Árpád

Molnár Piroska: "Szeretem ezt a sokrétegűséget az életemben"

2013.05.17. 11:00

Programkereső

A tavasz irodalmi szenzációjából kap ízelítőt a közönség május 24-én az Átrium Film-Színházban. Dés Mihály pár hete megjelent regényének, a Pesti barokknak kulcsfontosságú jelenetei elevenednek majd meg a budai játszóhelyen.

A hat hangra és képi illusztrációkra komponált élőzenés előadás közreműködői színészek, muzsikusok és maga a szerző. A Pesti barokk-esten szerepet vállalt Molnár Piroska is, akivel a rendhagyó könyvbemutató kapcsán beszélgettünk hivatásról, életről és irodalomról.

- A könyv ismeretében egy vicces-ironikus előadásra számíthat a közönség. Dés Mihály regénye - nagyon röviden szólva - játékos humorral és csiklandó nyelvi erotikával idézi meg a nyolcvanas évek pesti bohémvilágát. A szerző jelölte ki azokat a részeket, amelyek majd elhangoznak, vagy Önöknek, fellépő művészeknek is volt beleszólásuk abba, hogy milyen jelenetekből épüljön fel az est?

- Erről nem volt szó, mivel teljes mértékben Dés Mihály dolga, hogy mit szeretne a művéből látni, hallani a színpadon. Mi közreműködők vagyunk, akik a regény egy-egy szereplőjét jelenítjük majd meg ezen az esten. Praktikusan ez úgy zajlott, hogy megkaptam a könyvet, amit természetesen el is olvastam, majd Dés Mihály e-mailben átküldte azokat a regényrészleteket, amelyek elhangoznak május 24-én. A könyv alapján én keltem életre a nagymamát, és Udvaros Dorottyával is lesz majd egy közös jelenetünk. Arról viszont nem sokat tudok mondani, hogy a zenei rész hogyan zajlik, de magától értetődőnek gondolom, hogy a két Dés, László és András gondoskodik majd arról, hogy a regény hangulatához illő muzsikával egészüljenek ki a prózai részletek. Izgatottan várom ezt az estet!

Molnár Piroska
Molnár Piroska

- A regényben számos önéletrajzi elem van, mi több, van egy olyan rész, amikor a főszereplő (Koszta János) találkozik a szerzővel, Dés Mihállyal. Amikor Ön olvasta a könyvet, visszagondolt-e a saját negyedszázaddal ezelőtti énjére, az akkori évekre?

- Kétségtelen, hogy hasonló életkorban vagyunk a szerzővel, közeledünk a hetven felé, tehát ugyanazokat a hangulatokat éltem át, amiket a regényben ő megjelenít. Ilyen értelemben nem volt idegen a Pesti barokk világa, beleértve a hangsúlyos szerephez jutó Fiatal Művészek Klubját (FMK) is. Bár hozzáteszem, én nem ott éltem a mindennapjaimat, de természetesen megfordultam ott néhányszor. Ezekben az években voltam fiatal színésznő, s akkoriban az FMK egy felkapott helynek számított.

- Őszintén szólva, Önről nehezen is tudnám elképzelni, hogy egy ilyen bohémtanya törzsvendégeként vigye a prímet...

- Nem, nem, valóban nem, mivel nem is értem volna rá! (nevet) A színészet egy olyan mesterség, ami befogja az embert reggeltől estig, úgyhogy ilyesmire nem nagyon van ideje a próbák, előadások és még mi minden más között. Azt kell mondanom, hogy a mi életünk tulajdonképpen a színházban telik el.

- A munkatempóját ismerve ezen a nyáron sem sokat fog pihenni, jól sejtem?

- Eltalálta. Éppen most tudtam meg, hogy folytatjuk a Munkaügyek - IrReality Show-t- ami már három éve megy a televízióban - és ennek a sorozatnak az újabb epizódjait vesszük fel nyáron. Előtte még lezajlanak a vizsgák a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol tanítok, s emellett még június végéig játszom a Nemzetiben. Tehát ez a kora nyári időszak is nagyon sűrű. Azután, ahogy említettem, folytatjuk a Munkaügyeket, június 17-től szinte minden nap lesz forgatás. Augusztus 20-ra pedig már van egy meghívásom Pannonhalmára. Az a megtiszteltetés ért, hogy a restaurált kápolna avatásán én fogom elmondani a magyarság egyik legszebb szövegét, a Szent István intelmeit. Utána sincs megállás, mert rögtön próbálni kezdek a Thália Színházban, ahol úgy néz ki, hogy három bemutatóm lesz a jövő évadban. A legelső egy könnyedebb vígjáték, amit régen Leszállás Párizsban címmel játszottak, s amiben a főhős házvezetőnőjét alakítom majd. Hamvai Kornél fordítja újra (Boeing, Boeing címmel - a szerk.) ezt a Marc Camoletti-komédiát, s gondolom szokása szerint bele is dolgozik picit. Utána Bereményi Géza új darabja, a Kincsem, avagy a csodakanca következik, az évad végén pedig Molnár Ferenc Liliomját mutatja majd be a színház. Miután most már életkorban eljutottam az öregasszony figurákig - lásd a Pesti barokk nagymamája -, ebben az előadásban Hollunder néni szerepe vár rám.

- Még hallgatni is kimerítő. S ha még hozzávesszük, hogy az alakításai a legszélesebb palettát ölelik fel - a rendhagyó könyvbemutatótól a vígjátékokon át a legmélyebb drámák -, már jó eséllyel indulhatna egy színészmaratonon!

- Szeretem ezt a sokrétegűséget az életemben, mivelhogy egy olyan kihívást jelent, aminek jó, ha eleget tud tenni az ember. Szerencsésnek gondolom a pályámat, hogy ilyen sok műfajban kipróbálhatom magam. Hálás vagyok például az Operettszínháznak, hogy annyi éven keresztül musicalekben, operettekben is foglalkoztatott. Gondoljon bele, hogy már annak is 19 éve lesz karácsonykor, hogy bemutattuk a Bors nénit! Csak a Kolibri Színházas benti előadásokból nemrégiben megünnepelhettük a 350.-et. Emellett az Orlai Produkciót is említhetem, A nagy négyest, ahol szintén a 100. előadás felé közeledünk. Ahogy azt is nagyon remélem, hogy a Thália Színházban (a következő évadtól oda szerződött Molnár Piroska - a szerk.) nemcsak vígjátékok, hanem komolyabb dolgok is várnak majd rám. Előtte azonban még Pesti barokk, vizsgaidőszak és hosszú, forró Munkaügyekkel teli nyár következik.