Árpád

1. nap: E(l)ső nap

2013.06.07. 10:12

Programkereső

Betoltuk Bodrogi Gyula ekhós szekerét a pécsi színház előtti térre, korzóztunk a Király utcában, felderítettük a fesztivál terepét, rendesen eláztunk és éjfélkor még színházban ültünk. Első nap a POSzT-on.

Tavalyhoz képest egy nappal korábban, június 6-án megkezdődött a 13. Pécsi Országos Színházi Találkozó, röviden POSzT (kis z-vel, amit persze hol betartanak, hol nem, pedig kimondottan jól tud mutatni az e fajta "hullámzó" íráskép, hasonlóan a HOPPart, a MaNNa vagy a KoMa névhasználatához). Ahogy az lenni szokott, az első nap a résztvevőknek utazással, a szálláshelyek elfoglalásával, a helyszínek bebarangolásával és a legszimpatikusabb terasz kiválasztásával telt.

A programkínálat is ehhez igazodik ilyenkor, valójában csak holnap indul be az igazi dömping, amikor az ember nem tudja, melyik ujjába harapjon. Most viszont még olyan ez, mint a Sziget nulladik napja, csak itt nem sátrat vernek (még a Teátrumi Társaság is felhagyott ezzel a szokásával az idén), hanem ki-ki magára ölti legjobb fesztiválhangulatát a legkülönfélébb módokon: szökőkútban tapicskolással, hangosan fel-felnevető művészek közelében folytatott kávézással vagy egy tavaly félbeszakadt parázs szakmai vita felélesztésével a mai magyar színjátszásról.

A POSzT (mi maradjunk a kis z-nél) tíz napján folyamatosan jelen lesz mind a Fidelio, mind tartalmi partnere, a Színház.hu, és a fesztivál kapcsán megszülető beszámolóinkat, interjúinkat és híreinket egy külön a POSzT számára létrehozott oldalon gyűjtjük, melyet a poszt.szinhaz.hu és a poszt.fidelio.hu címeken érhetnek el.

Még az utazás kapcsán annyit el kell, hogy mondjak, noha hetek óta izgalommal számoltam a napokat az indulásig, amikor a Keletit elhagyó vonaton az árvízi védekezés aktuális híreit olvastam, nem volt felhőtlen a jókedvem. Mint aki egy kényelmetlen pillanatban vidéki rezidenciáján keres nyugalmat, ahelyett, hogy zsákot ragadna. De hiába, a fesztivál nem maradt el - nem úgy, mint a Margitszigeti Szabadtéri Színpad megnyitása -, és ezen a "gáton" (na jó, poszton) is helyt kell állni, úgyhogy csak távolról tudom megköszönni én is mindenkinek, aki ezekben a napokban a Dunával küzd. Köszönöm.

Ami azonban sem árvíz, sem fesztivál idején nem jön jól, az az eső. Kiváltképp, ha a délután négykor kezdődő nyitóceremóniát egy teátrális szabadtéri esemény: a vándorszínészet korszakát felidéző ekhós szekér a Pécsi Nemzeti Színház előtti térre történő betolása követi. Szerencsénk volt: ekkor még nem esett. A Palatinus Hotelben zajló megnyitón különben az idei színész zsűriben található Haumann Péter versmondása aratta az egyik legnagyobb sikert, aki Petőfi Sándor Levél egy színészbarátomhoz című költeményét adta elő mesterfokon.

"Pártolj, közönség, és majd haladunk,"
Mond a szinész: és az meg így felel:
"Haladjatok, majd aztán pártolunk;"
És végre mind a kettő elmarad.
Nem is hiszem, hogy a szinészetet
Becsülni fogják, míg ez befogad
Minden bitangot, gaz sehonnait,
Kik a világnak söpredékei,
S itten keresnek biztos menhelyet.
Barátom, ez fájt énnekem s neked,
Ez keseríte minket annyira.
Az isten adja, hogy minél előbb
Akképpen álljon szinmüvészetünk,
Amint valóban kéne állnia.

(Petőfi Sándor: Levél egy színészbarátomhoz - részlet)

Ugyancsak a megnyitó keretében került sor a Kaszás Attila-díj idei átadására is, amely elismerés szépségét az adja, hogy a hazai és határon túli színházak művészei maguk választják ki a későbbi közönségszavazás három jelöltjét. Az idei évben a Kaszás Attila szellemi hagyatékának ápolását is szolgáló elismerést Borovics Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház művésze kapta, aki - hiába a színpadi rutin - könnyeivel küzdve, megindultan köszönte meg a díjat és a bizalmat. A másik két jelölt Nyári Oszkár a Csiky Gergely Színház és Vass György az Újszínház társulatának tagja volt.

