Luca, Ottilia

Központok, terek, közösségek

2012.04.09. 08:08

Programkereső

Vidékről nézve London olvasztótégely, Londonból nézve az angol városok erős kulturális identitásuk miatt érdekesek, s bár kétségkívül létezik egy mélyen gyökerező, sok mindent érintő és átszövő ellentét London és egyéb városok között, ez a kettéválasztás soha nem vált amolyan közép-európai "főváros és más" típusú érdekellentétté vagy népi-urbánus vitává.

A londoni kultúr-buzz nyilván megkerülhetetlen és - ha a West Endről nézzük - talán még fölülmúlhatatlan is, de a főváros korántsem kizárólagos központja a brit kulturális és színházi életnek. A dél-nyugat angliai Bristol kiváló példája annak a többközpontú kulturális struktúrának, amely dominálja az angliai kulturális palettát. A hetvenes évektől kezdve a várost leginkább azzal a "Bristol Sound" alternatív zenei mozgalommal hozzák összefüggésbe, amelynek tagjai között találjuk a Massive Attack, Tricky, Roni Size, Portishead zenekarokat. Az utóbbi tíz év ugyanakkor nemcsak Anglia zenei fővárosaként emlegeti Bristolt, hanem Banksy révén a street art fővárosaként is. A város betonbiztos kulturális identitásának kialakításában a jónevű, reprezentatív, magaskultúrát képviselő intézmények mellett, a korábban marginális közösségi centrumok, színházak, összművészeti központok is jelentős részt vállaltak. Az egyre erősebben visszhangzó "think local" - azaz gondolkozz a hely(i)ben - szlogen jegyében mára már nemcsak a klasszikus zenét játszó Colston Hall és St. George's, a Bristol Old Vic - Anglia legrégebben működő színháza - és Hippodrome színházak vagy a kortárs képzőművészetet bemutató Arnolfini képviseli Bristolt a brit kulturális színtéren, hanem az olyan közösségi projektekből kinőtt intézmények is, mint a Circomedia vagy a Tobacco Factory Theatre.

Brewery Theatre - Bristol
Brewery Theatre - Bristol

Bár két különböző profillal rendelkező színházról beszélünk, mindkét alkotóműhely szorosan kapcsolódik az őt létrehozó közösséghez és mikrorégióhoz, előadásaik mindenek előtt közösségi projektekként (is) értelmezhetőek. A februártól májusig tartó nyári színházi évad előadásai újra visszacsatolnak az őket létrehozó közösségekhez. Az Acrojou Circus Theatre Wake és a Green Eyed Zero társulat Folie a Deux című, nemrég bemutatott előadásait a közösségi elkötelezettség mellett a Circomedia művészeti igazgatójának személye is összeköti. Előbbit a Circomediában, utóbbit a Tobacco Factoryban láthatta a közönség. 

A Jacques Lecoq-tanítvány, Bim Mason által létrehozott kortárs cirkusz és fizikai színházi műhely, a Circomedia több, mint cirkusziskola. A 18. században épített Szent Pál-templomban működő színház érdekessége, hogy innovatív előadásai mellett kapcsot képez az angolosan elegáns Portland Square György-korabeli építészete és a St. Paul's negyed afro-karibi lakossága között. A Circomedia mozgáskultúrára építő profilja sem véletlen, hiszen a kerület meglehetősen híres az évente megrendezett karibii karneváljáról és annak hihetetlenül gazdag táncprodukcióiról.

Acrojou Circus Theatre: Wake
Acrojou Circus Theatre: Wake

Az Acrojou Circus Theatre Wake előadása a Circomediában nem igazán csatol vissza az intézmény látványorientált előadásaihoz, viszont egy elmélyűlt és lírai mozgáselőadást, melyben a gesztusok ereje mindig fölülírja a cirkuszi megoldásokat. A Flick Ferdinando rendezte produkció egyfajta szellemi utazás egy tornakeréken, melyben a főszereplő különböző lelkiállapotokat érintve érkezik el önmagához. A műsor bármikor közhelyessé válhatna, ez mégsem történik meg. Barney White játéka ugyanis kellőképpen civil ahhoz, hogy az előadásban létrejövő mélyértelmet hétköznapivá, hétköznapian súlyossá alakítsa.

A bristoli "nyári évad" másik alternatív előadása a Bim Mason által rendezett Folie a Deux, amelyet a Tobacco Factory Theatre southville-i bázisának Brewery stúdiójában mutattak be. A környék nemrég még a város ipari motorjának számított, ám az utóbbi tíz évben sorra alakulnak át a régi gyárépületek és telephelyek összművészeti központokká, sorra jönnek létre független boltok és kávézók, és mindezzel együtt cserélődik ki a lakosság: a tradicionálisan munkásosztály lakta környéket egyre több fiatal kreatív veszi birtokba. A Tobacco színháznak is helyet adó épület dohányáru-lerakatként működött évtizedekig, majd 1998-tól fiatal alkotók alakították át a teret és hoztak létre egy igazán kiemelkedő színházi műhelyt.

Green Eyed Zero: Folie a Deux
Green Eyed Zero: Folie a Deux

A Green Eyed Zero társulat előadása egyfajta szorosabb együttműködést is jelez a Bim Mason által vezetett Circomedia és a Tobacco Factory Theatre között, amely ezidáig az Andrew Hilton által vezetett Shakespeare at the Tobacco Factory klasszikusnak mondható előadásai révén vált híressé Anglia-szerte. A klasszikus cirkuszi zsonglőrködés, mozgásszínház és digitalis média határán elhelyezkedő produkció sajnos kevésbé nevezhető rendhagyónak, mint inkább mímelt-realista, helyenként az unalomig feszített performanszkísérletnek.

A Rachel Pollard és Sebastien Valade által létrehozott előadás egy meglehetősen bizarr kapcsolatot jár körül egy Cotard-szindrómában szenvedő és egy emlékezetkieséssel küzdő személy között, a Folie a Deux pedig azon ritka betegségek egyikére utal, amikor két ember ugyanazon őrültségben osztozik. Az előadás témája még izgalmas is lehetne, ám sem a színészi játék, sem pedig a társulat által kifejlesztett digitális, érintőképernyős megoldások nem bizonyultak alkalmasnak arra, hogy relevánssá tegyék a problémát és érdekeltté a közönséget. Az előadásnak helyet adó Brewery theatre pedig inkább az előadás estéjén leginkább az ott létrehozott söréről, mint a Green Eyed Zero előadásáról maradt emlékezetes.