Valér

Ónodi Eszter: "Kiszámíthatatlan ez a színészi szakma"

2013.12.03. 10:10

Programkereső

Izgalmas évet zár az Arany Nimfa-díjas színésznő, aki hosszú idő után rendkívül koncentrált forgatási időszakon van túl: a Houdini című amerikai produkcióban Adrien Brody partnereként, a Swingben többek közt Törőcsik Mari mellett, Fekete Ibolya Anyám és más futóbolondok a családból című alkotásában pedig Básti Julival kápráztatja el a nézőket. INTERJÚ

Ugyanakkor a színházrajongóknak sem kell sokáig nélkülözniük, december 15-én ugyanis a Jadviga párnájában láthatja újra a közönség.

- Egy koncentrált forgatási időszak után öröm a közönség számára minden alkalom, amikor színpadon láthatja: nemsokára például Závada Pál nagysikerű regényének színpadra vitt változatában, a Jadviga párnájában. Mennyire élvezhető az előadás annak, aki nem olvasta a művet?

- Az idei évem valóban a film jegyében telt, aminek nagyon örülök, így viszont kevesebbet tudtam színpadon lenni. Ám decembertől ismét játszom a Jadviga párnájában: nagyon nehéz egy három síkon mozgó regényt betűhíven és minden aspektusából lekövetni egy színdarabban, majdhogynem lehetetlen, úgyhogy szerintem nem is a regényt kell számon kérni, hanem egy különálló előadást, amely a maga módján hat. A Hargitai Iván által rendezett produkciónak nagyon erős sodrása van, a történetben megjelenő szerelmi háromszög önmagában is nagyon izgalmas, de ha ez nem lenne elég, a többek közt Szokolay Dongó Balázs által szolgáltatott zene - mely a görög tragédiák kórusát idézi -, a Ladányi Andrea által megkoreografált mozgás a színészi játékkal együtt remélem, különleges élményt ígér. Úgy gondolom, hogy elgondolkodtató darabot sikerült létrehozni, melyben számítunk a nézők szellemi közreműködésére.

Gáspár Sándor, Ónodi Eszter - Jadviga párnája
Gáspár Sándor, Ónodi Eszter - Jadviga párnája

- A darab úgyszólván hazatér decemberben, hiszen az elmúlt fél évben csupán a vidéki közönség élvezhette.

- Igen, és ezek között voltak szabadtéri előadások is Pécsett és Balatonföldváron, melyekkel kapcsolatban voltak félelmeink a kollégákkal, a Jadviga párnája ugyanis egy intim térbe tervezett, nem kimondottan nyári, szórakoztató szabadtéri előadás, melyet egy hűsítő fröccs mellett szúnyogdongásban néz meg az ember. A nyári játszóhelyekről tudni kell, hogy akár 800-900 főt is képesek befogadni, így tartottunk tőle, hogy mennyire tudja az embereket majd beszippantani a történet. Azt kell, hogy mondjam, kellemes csalódás ért, hiszen mindkét előadás csodálatos volt, annak ellenére, hogy alapvetően nem szeretek szabadtéren játszani, mert azt gondolom, ilyenkor szétfolynak az energiák. Pécsett a Káptalan utcai szabadtéri színpadnak nagyon meredek a nézőtere, előadás előtt néhányan fel is mentünk a legutolsó sorába, és a többieket, akik a színpadon maradtak, olyan piciben láttuk, mintha hangyák lennének. Tartottunk tőle, hogy mennyire sikerül átemelődnie így a színpadon zajló dolgoknak, de úgy érzem megnyertük a csatát.

- Nem ez volt az egyetlen győztes küzdelem, hiszen júniusban megkapta az Arany Nimfa-díjat, nyár végétől pedig egymást érték a jobbnál jobb filmes munkák.

- Mindenféle mellébeszélés nélkül mondom, hogy az Aglajával kapcsolatos díjeső, legfőképpen a Nimfa-díj teljes váratlansággal zúdult ránk. A filmnek köszönhetem azt is, hogy szerepet kaptam a Houdini című amerikai mini tévésorozatban, ahol az Adrien Brody által játszott Houdini édesanyját alakítom. A casting director ugyanis kiajánlotta az Aglaját, melynek megtekintését követően hívott személyes találkozóra a Houdini rendezője. Érdekes az élet, hiszen három-négy évvel ezelőtt éppen a Nagycirkuszban vettük fel az Aglajának azt a jelenetét, melyben a manézs felett lebegtem, most pedig egy egészen más történetben és körítésben, de visszatértem a cirkuszba. Sőt a Houdini stábjából többen részt vettek az Aglaja elkészítésében is, így még közös nosztalgiára is volt lehetőség. Például most azzal az elefánttal forgattam, akit három-négy évvel ezelőtt Balatonlellén láttam egy előadásban, amikor még az Aglajára való felkészülés során megnéztem egy cirkuszi előadást, amely az országban egyedüliként elefántszámot is bemutat. Úgy látszik tehát, hogy néha a dolgok összeérnek, az életnek körforgása, ritmusa van, mely olykor visszavezet bizonyos emberekhez, eseményekhez.