Kaszás Attila mellett Gobbi Hildáról is megemlékeztek a megnyitón, ezt azonban már a POSzT idei díszvendége, Bodrogi Gyula vezette fel, aki a Pécsi Nemzeti Színház elé érve az ekhós szekéren elmondott köszöntőjében kérte az odasereglő posztolókat, tekintsenek fel az égre, és egyszerre mondják ki a száz éve született nagy színházcsináló nevét. Na ez után nagyjából fél órával, mintha az időjárás is a számok bűvöletébe került volna: 6. hó 6-án délután 6 óra 6 perckor kezdett el előbb csak cseperegni, majd szakadni az eső, melyet voltak, akik védett helyre behúzódva, a Fidelio POSzT-különszámának böngészésével, míg mások a Nemzeti Színház Gothár Péter rendezésében színpadra vitt Amphitryon című előadásán ülve vészeltek át.

Az előadás egyik főszereplője, Alföldi Róbert a Színház.hu-nak adott interjúban elmondta: "Szerintem a világirodalom egyik legnehezebb jelenete Jupiter és Alkméné párbeszéde. Úgy játszom istent, hogy közben Amphitryont játszom, az ő képében beszélgetek a partneremmel, aki arról beszél, mi lenne, ha az lennék, aki egyébként vagyok, tehát Jupiter". (A beszélgetést ide kattintva olvashatja tovább!)

Az OFF programok között idén is bőségesen kínálnak egyedi élményeket a szervezők: előadói estek, független- és színművészeti egyetemi előadások és külföldi vendégjáték is színesíti a kínálatot. További részletekről és a válogatási szempontokról is kérdezte a Fidelio a fesztivál szervezésében a kezdetektől jelenlévő Máté Pétert:

Az első napon a versenyprogram előadásainak sorát a szombathelyi Weöres Sándor Színház A félkegyelmű című előadása zárta, amely rendesen igénybe vette a tartalmas nap végén a közönség figyelmét, hiszen Jeles András rendezése négy óra elteltével, éjfélkor ért véget. A Pécsi Nemzeti Színház nagyszínpadán zajlott előadás kapcsán az idei év egyik válogatója, Solténszky Tibor írta: "Jeles sajátos színpadi víziója hömpölyögve sodorja magával a nézőt az álom és ébrenlét határán..." Hogy ez mennyire igaz, az akkor derült ki, amikor a közönség kevésbé edzett (vagy gyakorlott kritikus) tagjainak lecsukló fejét és békés szendergését figyeltük meg. De a tapsnál már ők is ébren voltak, a siker pedig nagy volt, ugyanis Czukor Balázs, Horváth Ákos és Alberti Zsófi egyaránt kiemelkedően alakított, és melléjük felzárkózott a fesztiválon legnagyobb létszámban jelenlévő társulat (a technikai személyzet mellett összesen 26 színész) többi tagja is.

A félkegyelmű
A félkegyelmű

Jeles András a Fidelio kérdésére az előadás kapcsán elmondta: "Dosztojevszkij egy színházi ember számára nyilvánvalóan megkerülhetetlen jelenség: hozzá foghatóan erős, ihletett és húsbavágó drámaisággal talán csak Shakespeare teremti meg az alakjait. (Ezért is különös számomra, hogy oly ritkán találkozni a regényei színpadra állításával.) De engem egy személyes motívum is Dosztojevszkij közelébe terelt - ezt jól sejti -, az, hogy a határtalan áttekintőképesség és okosság ugyanilyen terjedelmű naivitással, elfogulatlansággal párosul az ő esetében. És még valami: a szövegek nyelvi közvetlensége, egyszerűsége." (Az interjút ide kattintva olvashatja tovább.)


A második napon, június 7-én a marosvásárhelyről érkező Yorick Stúdió mutatja be Bányavakság című előadását, melyről Stuber Andrea kritikáját olvashatják oldalunkon. Ugyancsak a második napon lesz látható először a debreceni CSokonai Szanház Bolha a fülbe című Feydeau-bohózata, melyet Vidnyánszky Attila rendezésében láthat a pécsi közönség.

Még 9 nap, mely alatt társulatok, szakmabeliek és érdeklődők jönnek-mennek - mi pedig igyekszünk mindig ott lenni, ahol történik valami érdekes. Hamarosan többet tudhatnak meg a fesztivált végigkísérő Weöres-centenáriumról, de ott leszünk a Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fórumának megnyitóján is. POSzT-oljon velünk!