Árpád

9. nap: Csak még egy szóra

Programkereső

A POSzT egyik legnehezebb döntését a pénteki programfelhozatal adta: párhuzamosan futott Jeles és Mundruczó rendezése, továbbá a pekingi opera egyik alapdarabja, a Majomkirály.

Úgy gondoljuk elfogultan, hogy a Szégyen Mundruczó egyik legfontosabb rendezése: pontosabb, mint A jég, összeszedettebb, mint a Frankenstein, jobban színpadra írt, mint a Tiszaeszlári és nézőbarátabb, mint a Nehéz istennek lenni. Kritikusunk, Papp Tímea így írt az előadásról: "Mundruczó Kornél rendezését nézve a magyar nézőnek eszébe sem jut Dél-Afrika, hanem folyamatosan saját történelmünk, közelmúltunk és jelenünk eseményei villannak be. A rendszerváltás évei és nem várt következményei, az azt megelőző évtizedek kibeszéletlensége, az azóta is gyűlő - vélt vagy valós - sérelmek, a szegénység, a közelmúlt gyilkosságai, a rasszizmus, a homo- és xenofóbia, a tüntetések és az ellentüntetések, a jó- vagy rosszakaratú kívülállók dilettáns belepofázása - ami minden esetben csak olaj a tűzre -, s ami a legszomorúbb: a legfiatalabbak radikalizálódása, a bonyolult, nem vegytisztán fekete vagy fehér kérdésekre adott kizárólag fekete vagy fehér politikusi válaszok. Az a mélyen gyökerező torz gyűlölet, ami előtt sokan - de nem elegen - értetlenül állunk."

A délelőtti szakmai beszélgetés azt a kérdést vetette fel, szükség van-e színházi lapokra, és ha igen, hogyan maradhatnak életben. A beszélgetésre meghívott L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnökének távollétében a hazai lapok megjelent képviselői egymással voltak kénytelenek lefolytatni azt az elsősorban problémafelvető diskurzust, melynek tárgya mikrofonon kívül is állandó témát jelent.

Vigyázó szemünket már a holnapi eredményhirdetésre vetjük, de előtte még az utolsó szakmai beszélgetésen szó lesz a víges Jóembert keresünkről, és a Proton Színház Szégyenéről is. A moderátori szerepben (ha már színházi találkozó) a fesztivál alatt végig kiválóan teljesítő Lévai Balázst ez alkalommal nem színházról, hanem olvasási szokásairól kérdeztük:

Csak még egy szóra. A harmadik napról írt összefoglalójában Stuber Andrea már megemlítette azt a különleges mackóboltot, a Brummogdát, mely a Ferencesek útja 1. szám alatt várja mindazokat, akik a fesztiválos nyüzsgés és programkavalkádból egy rövid időre kiszakadnának. A kóccal tömött lakóival zsúfolásig töltött menedékhely lépcsőjén 1928-ból származó kopott mackó figyel, a falon Medvevers olvasható, az asztalon a jövő még anyagdarabokban szunnyadó medve-lehetőségei, fejünk felett pedig egy kis repülőgép és pilótája himbálózik. Kint, a Jókai téren a Tüke-Zoo zenekar köt le kicsiket és nagyokat. Békés pécsi este, nyár van, ellenállás nem tapasztalható.