Szilárda

Fekete Ádám: "Oda kell menni, meg kell csinálni"

2013.05.08. 15:30

Programkereső

Az Ódry Színpad Hitgyógyász című előadásának dramaturgjával, a Színház- és Filmművészeti Egyetem színházi dramaturg szakán Forgách András és Radnai Annamária osztályában tanuló friss Junior Prima Díjassal beszélgettünk. INTERJÚ

- Mesélj a darabról, hogyan mutatnád be azoknak, akik még nem látták az előadást?

- A darab háromszereplős, fontos jellemzője, hogy a három szereplő monologizál, nem kerülnek interakcióba egymással. Egy eseménysorozatot mesélnek el három különböző szemszögből, ami egy Frank nevű hitgyógyító életútját foglalja magába. Frank egy különleges tehetséggel megáldott férfi, aki Írországban járja a vidéket gyógyászmutatványával. Ő, a felesége, Grace, és menedzsere, Teddy a három szereplő. Beszélnek magáról az utazásról, beszélnek egymásról, és vannak különböző gyújtópontjai az életüknek, melyeket különféle módokon mesélnek el. Tulajdonképpen azzal játszik a darab, hogy ki hol hazudik - részben magának -, ki hol ferdít a maga javára, ki hol fojt el bizonyos dolgokat; hogy ez a három ember, furcsa egymásrautaltságban hogyan teszi tönkre egymás életét.

Fekete Ádám
Fekete Ádám

- Hogyan képzeljük el a hitgyógyítást, mit takar ez pontosan?

- Ezzel a képességgel született Frank, ami abban áll, hogy jönnek hozzá különböző fogyatékossággal élő emberek - süketek, meddők, vakok -, ő pedig kézrátétellel, a hit ereje által meggyógyítja őket. De nem mindig, sőt nagyon ritkán sikerül, saját elmondása szerint tízből egyszer. Éppen ezért Frank maga is különös viszonyban van ezzel a képességgel. Vidéken jár-kel, az ottani embereket próbálja csodával meggyógyítani, és lassan lecsúszik, nem tud kitörni ebből a lehangoló környezetből. Alkoholista lesz, megromlik a házassága, nem is feleségeként, hanem szeretőként emlegeti Grace-t. Ez csak egy a szereplők közötti nézőpontkülönbségekből, ami nézői szempontból hasznos, mert nagyon kell figyelni, hogy ki hol hazudik.

- Nem okozhat ez gondot a nézőknek, tudják követni?

- Szerintem nem okoz gondot, én inkább izgalmasnak találom. Brian Friel elég bonyolult hálót épített, amit érdekes figyelni. Még ha le is csúszik az ember egy-egy információról, a fejében valahogy akkor is összeáll, az alaptörténet pedig nem annyira bonyolult, hogy ne lehessen követni. Szerintem ha nehéz, az külön jó, mert kicsit megfeszíti a nézői figyelmet, ami soha nem árt.

- Miért éppen a Hitgyógyász?

- Fehér Balázs Benő, a rendező a Zsámbéki-Zsótér színészosztályba jár, és Zsámbéki Gábor két éve hozta nekik ezt az anyagot a vizsgájukhoz. Ebből mondtak részleteket, így akkor ki is alakult valamiféle szereposztás közöttük. Benővel mi dolgoztunk együtt, első-második osztályban csináltunk a Bűn és bűnhődésből egy sok effektre épülő előadást, amit egyszerre csak egy nézőnek, Raszkolnyikovnak játszanak a szereplők. Ott forgattuk a széket, volt világítás, díszlet, különböző furcsa figurák; de Benő nem akart leállni, és eszébe jutott ez, amiben csupán három szereplő van, és a három ember beszél. Nagyon jó színészi feladat is, hiszen a szereplők húsz-huszonöt percet beszélnek egyhuzamban, a színésznek meg kell ragadni a nézői figyelmet, ami nehéz, mert a nézőnek akció kell. Ez a korábbi munkánk stílusának szöges ellentéte, és az foglalkoztatta Benőt, hogy most ne az effektekre, inkább a színészvezetésre kerüljön a hangsúly.

Hitgyógyász
Hitgyógyász

- Honnan jött az ötlet, hogy együtt dolgozzatok, még a Bűn és bűnhődés esetében?

