Luca, Ottilia

Petrik Andrea: "Vannak álmatlan éjszakáim"

2013.12.17. 06:58

Programkereső

Megannyi emlékezetes alakítással a háta mögött a Radnóti Színház színésznője vízválasztóhoz ért: decemberben Hedda Gablerként debütál Valló Péter rendezésében, amelyet fontos szerepként, nagy kihívásként él meg. A próbaidőszak alatt kérdeztük. INTERJÚ

- Valló Péter először főiskolás korodban rendezett téged, és azóta is számos alkalommal dolgoztatok már együtt. Milyenek ezek a találkozások?

- Kevés olyan rendező van ma Magyarországon, akinek ennyire biztonságban érzem magam a kezében. Nagyon vártam már egy olyan találkozásra vele, ami képes meghaladni mindkettőnket, és úgy érzem, a Hedda Gablerben ez megvan. Még sose láttam őt ennyire lelkesnek velem való munka kapcsán, és ez fordítva is igaz. Úgy érzem, ez a feladat vízválasztó, amelyben túlléphetek önmagamon mind az életben, mind a színpadon. Nem tudom, milyen leszek benne, de ez nem is érdekel. Legszívesebben három hónapon keresztül próbálnék, annyira sok felfejteni való rétege van a szerepnek, amelyben egyre mélyebbre és mélyebbre ások, és közben szinte már rettegek, hogy mi lesz, ha jön a premier, és ez véget ér.

Petrik Andrea
Petrik Andrea

- Minden kijön egy ilyen próbafolyamat alatt, vagy van, ami úgy érzed, benned ragad?

- Sok minden bennem szokott maradni. Tegnap például azt éreztem, hogy most már elég jól ismerem Hedda Gablert, aztán éjszaka újra elővettem a példányomat, elolvastam és rájöttem, hogy semmit nem tudok róla és erről az egészről. De nincs ezzel baj, igyekszem nem megijedni tőle, mert nagyon érdekel a szerep és ez a nő. Hagyományosan állítjuk színpadra, kosztümökben, egyszerű díszlettel, de ez a legnehezebb: el kell játszani. Nincs benne nagy csinnadratta, nem cigizik Hedda farmernadrágban. Be kell jönni, el kell játszani, és ez elég kemény. Keményebb, mint amikor megúszod egyik gegtől a másikig.

- Először játszol Ibsent. Vártad már, hogy rád találjon?

- Nem szoktam várni a lehetőségeket, megtalálnak azok maguktól, de mindenesetre sokkal jobban érdekel ez a fajta szépirodalmi alkotás, amely alkalmas arra, hogy a színész szolgáljon általa és ne kiszolgáljon. Ez pedig sokkal nehezebb.

- Korábban több helyen is nyilatkoztad, hogy fontosnak tartod nem ösztönből, hanem technikával oldani meg helyzeteket a színpadon.

- Igen, ez valahol megtanulható dolog, és mindig hangsúlyozom, hogy mennyire fontos, de már ebben se vagyok biztos. Nekem nem az erős oldalam a színészet technikai része, az kétségtelen.

- Az a színész vagy, aki nyáron se pihen: idén Olaszországban próbáltad a Macbeth/Anatómiát a Maladype csapatával. Rendhagyó munkának számított ez?

- Nagyon szerettem ezt a próbafolyamatot. Fent voltunk egy kolostorban három hétig, összezárva. Jót tett, hogy máshogy kellett dolgoznom, nyitottabb lettem tőle.

Petrik Andrea
Petrik Andrea

- Miért keresed a színházon kívüli munkát?

- Fontosnak tartom, hogy egy színész, ha csak van rá módja, menjen, és új emberek között dolgozzon, új színházi nyelvet, formát ismerjen meg. Szerencsésnek mondhatom magam, mert nekem mindig jó visszatérnem az anyaszínházamba, de ahhoz, hogy frissen tartsam magam, nagyon fontos, hogy időnként elszabaduljak. Ezért jók a filmezések is. Egy idő után veszélyes csak egy helyen lenni.

- Igényled a visszajelzést?

- Régebben ez fontosabb volt, akkoriban sokat foglalkoztam azzal, elég tehetséges vagyok-e. Szerintem mára sikerült fejlődnöm ebben, és már nem érdekel. Fölösleges várni megerősítéseket. Csinálni kell, nem hülyeségeken gondolkodni.

- Mivel foglalkoznál, ha nem színházzal? Lenne más is, amiben szívesen kiteljesednél?

