Luca, Ottilia

Túlélési tippek színházaknak válság idején

2012.04.30. 09:57

Programkereső

Csökkenő állami támogatással és nézőszámmal, öregedő közönséggel néznek szembe a színházak szerte Európában - derült ki azon a szakmai konferencián, amelyet Színházi struktúrák, színház-finanszírozás Európában és Magyarországon - kiút a gazdasági és társadalmi válságból címmel tartottak szombaton a fővárosi Katona József Színházban magyar és nemzetközi szakemberek részvételével.

A Katona József Színház idén április 28. és 30. között rendezi a már hagyományosnak mondható bemutatóhetét, ennek keretén belül a színház új előadásait - Cigányok, Kispolgárok (kritikánk az előadásról ide kattintva olvasható), A mi osztályunk (kritikánk az előadásról ide kattintva olvasható), A mizantróp (kritikánk az előadásról ide kattintva olvasható) - nézhetik meg külföldi színházi szakemberek, fesztiváligazgatók, újságírók. Idén első alkalommal április 28-án délelőtt szakmai találkozó keretében a vendégek országaik színházpolitikájáról, színházi struktúrájáról, a helyi kultúrafinanszírozásról tartottak előadást azzal a céllal, hogy a magyar színházi szakma képviselői betekintést nyerjenek a többi európai ország gyakorlatába, törvényi szabályozásába, tapasztalatokat szerezzenek, illetve párbeszédet kezdeményezzenek nemzetközi téren is, mivel a szervezők véleménye szerint ez mindenképp hasznos lehet a hazai struktúra átalakításakor. Máté Gábor, a színház igazgatója megnyitó beszédében emlékeztetett arra, hogy a konferencia célja bemutatni a különböző európai országok színház-támogatási rendszerét, választ találni a finanszírozási problémákra, illetve a kultúra általános visszaszorulására. 

A Katona József Színház épülete
A Katona József Színház épülete

Ifijenia Takszopulu, a Mitos21 nemzetközi színházi társulás titkára elmondta: mintegy egyharmaddal csökkent a görög színházak állami támogatása a gazdasági válság hatására, kilencről hatmillió euróra. A görög színházaknak a szakembereket sújtó munkanélküliség, illetve a korábban nagyra nőtt színházi struktúra problémájával is szembe kell nézniük. Takszopulu reményét fejezte ki, hogy a válság hatására sikerül racionalizálni a görög színház szektort, de leszögezte, ez nem vezethet a már meglévő értékek pusztulásához, illetve nem szolgálhat ürügyként a finanszírozás megszűntetéséhez.

Vladimir Procházka, a prágai Cinoherní klub igazgatója és a lengyel Piotr Cieslak, a Europe: Union of Theatre Schools and Academies elnöke szintén az állami támogatások csökkenéséről számolt be, és mindketten kiemelték, hogy a mennyiség helyett a minőségre kellene helyezni a hangsúlyt. Utóbbi úgy fogalmazott, az az elképzelés, hogy a kultúra tartsa el önmagát, egy "szörnyű vízió".

Manfred Weber, a Düsseldorfer Schauspielhaus menedzserigazgatója is leszögezte, mivel a színház a társadalmi viták helye, demokratikus feladatot lát el, nélkülözhetetlen működéséhez az állami támogatás. A gazdasági válság hatásait a német színházak sem kerülhetik el, hiszen a német önkormányzatok is az eladósodottsággal küzdenek. A színházak legfontosabb feladata a közönség megtartása és új rétegek megnyerése - mutatott rá Weber. Wolfgang Hoffmann nyugalmazott német színházügyi miniszteri tanácsos a szolidaritás fontosságára hívta fel a figyelmet. Példaként említette az észak-rajna-vesztfáliai kőszínházak összefogását: ha egy intézmény veszélybe kerül, a többiek a segítségére sietnek. Ráadásul együtt nagy nyomást képesek kifejteni a kormányzatra, így több színházat már sikerült megmenteni a bezárástól.