- Mikor felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, elmentem gólyatáborba, ahol szórakoztunk, jól éreztük magunkat, és egyszer csak ott termett mellettem egy ember, aki elkezdett nekem a Bűn és bűnhődés című regényről magyarázni. Beszélt, felvetette, hogy az előadást egy néző nézze, Raszkolnyikov, aki nem beszél, nagyon lelkes volt, én meg mondtam neki, hogy ez elég lehetetlennek tűnik, de hát miért ne, próbáljuk meg. Első évben nagyon sok tévutat megjártunk ezzel, aztán második év közepére megszületett az előadás. Ebből aztán fontos kapcsolat lett, ezután is fogunk még együtt dolgozni.

- Azon kívül, hogy valami olyat szerettetek volna, ami eltér a Bűn és bűnhődéstől, mi volt a koncepciótok a Hitgyógyásszal?

- Mivel a szöveg monológokból áll, nem érdemes megbontani. Gondolkodtunk, hogy megszaporázzuk a váltakozásokat, jobban szétszabdaljuk, de arra jutottunk - és ez inkább színészvezetési koncepció, nem gondolati -, hogy egyszerűen meg kell találni ebben a szövegben azt, amibe a színész kapaszkodni tud, amit meg tud tölteni. Emellett a térkoncepcióval lehet még nagyon játszani. A darab elején van egy leírás, miszerint mindhárom szereplőnek van egy saját kis berendezett tere. Gondolkodtunk rajta, hogy egy fémdobozt használunk díszletnek, ami az egésznek hullaházi hangulatot ad, de ez anyagilag nem volt megoldható, ezért elkezdtünk keresgélni, és végül lementünk az Ódry Színpad alá az öltözőtérbe, ahol egy csomó ajtó és tükör van, és épp annyira bizarr az egész, hogy el lehessen vele játszani. Megvolt a tér, be lehetett tenni néhány széket, nem túl sokat, ami nem is baj, mert intimitást ad az előadásnak, kicsit tényleg olyan lesz tőle, mint a hitgyógyász mutatványa. Alapvetően persze bele van kódolva az előadásba a művészet-párhuzam, a színház célkitűzése: kiállni a színpadra és csodát tenni a nézővel, ami nem mindig sikerül. Ez a művészet-analógia volt az, ami Benőt is foglalkoztatta. Színésznek lenni nagyon kiszolgáltatott állapot, a tehetség nem mindig elég, számít, hogyan élünk vele, hogy hívják-e az embert, egyáltalán jó-e vagy sem; ez a kérdés égető, főleg a főiskolán. Ez a kérdés mindenkit érintett, a színészeket (Fehér Lászlót, Ostorházi Bernadettet és Bán Bálintot - a szerk.), engem és Benőt is, így tudott aktuális lenni.

Hitgyógyász
Hitgyógyász

- Mennyire nyúltál bele a szövegbe, próbáltad a művészet-analógiát belecsempészni, vagy elég, ha ez a gondolatok szintjén folytatódik?

- Szerintem alapvetően elég. Sokat húztunk, mert azt nem lehet sokáig bírni, ha valaki egy nem a legjobban bevilágított helyen beszél nekünk szemtől szembe; ez egy kicsit émelyítő, akármilyen érdekes is, akit nézünk. Húzni kellett, voltak a történetnek olyan részei, amik nem annyira érdekeltek minket, kis dolgokban a fordítással (Mesterházi Márton munkája - a szerk.) nem értettünk egyet, változtattunk, egyszerűsítettük a mondatokat. Együtt olvastuk, húztuk Benővel. A művészet-analógiára a szövegben nem fektettünk külön hangsúlyt, ez benne van a helyzetben, amennyire kell. Ahogy mondtad, a gondolatok szintjén, nem kell, hogy felvillanjon egy felirat - ha valami érzet megvan, az már jó.

- Változott a szöveg a színészekkel való ütközés, a próbák során?

- Azt hiszem, nem változott sokat. Voltak rejtett dolgok, amikre a közös elemzések alatt jöttünk rá, nem a papír fölött, de legfeljebb szavakat cseréltünk. Leginkább Teddy, a menedzser szövege változott, aki egy nagyon beszédes, humorizáló, sztorizós figura, olyan ember, aki mesélés közben a lényeget próbálja elkerülni. Ő cockney angolt beszél az eredetiben, ami ugye magyarban nincs, de Bán Bálint nagyon jól megtalálta ennek a tempóját, így raktunk bele a saját ferdítéseiből, szóhasználatából, ami jót tett a karakternek.

