Luca, Ottilia

Több mint válásdarab - Kovács Patrícia és Nagy Ervin a Kramer kontra Kramerről

2012.06.25. 20:20

Programkereső

A Kramer kontra Kramert 1979-ben mutatták be a mozikban. A film klasszikussá vált, Dustin Hoffman és Meryl Streep alakítása Oscar-díjat ért. A forgatókönyv Avery Corman kisregényéből készült, az Orlai Produkciós Iroda nyári premierje a kisregény eredeti színpadi változata. Az előadás főszerepeit Kovács Patrícia és Nagy Ervin alakítják, akikkel a harmincegynéhány éves mű hangsúlyainak eltolódásáról és jelenkori relevanciájáról beszélgettünk.

Kramer kontra Kramer - Nagy Ervin, Kovács Patrícia
Kramer kontra Kramer - Nagy Ervin, Kovács Patrícia

- A Kramer kontra Kramer nem egy habkönnyű nyári vígjáték.

Kovács Patrícia: Nem, de megható történet, és nagyon ismerős, mert sokakkal megtörtént.

- A film 1979-es. Szerintetek a témája mekkorát üthetett akkoriban Magyarországon, vagy az a környezet, ahol játszódott és azok a problémák, amiket érintett, mennyire tűnhettek relevánsnak?

Nagy Ervin: A szocializmusban ez nem volt kérdés, fel sem merülhetett a darab tematikája. Ma jóval aktuálisabb, ezért játsszuk, ugyanakkor a demokrácia talán már le is hagyta egy kicsit. Tabudöntögetés nem lesz, hiszen akkorát és úgy nem tud szólni, mint jó 79-ben. Húsz év alatt beleszoktunk a rohanó társadalomba nálunk egészen mások a társadalmi ügyek. Illetve inkább azt mondanám, az aktualitását a történet nem vesztette el, csak a hangsúlyok tolódtak el a női és a férfi szerepeket illetően. A váláson ma már nem lepődünk meg, és azon sem, ha egy nő megy el, akár úgy is, hogy a férjnél maradnak a gyerekek. A mi feladatunk az, hogy megtaláljuk az okokat, és magyarázatot adjunk arra, mi történt ebben a családban.

KP: Ugyanakkor nem célunk, hogy Családi kör-szerűen moralizáljunk. Sokkal fontosabb, hogy a nézőtéren ülők magukba nézzenek, és elgondolkozzanak azon, hogy mi is hányszor megtettük volna ezt a lépést, és vajon miért nem tettük meg. Azt gondolom, hogy a darabbeli két ember egész egyszerűen nem kompatibilis egymással: a nő két év után azt érzi, szeretne egy kicsit dolgozni, hogy ne csak anyaként tudja megvalósítani önmagát, a férfi pedig nem érti őt. Elbeszélnek egymás mellett, és nem beszélgetnek. A nő nem elég jól fejezi ki magát, a férfinak pedig nincs elég figyelme rá vagy nem érti a problémát.

NE: De valahol mégiscsak az üt benne igazán, hogy ez volt az első és utolsó válásfilm, annak a stációiról, arról, hogy ez egy gyerek pszichéjét hogyan érinti, és a gyerek hogyan dolgozza fel a látszólag feldolgozhatatlant. Ehhez van közünk, és valahogy ettől lesz örökérvényűbb.

KP: Vagy az a kérdés is eszünkbe juthat, hogy ha van egy gyerekünk, akkor már nem dönthetünk rosszul? Mi a jobb: egy anya, aki belátja, hogy neki ez nem megy, és a gyereknek jobb lesz az apával, vagy a bírósági jelenet után, amikor neki ítélik Billyt, végképp belátja, hogy nem jó anya, hogy nincs recept, és alkalmatlan a feladatra? Jobb-e, ha a kisfiú hat éves korában ebből kilép, vagy vállalja, hogy marad, és egy életen át nyomorítja a gyerek lelkét, azzal, hogy mekkora áldozatot hozott?

NE: Mindannyian ismerjük a családi veszekedéseket, a "csak a gyerek miatt maradjunk együtt" tönkrement életeket, ami a szüleink generációjában átokként működött. Nehéz kimondani, de azt hiszem, ilyenkor más döntés nem lehet, mint a válás vagy a szétköltözés, mert abban benne van az újrakezdés lehetősége, és csak egy sokk, ami elviselhetőbb, mint egy a folyamatosan mérgezett légkörben élni. De visszatérve arra, hogy mi üthetett még a filmben: anyai szerepkörben nem látsz apát.

KP: Kivéve Schwarzeneggert, amikor az óvodában csetlik-botlik vagy Robin Williamset a Mrs Doubtfire-ben, de ezek azért vígjátékok.

NE: Persze, elrajzolt, karikírozott helyzetek. Az viszont, hogy egy férfi hozzánő a feladathoz, mert rákényszerül, amikor az apuka anyuka is lesz, az igazán szívet melengető látvány. A férfiak általában az érzelmesebb oldalukat nem mutatják, ha viszont felvállalják, attól olvadozik mindenki. 