Ónodi Eszter a Javdiga párnája c. előadásban
Ónodi Eszter a Javdiga párnája c. előadásban

- Nem hiányzott közben a színház?

- Igazából az elmúlt évek kihagyása után volt mit bepótolni a filmezést illetően. Most végre annyit forgathattam, hogy nem is volt időm a színházra gondolni, nem jutott rá alkalom, hogy érezzem a hiányát. Nagyon kevés előadásban szerepeltem ősszel, nem is voltam benne a Katona első pár bemutatójában. Furcsa érzésként éltem meg, hogy amikor egy-két előadás erejéig visszatértem a színpadra, zavarban voltam, a hangom sem volt a helyén. Elszoktam ugyanis az erőteljesebb tónusoktól, mindent "szoba hangon" próbáltam megoldani, mint a filmforgatásokon, így kellett hozzá kis idő, hogy átálljak. Decemberben viszont már elkezdjük próbálni Ascher Tamással a Katona új darabját, a Fényevőket, melynek alapját Gorkij A nap fiai című 1905-ben írt műve adja. Már nagyon várom ezt a munkát, szeretek Ascherrel dolgozni, addig viszont minden szabad percben azon vagyok, hogy összerántsam a családot.

- Ez hogyan sikerül a rengeteg teendője mellett? Ha jól tudom, szeptembertől a gyermeke iskolás lett, így a szülői értekezletek is bekerültek a határidőnaplójába.

- Az elmúlt pár hét nagyon feszített volt, az egyik hétfőn még Bulgáriában ébredtem, négy napra rá pedig már Lengyelországban tértem nyugovóra, a kisfiunkat viszont előre felkészítettük erre, mindent megbeszéltünk vele, így nem volt semmi gond. Nagyon komoly hátteret biztosít a családom, igyekszünk kitalálni, megszervezni mindent. A párommal (Keszég László színész-rendező - a szerk.) már korábban megbeszéltük, hogy a szeptemberi iskolakezdésre nem vállal munkát. Azt tudtam, hogy a Swing forgatása át fog nyúlni szeptemberbe, így már a szerződésembe beleírattam, hogy szeptember 2-án nem forgatok, mert ott kell lennem az évnyitón. Ugyanakkor hiába a tudatosság, ha váratlan események fűszerezik a dolgokat: szeptemberben két filmes főszerepet is kaptam a Houdinivel és Fekete Ibolya Anyám és más futóbolondok a családból című alkotásával - ezek a munkák meglepetésszerűen, szinte két hét leforgása alatt találtak meg. Ez most termékeny periódus, hiszen abba a korosztályba kerültem, amikor húsz és hatvanévest egyaránt eljátszhatom - ez a Houdiniben és Fekete Ibolya alkotásában is így van -, jó genetikai adottságok ide vagy oda, pár év múlva már nem így lesz.

Pál András, Ónodi Eszter - Jadviga párnája
Pál András, Ónodi Eszter - Jadviga párnája

- Érdekes, az imént váratlan eseményként aposztrofálta, hogy megkapta a már említett két filmes főszerepet. Azt hinné az ember, hogy az Aglaja hatalmas sikerét követően az ilyen felkérések nem érhetik meglepetésként.

- Persze, hogy váratlanul ért, hiszen az Aglaja sikere jórészt csak külföldön volt érezhető, itthon nagyon kevesen látták a mozikban. A DVD-ről úgy hallottam, elfogyott, most folyik az újragyártás, azonban azt is csak a monte-carlói díjátadó után kezdték keresni. Tőlem is sokan kérdezték, hogy hol és mikor mutatják be a filmet, mondtam, hogy már le is került a műsorról. Úgy tűnik, nagyon titkos mű ez az Aglaja - legalábbis Magyarországon (nevet). Az pedig, hogy ennek a műnek milyen hatása van az életemre, más történet: persze az Aglajának köszönhető, hogy a Houdini rendezője is engem választott, de hogy ezen kívül lesz-e az életemben más hozadéka az Aglajának, azt nem tudom, hiszen olyan kiszámíthatatlan ez a színészi szakma. De ha "csak" ennyi, én azt hiszem, akkor sem lesz okom panaszra.