Patricia Michel, a párizsi Théatre National de La Colline ügyvezető igazgatója kiemelte, hogy 2011-ig a francia színházi kultúra összképe pozitív volt, 2010-ben például 71,7 millió euró állami támogatásra számíthattak a francia teátrumok, és a civil szféra is régóta fontos szerepet tölt be a kultúrafinanszírozásban. A válság hatására azonban a francia közönség is kisebb lett, "befagytak" a szponzori pénzek is. 2012-ben a szektort a visszafejlődés fogja jellemezni, ezért racionalizálásra van szükség.  

Csóti József, a Vígszínház gazdasági igazgatója felidézte, hogy a 2010-ben hatályba lépett előadó-művészeti törvény hatására, a társasági adókból adható támogatások révén a 2010-es évet "soha nem látott pénzbőség" jellemezte, erre azonban az önkormányzatok elkezdték csökkenteni a támogatásokat. Kitért a törvény jövőre életbelépő módosítására is, megjegyezve, a szakma egyelőre nem tudja, mi módon számítják majd ki az új rendszerben adható támogatásokat. A társasági adókból származó bevételek is veszélybe kerültek azáltal, hogy egyre kevesebb a nyereséges hazai cég, valamint hogy ezt a támogatási formát az állam megnyitotta a sportágak felé is. Csóti József idézett egy kormányzati véleményt is, miszerint a költségvetés nem tud ennyi színházat fenntartani. Szerinte mielőbb választ kellene kapnia a szakmának arra, hogy ez fűnyíróelven történő elvonást, esetleg intézménybezárásokat jelent-e.

Csomós Miklós főpolgármester-helyettes arról beszélt, hogy Budapestnek arra kell megoldást találnia, hogyan lehet egy nehéz pénzügyi helyzetben, a törvény adta lehetőségek között megőrizni a főváros sokszínű színházi életének értékeit. Rámutatott, hogy a társasági adóból származó támogatások mentőövet jelentenek a színházaknak, ám mivel Budapest is a "túlélésért küzd" bele kell építenie ezeket a fenntartói támogatásokba. Kitért arra is, hogy bár sokan támadják a tavaly bevezetett ingatlanbérleti díjat, az azt a célt szolgálja, hogy "összébb zárják az ollót" a nagy bevétellel, nézőtérrel rendelkező színházak és a kisebb, prózai színházak között. Felidézte, egy kivételével az összes színházat gazdasági társasággá alakították a múlt év folyamán, szerinte ez a lépés számos előnnyel jár a színházak számára. Csomós Miklós arról is beszélt, hogy elkülönítettek egy színházi alapot, amelyből beavató színházi programokat, a határon túli színházak bemutatkozását, valamint Budapestről szóló darabok születését támogatják. 

L. Simon László, a Nemzeti Kulturális Alap elnöke szerint nagyon tanulságos volt a konferencia, amely szerinte rámutatott arra is, hogy a magyar színházak a görög, cseh vagy francia teátrumokhoz képest sokkal jobb helyzetben vannak, hiszen a magyar állam 135 millió eurónyi közpénzt költ a színházi struktúrára. Ugyanakkor hozzátette: ez nem jelenti azt, hogy van elvehető pénz a rendszerben. Az elnök arról is beszélt, hogy az előadó-művészeti törvény módosítására azért volt szükség, hogy bezárják azokat a kiskapukat, amelyekkel a színházak és a fenntartó önkormányzatok megpróbálták "kijátszani" a jogszabályt. Példaként az épületekre kivetett bérleti díjat, illetve a nézőszám emelése érdekében egy forintért árult jegyeket említette. L. Simon László reálisnak nevezte azokat a félelmeket, amelyek a társasági adó csökkenéséről szólnak, ugyanakkor rámutatott: például a múzeumi szakmának is jogos igénye, hogy részesülhessenek a támogatásokból.