Nagy Ervin - Kramer kontra Kramer
Nagy Ervin - Kramer kontra Kramer

- Te felmész a színpadra, az már legalább fél siker.

NE: Itt nem nekem kell "lapátolni", hanem Patríciának! (Nevet.)

KP: Hát igen... Ebben a versenyben nekem esélyem sincs. (Nevet.) Azt gondolom, nekünk, illetve a színháznak általában annyi a feladata, hogy kérdéseket tegyen fel, és ha kimegy a közönség az előadás után, akkor kezdjen el gondolkodni vagy még inkább kezdjenek el beszélgetni.  

- A darabban komoly szerepe van Billynek, a házaspár kisfiának, akit többen, váltva játszanak. Milyen így próbálni?

NE: Roland elég sokat próbált velük, mielőtt mi megkaptuk őket. Az fárasztó, hogy adott esetben mindent háromszor kell megcsinálni.

KP: Ha végigpróbálod az egyik napot, és tudod, hogy a köetkezőn ugyanezt kell újra végigcsinálnod... De most már könnyen megy, biztonságban vagyunk velük, és nincs bennünk félelem, mert tudjuk annyira a darabot, hogy ha a fiúk esetleg bármit elfelejtenek, az a játék része tud lenni.

- A színpadon színészként reagálnak vagy civil kisfiúként? És mennyire improvizálnak, vagy egyáltalán tudnak-e improvizálni?

KP: Azt csinálják, amit Roland kért, amit begyakoroltak, de most már vannak arra jelek, hogy ha mi elkezdünk bohóckodni, például azt érezzük, hogy egy jelenet halk, és én elkezdek kiabálni, akkor ő is elkezd kiabálni, de ezt nem tudatosan teszi. Viszont nincsenek zavarban sem, ilyen értelemben játszópajtások.

NE: Ez az ártatlanságuk, a hamvasságuk adja a bájukat, amivel mi nehezen tudunk majd versenyezni. A gyerek, a kutya, a részeg olyan színpadi eszközök, amit ha jól használnak, nagyon nagy hatást tud kiváltani, ha meg esetleg nem sikerül, akkor meg a "jaj, olyan aranyosak" tud működni. Szóval szegény Patríciának van itt nehéz dolga...

- Térjünk még egy picit vissza a műfajra, arra, hogy ez nem egy tipikus nyári darab. A rendezővel való beszélgetésből kiderült, hogy a filmhez képest a drabbal - mint ahogy a regényben is - sokkal erősebben megrajzoltak a mellékszereplők. Ők is a drámai vonalat erősítik?

KP: A szüleinket Egri Márta és Mertz Tibor játssza, ők hihetetlenül szórakoztatóak, de ugyanígy Cseh Judit vagy Ficzere Béla karakterei is nagyon színesek. Mi drámázunk két oldalt, aztán bejön közülük valaki, és oldódik a feszültség.

Kovács Patrícia - Kramer kontra Kramer
Kovács Patrícia - Kramer kontra Kramer

- Nyilván sokan megkérdezik, hogy újra megnéztétek-e a filmet. Megnéztétek?

NE: Én elkezdtem. És először meglepődtem, hogy "jé, Meryl Streepnek piros a cíipője". Aztán rájöttem, hogy persze, hisz a tévé nekünk akkoriban fekete-fehér volt... De aztán abbahagytam. Egyrészt azért, mert hajnali fél három volt, és fáradt voltam, másrészt volt egy jelenet, amire úgy emlékeztem, hogy akkora jelenet, most pedig nem ütött akkorát. Életlen volt a kép, de Dustin Hoffman úgy játszik - és ez is csodálatos a régi filmekben, mert meg merték tenni, hogy hagyták a színészt. Vagy ott a konyhai jelenet, ami nekem a színészet non plus ultrájaként maradt meg, most pedig kiderült róla, hogy nem több, mint két jó ötlet és jó vágás. Úgyhogy inkább kikapcsoltam a DVD-t, hogy az ereedti élmény maradjon meg.

KP: Én megnéztem, mert engem inspirál, és szeretek "leskelődni": Nem zavar össze, ha megnézek egy ekkora alakítást, bár nem gondolom, ha Magyarországon valahol játszanák, elmennék megnézni azt az előadást. Amikor próbálok, különben kifejezetten szeretek színházba, moziba járni, mert azt érzem, arról majd eszembe jut avalmi. A film itt azért nem számít annyit, mert a darab ahhoz képest jóval árnyaltabb. Nálunk nem csak annyiról van szó, hogy egy személyiségzavaros anyuka otthagyja a férjét és a gyerekét, akik csetlenek-botlanak, majd másfél óra múlva visszajön és ő a rossz. A női történet ebben az előadásban sokkal hangsúlyosabb, egy esendőbb figurát próbálunk összegyúrni. Viszont tudod, mi a fura? Hogy sokan azt kérdezik, nem vagyunk-e túl fiatalok ehhez. Mert a mai Meryl Streep és Dustin Hoffman él bennünk, holott 79-ben ők is körülbelül ugyanannyi idősek voltak, mint mi.