Valér

4. nap: Halleluja, még itt vagyunk

2013.06.10. 10:00

Programkereső

A POSzT negyedik napján az is kiderült, még akkor is érdemes ott lenni a szakmai beszélgetésen, ha arról utólag kiderül, se nem szakmai, se nem beszélgetés – többet nevethettünk ugyanis a Bolha a fülbe apropóján tartott kitárgyaláson, mint magán az előadáson.

A versenyprogramhoz kapcsolódó szakmai beszélgetés szombati üresjárata után kétszer akkora lelkesedéssel foglalhattunk helyet vasárnap délelőtt, hogy egymás után két előadás megvitatására is sor kerüljön. Székely Csaba sokat dicsért Bánya-trilógiájának második része kapcsán indult az eszmecsere, melyen Lévai Balázs nem csak a két hozzászólót, Ungvári Zrínyi Ildikót és Urbán Balázst bírta szóra, hanem az előadás rendezőjét, Sebestyén Abát, a szerzőt, valamint az egyik válogatót, Solténszky Tibort is. Így volt igazán értelme kérdéseket feltenni és körüljárni a látottakat (!).

Rövid szünetet követően aztán valami egészen váratlanban volt része a debreceni színház látványban sem szegény Bolha a fülbe című előadása kapcsán valódi szakmai diskurzusra számítóknak. Az ember azt gondolhatná, a Vidnyánszky Attila rendezte bohózat szerzője, Feydeau maga írta azt a jelenetet, melyet a felkért hozzászólók, Bodolay Géza és Katona Imre rendezők előadásában láthattunk, ugyanis mindenről volt ott szó (visszamentünk a kályháig, többet tudunk már például Bodolay Géza pályájának kezdetéről és fordulatairól, vagy Katona Imre Rock Színházban elszenvedett halláskárosulásáról), csak magáról a POSzT-ra beválogatott előadásról nem. Pedig lett volna miről beszélgetni, és főleg azok gondolhatták ezt így, akik közül (ha nem adták fel időközben, és hagyták el a termet) valaki végül feltette a sokakat foglalkoztató kérdést: milyen szempontok alapján válogatták be az előadást?

Nem érkezett azonban válasz, mivel nemhogy a rendező, de még a válogatók sem jelentek meg a versenyben szereplő, hovatovább a Nemzeti Színházba átvinni tervezett előadás szakmai beszélgetésén. Beszédes volt a csend. Bodolay-t és Katonát elhallgatva pedig erősen élhetett a közönségben a gyanú, talán nem a szóban forgó előadásra ültek be előző este, de ha még ott is voltak, hát amolyan gárdonyisan: "Csak a teste!".

Ugyanezen a napon Székely Csaba (ilyen intenzív jelenlétre csak a díszvendégek hivatottak a POSzT-on - de ez örömteli!) és Pintér Béla drámakötetének bemutatója után a tavalyi Nyílt Fórum füzetekben megjelent darabja után újabb művel érkezett Pécsre Lénárd Róbert, kinek 2012-ben íródott Skizopolisz című szerzeményéből Rusznyák Gábor rendezett felolvasószínházi előadást. A tizennégy jelenetben elmesélt történet - kemény témája (szexuális kizsákmányolás) ellenére is - derült perceket szerzett, köszönhetően a produkció kedvéért összeverbuvált csapatnak (Nagypál Gábor különösen jól adta a barátnőjét szekrényben tartó webszexes futtatót) és a szövegnek, a jól betaláló fordulatoknak. A POSzT-os jelenlétről kérdeztük a fiatal vajdasági szerzőt:

Lassan ki kéne, hogy derüljön, miért kapta a mai bejegyzés a fenti címet. Sajnos nem valami felemelő pillanat hatására sóhajtottak fel Pécs állandó és alkalmi lakói egy emberként, ennél sokkal prózaibb az ok: a vasárnap látott előadások rendezői előszeretettel nyúltak a Halleluja-muzsikához mind a Skizopolisz, mind a zalaegerszegről érkező Színésznők esetében, mely utóbbinál félő, többen a közönség tagjai közül is hasonló szólamokat rebegtek, hogy véget ért az előadás. Voltak ugyan szépen kivitelezett jelenetei és színészi felfénylései (Ecsedi Erzsébetről és Kiss Mariról érdemes szólni) a Sztarenki Pál rendezte produkciónak, de néhány különösen zavaró elem (épp azok, melyektől elvileg mai akart lenni az előadás: a nyelvezet meg az elektromos borotva) sok kárt tudtak okozni az összhatást tekintve. Reméljük, találunk majd a hétfői szakmai beszélgetésen válogatókat is.

A még éppen zajló Ünnepi Könyvhét eseményei Pécs városát sem kerülték el: a II. Ünnepi Könyvudvar standjain megtalálható több is az idei könyvújdonságok közül, főleg a legnépszerűbb kiadványok (ez lehet az oka, hogy a kb. tucatnyi bodega felében ugyanazokban a fényes borítókban pillanthatjuk meg magunkat). Potozky László fiatal erdélyi szerző nemrégiben megjelent novelláskötete, a Nappá lett lámpafény kiváló olvasmány lehet majd két POSzT-os etap között, a Széchenyi téri üldögélések alkalmával - a háttérben gólyalábasok és bábszínház, "vagy ahhoz hasonló".