - és ha az óvatlan tudósító csak a saját 164 centijének magasságában bámuldozott, könnyedén és szégyenteljesen begyalogolt a versenypályára -, az igazán kalandvágyókat pedig a labirintus várta. Közöttünk nem kevés volt a nemgyerekes nemszülő, akik vagy nagyon régen, még alsó tagozatosként jártak itt, vagy először tévedtek be a Budapest Bábszínházba. Nekik a legnagyobb élmény az volt, hogy megismerhették a bábszínház paraván mögötti oldalát, hogy hogyan mozgatják a Misi mókus vándorúton bábjait, milyen eszközökkel adják ki a különböző hangokat, hogyan jönnek létre az effektek, míg a legnagyobb, ki is próbálható csodának az árnyjáték bizonyult. A majdnem egy óra hosszú, négy emeletet bejáró túrán avatott bábszínész vezetők segítségével a résztvevők ízelítőt kaphattak a Budapest Bábszínház előadásaiból, a végén pedig igazi tapsviharban kapták meg a labirintusba bemerészkedők jól megérdemelt oklevelüket. A program egyébként olyan népszerűnek bizonyult, hogy negyed négykor már csak az utolsó, fél nyolckor induló, tizenkilences számú csoportban volt hely.

A Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színházban a nyitáskor kisebb csoport várakozott. Három zugban olvastak mesét a színészek, én Meixler Ildikót, Michael Endét és Ormótlan Ottokárt választottam. Asztal, könyv, szék, lámpa, egy hang és az emberi képzelet - ennyi kell, és létrejöhet a varázs. Jelentem, létrejött, különösen egy ilyen tanulságos történettel, amelynek főhőse, az öntelt, hiú, hatalomvágyó orrszarvú. Aki megfélemlített és elüldözött mindenkit, majd páncéljában saját maga emlékművévé kövült, de mert nem látta magát, s nem tudott gyönyörködni saját magában, elkezdett koplalni. Miután kifogyott a páncélból, kicsi, védtelen malacként távolról megnézhette és csodálhatta, milyen monumentális is ő, ám aztán eltűnt a semmiben. "Ilyen kicsi gyerekekre számítottm" - mondja meglepetten Meixler Ildikó, amikor a székeken meg a földön párnán ülő közönségre néz. A húszas éveinek elején járó hallgatóság - akikről kiderült, óvodás koruk óta rendszeresen járnak ide, és végignőttek a teljes repertoáron kicsiktől a kamasztörténetekig - plusz egy nagymama meg a harmincas tudósító néha összenézett, mert az agyán átvillant, hogy ha az orrszarvú politikus lenne, Ende meséjét A varázslóiskola című kötetből bizony metaforaként is értelmezhetnénk...

Az Örkény Színházban sokan voltak, de nem elviselhetetlenül sokan. A zongoránál Darvas Ferenc ült, ő kísérte a színház sanzon- és kuplééneklő tagjait. Többnyire Örkény-törzsnézők hallgatták Csuja Imrétől a Tanulj meg fiacskám komédiázni-t, aztán csatlakozott hozzá Bíró Kriszta - aki éjfél után halálos komolysággal szedte le az asztalokat -, és előadták a Legyen a Horváth kertben Budán-t, majd jött Kerekes Éva, és szabadkozva, hogy ő nem szokott énekelni, elénekelte a Meseautót - elképesztően bájosan, azokkal az á-khoz közeli e hangokkal -, de nem maradt ki a műsorból az egyebek közt Sinead O'Connort és Red Hot Chilli Pepperst magyarul éneklő Máthé Zsolt, sőt az itt gyakorlatozó egyetemi hallgató sem, aki kissé megilletődve, annak rendje és módja szerint bemutatkozott, és elmondta, hogy ő Ficza István, jövőre pedig az Örkény társulatát erősíti. Így - szintén annak rendje és módja szerint - a hallgatóság bátorító tapsai közepette kezdhetett bele a 2x2 néha 5-be. Eközben Gálffi László Hámori Gabival jegyet árult és autogramot osztott színlapra és autogramokra szakosított emlékkönyvekbe. Mert vannak még ilyenek. Meg olyanok is vannak, hogy 12 éves kislányok halálos komolysággal és halálos tisztelettel kérnek aláírást a művésznőtől. A népek korhatár nélkül szép számmal kihasználták a Kasimir és Karoline díszletében való fotózkodás lehetőségét is, de a szellemvasút is folyamatosan üzemelt.

