Antal, Antónia

Schell Judit: "Jó lenne hátba veregetni egymást"

2013.02.09. 09:03

Programkereső

Az első alkalommal megrendezett Thália Humorfesztivál zsűritagjával az értékelésen túl arról az elképzeléséről is beszélgettünk, miszerint létre kéne hozni egy olyan elismerést, amit a színészek egymásnak ítélhetnének oda évente. INTERJÚ

- Öt nap megfeszített zsűrizésen van túl. Hogy érezte magát a fesztiválon?

- Nagyon jól szórakoztam az előadásokon, örültem, hogy zsűrije lehetek egy ilyen fesztiválnak. Igaz, ez felelősséggel is járt, hiszen a zsűri nemcsak azért van nehéz helyzetben, mert döntenie kell, hanem azért is, mert azok, akik nem kaptak díjat, értetlenül állhatnak a dolog előtt. Érdekes volt a zsűri összetétele, mivel nemcsak a szakmán belülről hívták a zsűritagokat, Bagdy Emőke például nem a színházi közegből jött, de igazán sokat foglalkozik a humorral. Ebben az összetételben ez a sorrend alakult ki végül.

Schell Judit
Schell Judit

- Egyetért az eredménnyel?

- Nagyjából igen. Pár dologban eltérő véleményem volt, de a többség döntött végül. Lobbira és bundázásra viszont senkinek nem volt lehetősége nálunk.

- A programok között szerepeltek stand-up produkciók, komédiák és nagyszínpadi előadások. Egyformán élvezte mindet?

- Hozzám leginkább a színházi előadások állnak közel. A stand-up kicsit távoli volt eddig, de most Bödőcs Tibor fantasztikusan szerepelt, ilyen minőségi előadást én még nem láttam ebben a műfajban. Persze, ez nagyon szubjektív is. A fesztivál alatt jöttem rá, hogy mennyire sokrétű és milyen széles skálán mozog a humor. A nézőknek szükségük van arra, hogy könnyítsenek a lelkükön és megtisztuljanak az olyan humor által, ami fölemel.

- A díjátadón felvetette, hogy a színészek maguk is díjazhatnák egymást.

- Létre kellene hozni egy ilyen díjat magunk között. Úgy tudom, Amerikában létezik, hogy a színészek évente egyszer leróják a tiszteletüket egymás előtt, méltatják egymást. Jellemző a szakmánkra, hogy általában nem nézzük meg egymás produkcióit, és ez nem feltétlenül rosszindulat, hanem egyszerűen nem érünk rá, nem tudunk leutazni vidékre. Azért is jó egy ilyen fesztivál, mert a vidéki előadások fel tudnak jönni Pestre. Mohácsiék szombathelyi előadásáért például olyan messzire kellett volna utazni, hogy nagyon sokan nem tudtunk volna máskülönben eljutni rá. Ahogy néztem, rengeteg szakmabeli ott volt az előadáson, mert mindenki kíváncsi, hogy mit csinál a másik, csak megoldhatatlan, hogy eljussunk rá - ez esetben az országhatárra. Jó lenne megnézni egymást, és kihozni minden évben valakit, aki olyat alakított, és akkor mi magunk között azt az egy embert kicsit ünnepelhetnénk. Fontos a szakmán belüli elismerés, hiszen mégiscsak sokat számít, mit gondol a másik, aki ott van mellettünk a színpadon akivel együtt csinálom, aki látja, mennyi munka van benne. Jó lenne hátba veregetni egymást.

- Egy-egy fesztivál kiragadja az embert a hétköznapokból. Mi az, amibe most visszacsöppen? Mi vár önre?

- Hamarosan kezdek itt a Tháliában Benedek Miklóssal egy éppen témába vágó, orfeum-jellegű előadást. Pesti kabarékból, kuplékból fog összeállni a produkció, századfordulós, húszas-, harmincas évekbeli jelenetekkel, énekekkel, dalokkal. Ez a műfaj nagyon közel áll Benedek Miklóshoz. Dolgoztam is már vele hasonlóban még főiskolás koromban, annak az volt a címe, hogy Paprikánia, avagy disznótor a Lipótvárosban. Fantasztikus volt próbálni, és sok előadást játszottunk belőle. Remélem, hogy egy hasonlót, vagy még annál is jobbat sikerül itt létrehoznunk.