Bernadett

Mohácsi János: "Nem lesz humoros"

2012.12.18. 07:00

Programkereső

A dohány utcai seriff címen mutattak be holokauszt-túlélők visszaemlékezéseiből készített előadást a Kaposvári Egyetem diákjai Mohácsi János rendezésében, akivel az alkotófolyamatról, a téma feldolgozhatóságának nehézségéről és a Jurányi Inkubátorházról is beszélgettünk.

- Jelenleg két előadást is próbálsz, ám ezek nagyon különbözőek. Hogyan oszlik meg a figyelmed, más dolgokat kell magadból előhoznod?

- A kettő valóban ég és föld, és teljesen mást igényelnek az embertől. A dohány utcai seriffnek nagyon kötött a szövege, míg A nyaralás épp most születik meg a próbák alatt. A katonás előadás látványos produkció lesz, míg A dohány utcai végig sötétben zajlik majd.

Mohácsi János
Mohácsi János

- Azáltal, hogy sötétben játszotok, különös hangsúlyt kap a szöveg, ami ti gyűjtésetekből állt össze. Mikor kezdődött a munka?

- A bő egyórás előadás úgy jött létre, hogy évekkel ezelőtt Rusznyák Gábor kaposvári osztályának terveztünk egy beszédvizsgát. Ő rádiójátékot szeretett volna, de engem az akkor nem izgatott, és azt javasoltam, mi lenne, ha holokauszt-túlélők szövegeit mondatnánk sötétben. Ennek előzménye is volt, mert A helytartó című előadásomban szerepelt olyan rész, amikor a színészek holokauszt-visszaemlékezésekből olvastak fel, ráadásul olyan szöveget, amivel az aznapi előadás előtt még nem találkoztak. Az elképzelésem az, hogy végig sötét lesz, hogy teljesen személytelenek legyenek a hangok. Nem szeretném, ha felismerhető lenne, kik mondják a szövegeket. Ebben a pillanatban még számomra is kérdés, el lehet-e viselni ezt a koromsötétet több mint egy órán keresztül, még nem tudom, hogy fog ez esni a nézőknek. Nem egy jóízű este vár arra, aki eljön a Jurányiba ezt megnézi.

- A cím alapján könnyedebb estére asszociálhatnánk, amire van is példa az épületben, ha a Gólem Színház zsidótémát feldolgozó előadásaira gondolunk. Hol jelenik meg a humor?

- Nem lesz humoros. A vicc kicsorbul ezen a témán. Megfoghatatlan. A dohány utcai seriff maga egy vicc, és aki hallott már viccet életében, ki is tudja találni, miről szól. Vannak olyan borzalmas „tréfák" ebben a témában, amelyeket az előadásban ütköztetünk olyan visszaemlékezésekkel, amiket a résztvevők gyűjtöttek. Bánfalvi Eszter például egy kilencvennégy éves idős asszonyt interjúvolt meg, aki még soha nem mondta el a történetét egybefüggően senkinek, de vele valamiért kivételt tett. Elhangzanak majd olyan viccek, amik szorosan kötődnek az antiszemitizmus sztereotípiáihoz, de engem inkább ezeknek a szomorúsága érdekelt.

Mohácsi János
Mohácsi János

- Elképzelhető, hogy itt is előadásonként fog változni a szöveg?

- Gátlástalan vagyok ebben a kérdésben, bármikor eldobom vagy megváltoztatom az előadásaim szövegét, ha úgy érzem jónak. Itt a felkutatott történetek szövetébe nem szeretnék belenyúlni, ebből a szempontból majdnem dokumentarista lesz az előadás. Meg fogunk válni azoktól a szövegektől, amelyekről azt érezzük, hatásvadász, mert itt nem ez a cél. Kovács Márton vezetésével ez a szöveghalmaz nagyon komoly zenei támaszt kap. A zajokkal nem fogunk manipulálni, nem lesz vonatcsikorgás, se sziszegő gázhang, hanem munkatábor- és zsidódalok, illetve Márton saját szerzeményei.

- A Jurányi és a független szféra jobban kínálja az ilyen típusú előadások létrehozásának lehetőségét?

- A Jurányi feltétlen alkalmas arra, hogy itt egy hozzánk hasonló, összeverődött gárda egy ilyen előadást létre tudjon hozni. Viszonylag kevés pályázati pénzből, majdhogynem zéró költségvetésből dolgozunk, amit máshol sokkal nehezebb lenne megoldani.

- Politikus színház ez?

- Aki ezt politikai célra használja fel, az nem érdemli meg, hogy politikával foglalkozzon. Ezt nem lehet befogni vitorlába, bármely párt tenné is ezt. Arra alkalmas, hogy az arcába vágjuk azoknak, akik antiszemita kijelentéseket hajszolnak, illetve nekem az lenne fontos, hogy a fiatalok találkozzanak ezzel a jelenséggel.

Mohácsi János A dohány utcai seriff próbáján
Mohácsi János A dohány utcai seriff próbáján

- A játszók is mind a fiatalabb korosztály képviselői. Tőlük érkezett az igény a közös munkára?

- Úgy történt, hogy a kaposvári beszédvizsga valamiért hamvába halt, és később a diákok kerestek meg a kérdéssel, használhatják-e a szöveget, amire én igent mondtam, és azt is felajánlottam, hogy segítek nekik. Később becsatlakozott még Bánfalvi Eszter, Takács Nóra Dia és Némedi Árpád is. Velük csináltam meg, az ő szájukból hangoznak el az idős emberek visszaemlékezései. Nem az volt a cél, hogy naturálisan mint egy szinkronszínész mondjuk vissza. Sokkal absztraktabb, nem kötődik nemhez és életkorhoz.