- Mit szólsz/szóltok hozzá, hogy egyes fórumok az évtized előadásaként emlegetik a Hitgyógyászt?

- Azt, hogy túloznak. Nyilván örülünk neki, de nem hiszem, hogy bármelyikünk azt gondolná, ez az évtized előadása. Az évtized? 2013 van. Mi is lelkesek vagyunk - persze ez változó, mivel nagyon a színészekre hagyatkozik az előadás, tud ingadozni, bár egyre kevesebbet ingadozik -, egyre inkább úgy érezzük, hogy szinteződik és van értelme ennek az előadásnak. Úgy gondolom, nagyon jó példa arra, hogy lehet úgy színházat csinálni egy öltözőben, hogy nincs az egyetemnek pénze, hogy nem adhatnak próbatermet, mert nincs; hogy van, aki itt próbál, van, aki ott, de összeszervezzük, és megcsinálunk egy előadást, amire bejön 24 néző és azt mondja: "Váó, ezek kik?" A Bűn és bűnhődés is ilyen volt, és ez is ilyen - oda kell menni, meg kell csinálni, nem kell sokat nyavalyogni azon, hogy nincs pénz; ha nincs pénz, akkor nem csinálunk fémdobozt, hanem lemegyünk a pincébe. Többen mondják, hogy nem jó a darab, mert ezek a nagy személyes tragédiák könnyen átcsúsznak érzelgősségbe, és ha a színész nem koncentrál eléggé, akkor a néző nem érzi az előadást elég érzékenynek. Nekem voltak kétségeim, hogy túl sok sajnáltató rész maradt benne, és jó látni, hogy ez egyre jobban kikopik az egészből. Én szeretem, jó előadás.

Hitgyógyász
Hitgyógyász

- Vannak ezzel a darabbal további terveitek?

- Vannak, hívogatják, voltunk vele Kecskeméten a Szín-Táron (Színművészeti Egyetemek Találkozója), úgy tűnik, megyünk vele a POSZT-ra is. Érdekes, hogy mivel egy 'semmilyen' térben van, mindig meg kell találni a járásokat, a nézőpontot, a színésznek meg kell szoknia az új teret. Ilyen szempontból érdekes, és jó is lenne utazó előadássá tenni - Frank is egy utazó előadóművész, az egészhez illene az utazás.

- Mit terveztek még Benővel ezen kívül?

- Több tervünk is van, a legkörvonalazottabb - reméljük, összejön -, hogy jövőre Boris Vian Tajtékos napok-jából csinálunk darabot, ami szintén lehetetlennek tűnik, vagy legalábbis sokat kell gondolkodni, hogy mit csináljunk a szöveggel ahhoz, hogy dráma legyen belőle, de ez a legközelebbi terv. A legjobb munka ezzel a szöveggel, ami érdekel engem, mint dramaturg, és amit szeretnék később kamatoztatni, az a szöveg értelmének megragadása, a mögötte lévő világ pontos értelmezése. Nagyon könnyű a levegőbe beszélni, nagy tragédiákkal megragadni a néző figyelmét, de nekünk nem ez a célunk, hanem hogy minden mondatnak értelme legyen. Ez nagyon jó tanulópénz a színészeknek, de a rendezőnek és a dramaturgnak is, mert ami elsőre talán patetikusnak, didaktikusnak tűnik, nem feltétlenül az. El kell olvasni többször, el kell gondolkodni azon, hogy hogyan nem az. És akkor egyszer csak kiderül, hogy nem az.


A legközelebbi Fidelio Színházi Est a Pécsi Országos Színházi Találkozó OFF-programjai közé beválogatott Hitgyógyász június 15-i előadása, mely után közönságtalálkozó keretében kérdezhetik az alkotókat a Fidelio Szervezésében. A beszélgetésen részt vesz a rendező, Fehér Balázs Benő, Fekete Ádám dramaturg, valamint a produkció szereplői: Fehér László, Ostorházi Bernadett és Bán Bálint. A beszélgetést Várhegyi András vezeti.