Etelka, Aletta

3. nap: Nem is olyan csúnya

2013.06.09. 10:00

Programkereső

A Pécsi Országos Színházi Találkozónak örök életében volt futball-érintettsége. Már csak azért is, mert minden második júniusra esik egy-egy labdarúgó Európa-bajnokság vagy világbajnokság. Ilyenkor a Király utca színházi forgatagába a legváratlanabb pillanatokban belehasíthat egy-egy diadalittas góóóól!-kiáltás a szabadtérre kihelyezett tévéközvetítések mentén.

Ráadásul a legelszántabb színháziak maguk is űzik a sportot, ezért a POSzT OFF programsorozatnak része a futballtorna is. (Jóllehet a dolog alapjában véve ellentétes a színházzal, hiszen azon a pályán a színészi alakításért nem taps, hanem sárga lap jár.) A szombati nemzetközi fociviadal egyetlen szemtanújával sem találkoztunk, így nem tudunk beszámolni arról, hogy a szentpétervári színészválogatott, a magyar színészcsapat vagy a PMFC öregfiúk nyerték a kupát, de úgysem a győzelem a fontos, hanem a részvétel.

Amúgy Pécs élte tegnap a maga hétköznapi hétvégi életét. A Széchenyi téren veteránautók és büszke tulajdonosaik sorakoztak. (Bizonyos kor fölött elég megrázó, hogy egy kocka Lada is ott feszített az antikvitások között.) A székesegyház melletti kézműves soron számos hasznos fatárgy között nagy-Magyarország alakú fatálakat is kínáltak. A Ferencesek utcája mackóboltjában, a Brummogdában kaotikus helyzetet találtunk. Mivel az utóbbi hetekben számos medvés esemény zajlott a városban, például a gyermeknap alkalmából vagy 130 macit varrtak együtt az ünnepeltekkel, így némi időre lesz szükség a brummogdai bennszülött medvék nyugalmának és lelki egyensúlyának helyre állásához.

A versenyprogramról rendezett szakmai beszélgetésekbe éppen szünnap ékelődött: a pénteken és szombaton látható marosvásárhelyi Bányavakságról és a debreceni Bolha a fülbe-előadásról ma délelőtt zajlik majd eszmecsere. A szokott helyszínen, a szokott időben tegnap a vidék színházellátottságáról folyt disputa, vagy talán inkább ismertetés Várszegi Tibor és a Kárpát-medencére kiterjedő Szellemfi nevű művészeti hálózat tagjai részéről. A színházellátottság kifejezés szocializmusbeli terminológiának hangzik, és futólagos bekukkantásunkkor meg is tudtuk a referálóktól, hogy akkoriban a falvak népének komoly színházi igényei voltak. Komolyabbak, mint most, amikor a megyei színházak már nem kötelesek tájolni; átadták a terepet a bizniszszínházaknak. Azok aztán tarolnak is szerte a tájékon. (A legsikeresebb utazóprodukciók toplistáján előkelő helyen áll a Négy férfi gatyában című produkció.) Ennek a tendenciának kíván gátat vetni szövetségeseivel együtt Várszegi Tibor.

A POSzT-hoz kapcsolódóan több fotókiállítást nyitottak meg a héten, az egyik a most száz éve született Gobbi Hilda életéből és pályájából mutat megörökített pillanatokat a Művészetek és irodalom házában. Az anyagot végignézve némi meglepetéssel konstatálhatjuk, hogy egészen ifjú színésznőként Gobbi Hilda nem is olyan csúnya, mint amilyennek mindig mondták.

Délután 3-tól általában bátran hagyatkozhatunk a dramaturgok céhe által tervezett programokra. Szombatra csemegét tartogattak a felolvasószínházban: Székely Csaba Bánya-trilógiájának harmadik részét, a Bányavíz címűt mutatták be olyan avatott Székely-interpretátorok, mint Kaszás Gergő, Bozó Andrea és Eke Angéla, Márkus Sándor és Bánky Gábor társaságában, Csizmadia Tibor rendezésében. Maga a szerző - aki a versenyprogram szakmai beszélgetéseinek is ígéretes szereplője lesz a napokban - a szerzői instrukciókat adta elő. Nagy közönséget vonzott és szép sikert aratott a felolvasószínházi produkció, amely alatt egy zajos zivatart is családiasan átvészeltünk mindannyian a Dominikánus ház manzárdjában.

Az este az OFF programok pazar választékát kínálta: Béres Ilona a Polcz Alaine Asszony a fronton című regényéből készült produkciójával lépett fel, Varnus Xaver és Lajkó Félix pedig a Kodály Központban koncertezett, közösen improvizálva Bachra. Az sem járt rosszul, aki a Játszó-társak (A függöny mögött) című sorozat aktuális részére voksolt, amelyben Udvaros Dorottya és Bodrogi Gyula voltak Szolnoki András vendégei. Az est sajátos kombinációját adta a borkóstolásnak, a pódiumbeszélgetésnek és a koncertnek. (A swinget játszó Kacsikiká zenekar keretezte muzsikával a társalgást.) A kérdező alapos jártassággal hívta elő a két színész múltjának emlékezetes, derűs vagy szomorú, csattanós epizódjait. Elhoztuk magunkkal emlékbe Bodrogi Gyula két mondatát. Miszerint ha a közönség sokat nevet, akkor ő azt szeretné, hogy sírjanak. Ha pedig sokat sírnak, akkor azt szeretné, hogy nevessenek. Nem vitás, hogy ez a kevercs az igazi.