Szilárda

100 éve született Bulla Elma

2013.08.26. 11:00

Programkereső

A táncos csodagyerekből lett felejthetetlen színésznő 1913. augusztus 26-án született Selmecbányán. Munkásságáért 1956-ban Kossuth-díjjal, 1954-ben érdemes, 1960-ban kiváló művész címmel tüntették ki. PORTRÉ

Pozsonyban nevelkedett, ahol balettet tanult, majd Munczi Bella néven, táncos csodagyerekként járta Európát. Tizenhárom éves korában fedezte fel Bécsben a kor egyik legnevesebb rendezője, Max Reinhardt, az ő társulatának egyik vezető színésznőjeként 1928-tól 1934-ig játszott német nyelven Berlinben, Münchenben és Bécsben.

Bulla Elma Johanna szerepében 1938-ban
Bulla Elma Johanna szerepében 1938-ban

Az osztrák fővárosban látta meg őt a neves rendező, dramaturg és színházigazgató Bárdos Artúr, aki azonnal szerződést ajánlott neki az általa vezetett Belvárosi Színházhoz. Bulla nem sokáig habozott, hátat fordított a német színpadoknak, és Pestre szerződött, ahol Meller Rózsi Vallomás című darabjában debütált. Nem sokkal később a műből film is készült, és ennek is ő játszotta a főszerepét. A próbák során hangszálait megerőltette és orvoshoz kellett fordulnia; kezelőorvosával, doktor Nagy Endrével egymásba szerettek és 1936-ban össze is házasodtak. A házasság válással végződött, Bulla Elma később Fendrik Ferenc íróhoz ment feleségül.

Pályafutása talán legnagyobb sikerét 1936-ban aratta a Belvárosi Színházban, G.B. Shaw Szent Johanna című drámájának címszerepében, a színikritikák az "isteni" jelzővel említették nevét. Ugyancsak a Belvárosi Színházban játszotta el Kosztolányi Édes Annájának címszerepét is, amelyért szintén szívébe zárta őt a közönség. 1938-ban átszerződött a Vígszínházhoz, ahol 1945-ig maradt. Egyes források szerint az elszerződés oka az volt, hogy a csendes, komoly és befelé forduló színésznő nem bírta tovább a színház fő mókamesterének, Páger Antalnak ugratásait. A sors fintora, hogy a Vígszínház Bulla mellett ugyanekkor Páger Antalt is elcsábította a Belvárositól. Az ezt követő évtizedekben Páger tréfái egyre szelídültek, a két neves színész számos alkalommal játszott együtt, színpadon és filmen is.

Részlet Székely Gábor 1971-ben a Pesti Színházban bemutatott Macskajáték-rendezéséből:

A háború után Bulla Elma ismét a Belvárosi Színházban lépett fel, majd 1952-ben a Magyar Néphadsereg Színházához (amely 1960-tól ismét Vígszínház néven működött) szerződött, s ennek tagja maradt haláláig, de gyakran szerepelt vendégként más színházakban is. A Vígszínházban ismét eljátszotta Johannát a Shaw-darabban, majd szerepelt többek között Nash Esőcsináló, Dürrenmatt A fizikusok, Hauptmann Naplemente előtt, Ibsen Kísértetek című darabjában, és 1971-ben hatalmas sikerrel játszotta a tolókocsihoz kötött Giza szerepét Örkény örökbecsű művében, a Macskajátékban.

Törékeny alkata, jellegzetes, kissé fátyolos hangja az intellektuális, szenvedő asszonyalakok megformálására tették alkalmassá. Sokáig ő volt a modern értelmiségi asszony megtestesítője, későbbi szerepeiben megmutatkozott finom humora is. Eszközei mindig visszafogottak, gesztusai fegyelmezettek voltak, játékmódja természetes, beszédkultúrája árnyalt volt.

Bulla Elma
Bulla Elma

Filmvásznon is többször feltűnt, először 1930-ban A megrendelt úr című német filmben. Az igazi sikereket az 1940-es évek filmjei hozták meg számára (Kísértés, Férfihűség, Késő, Fény és árnyék, Az ötös számú őrház), de beskatulyázták a "megértő, jóságos asszony és feleség" szerepkörébe, akitől a végzet asszonyai időről-időre elhódítják az aktuális férjet, aki mégis visszatér türelemmel várakozó nejéhez. A háború után Bulla Elma is visszatért a filmvászonra, majd a hatvanas évek közepétől jött a nagy szerelem, a televízió, és számos sikeres tévéfilmben csillogtatta meg tehetségét. Pályája utolsó szakaszához két emlékezetes filmszerep fűződik: Örkény István Macskajáték című darabjának filmváltozatában Giza, és a Philemon és Baucis öregasszony szerepe (mindkét filmet Makk Károly rendezte).

A felejthetetlen színésznő 67 éves korában, 1980. május 14-én hunyt el.