- Sajnos nem, és emiatt vannak álmatlan éjszakáim. Néha úgy érzem, semmi máshoz nem értek a munkámon kívül. Amire viszont büszke vagyok, hogy elkezdtem angolul tanulni, mivel eddig nem úgy alakult az életem, hogy ez belefért volna.

- Mikor volt utoljára igazi sikerélményed?

- Sikerélmény? Ez nem tudom mit jelent. Bizonyos előadások után egyszerűen jól érzem magam, de számomra nem feltétlenül az a siker, hogy jót írnak rólam vagy megtapsolnak. Már nem. Annyira önzetlen dolog a színészet, mint amennyire önző is. Ha úgy kelsz fel, hogy tudod, dolgod van, "ügyed" van, akkor már van értelme. Az például nagyon fontos, hogy minden este be kell jönni hatra. Ha nem kéne, nem tudom, időnként hogy kelnék fel reggel...

Petrik Andrea
Petrik Andrea

- A Psyché kapcsán azt nyilatkoztad, eleinte nem szimpatizáltál a szereppel, de aztán rájöttél, hogy valójában rengeteg dologban hasonlítotok. Heddában is megtaláltad magadat?

- Hedda sokrétű személyiség, sok dologban egyezünk és sok mindenben nem, de egy szerep mindig több tőlünk. Őt gonosz nőnek tartják, mi azonban Valló Péterrel abban állapodtunk meg, hogy nem ezt fogjuk felerősíteni. Az, hogy ő egy idő után mindenkit elpusztít maga körül, végül pedig saját magát is, sokkal inkább a boldogtalanságából fakad. Nagyon fontos különbség köztem és Hedda Gabler között, hogy nekem van munkám és családom. Neki semmije sincs. Legtöbbször úgy ábrázolják őt, hogy alkalmatlan a szeretetre, viszont ez nem igaz. Nem eleve képtelen a szeretetre, csak a környezetében nincs olyan ember, akit szeretni tudna. És akinek nincs kit szeretnie, az magát se tudja szeretni.

- Melyik korábbi munkád hasonlít leginkább ehhez a mostanihoz?

- Az, amikor minden ennyire magától értetődő volt, ennyire jó az anyag, a rendező és a kollégák is, a főiskolás Lír-előadásunk volt, és a Psyché is ilyen. Érdekes, hogy most csak nagyobb címszerepek jutnak az eszembe, de ezekben tényleg minden összejött, és nem foglalkoztam vele, hogy jó leszek-e, mert csak maga a szerep érdekelt. Nemrég készítettük itt a Radnótiban A csillagos eget Mohácsi Jánossal, ami szintén jó munka volt és összekovácsolta a társulatot.

- Vannak olyan szerepek, amelyektől némileg tartanak a színészek, hogy mennyire hatalmasodik el rajtuk. Te jól tudod a szerepeidet kordában tartani?

- Persze, de most, a próbák alatt, folyamatosan agyalok a szerepen, még éjszaka is. Egy ilyen anyagot nem lehet letudni tíztől kettőig, hanem állandóan ott van a fejemben, az idegrendszeremben, annyira intenzíven izgat. Ennek premierkor vége lesz, és akkor már csak estéről estére kerül majd elő.

Készül az interjú Petrik Andreával
Készül az interjú Petrik Andreával

- Még mindig meglep a próbákon Hedda karaktere?

- Igen, még koránt sincs megfejtve. Szerintem, ha tíz évig játszanám, még az utolsó előadáson is lenne mit kibogozni ezen a nőn. Úgy érzem, sosem leszek teljesen kész vele.

- Milyen utakat próbáltatok ki Valló Péterrel?

- Ezt a szerepet hagyományosan negyvenéves nők játsszák. Azonban a darabbéli Hedda Gabler mindössze huszonkilenc éves. Én huszonnyolc múltam. Ebben fog a mi előadásunk különbözni a korábbiaktól. Amikor először meghallottam, hogy Hedda Gablert kell játszanom, arra gondoltam, nem vagyok-e én ahhoz túl fiatal. És nem. A Boldogtalanokhoz például még az voltam. Hedda problémái viszont ismerősek a számomra. Egyik nap rádöbbentem, hogy már nem vagyok az a huszonéves lány, aki nemrég végezett a Színművészetin. Mindjárt harmincéves leszek. Valójában most lettem nő, és ezzel fura szembesülni.