A Katonában kihasználták a nézők a kedvezményes jegyvásárlási lehetőséget - ezzel egyébként több színház is élt -, a Kamra-beli sörkert és peep show pedig annyira megmozgatta a nézői fantáziát, hogy a fél hétkor arra tévedők közül sokan ingatták a fejüket, hogy vajon beálljanak-e az optikáig, tehát a következő háztömb végéig érő sorba. Aztán persze beálltak.

Az Operettszínház rajongói előtt is le a kalappal: őket sem riasztotta el az Andrássy út és a Nagymező utca sarkáig érő sor. Az operettesek gyorsan reagáltak a tömegre: a tíz óra után kezdődő raktárszínházi programokat áttették a nagyszínpadra, ahol a női ruhás Feke Pálért és a Hajmási Péter, Hajmási Pált szokásos elképesztő energiájával éneklő Oszvald Marikáért egyaránt és unisono rajongott a közönség. A Csárdáskirálynő-slágerbe - kollégája legnagyobb döbbenetére - természetesen e sorok írója is bekapcsolódott. Aki az alábbi fotók tanúsága szerint a cigány lovának bátorságával és saját életkorának előrehaladtával egyre növekvő ripacsériájával beállt a Lehetsz király emblematikus koreográfiáját megtanulni vágyók közé.

És hogy könnyebb legyen a beszámoló, hadd váltsak át egyes szám első személyre. Soha nem voltam rajongó típus, ezért még mindig meglepetéssel és a szent őrültek tiszteletével tudom nézni azokat, akik meglátva Feke Pált visítani kezdenek, hogy "ott a Fekepali!", és azonnal közös fotóra kérik a színészt. (Aki különben kedvesen eleget tesz a kérésnek, mint ezt galériánk egyik felvétele is bizonyítja.) Vagy az olyan nézőket, akik képesek tucatnál többször is megnézni egy előadást. A táncóra résztvevői közül az egyik lány tizennyolcszor látta a Rómeó és Júlia musicalváltozatát... Döbbenetes, de tulajdonképp tiszteletet parancsoló ez az odaadás. Csoportunkban a bepofátlankodó újságírót leszámítva volt néhány fiú, egy-két harmincas kortársnő, de többnyire ifjú hölgyek akarták az igazi profiktól elsajátítani a lépéseket. Kinek jobban ment - na ja, ők DVD-ről, Youtube-ről megtanulták előre -, kinek kevésbé. Én, nem szégyellem bevallani, ez utóbbiak közé tartoztam. Igazából nem is a lépések okoztak problémát, hanem a jobbra meg a balra fordulások, szóval lehet, hogy én mégis egy őstehetség vagy, csak a két oldalt kell jól megtanulnom, rögzítenem, aztán pedig irány a Chorus Line?

Lehetsz király - az eredeti

Végső verdiktünk

Remek ötlet a Színházak éjszakája, amiről kiderült, hogy a színház csodája érdekli és vonzza a nézőket. A kisebb befogadóképességű színházaknak talán szerencsésebb lenne óránkénti, regisztrációhoz kötött programokkal várni az érdeklődőket, és ha a gazdasági megfontolások engedik, az esti előadás helyett kifejezetten ehhez az estéhez kapcsolódó műsort tartani. A gyerekbetegségek pedig könnyen kinőhetők, ahogyan ezt a Múzeumok éjszakája vagy a Kulturális örökség napjai példája mutatja.