Valér

Színházban is VÍG a Karácsony - 1. rész

2013.12.22. 06:58

Programkereső

A karácsony közeledtével az otthonokban kicsit minden elcsendesül, nem úgy a színházakban, ahol az év egyik legsűrűbb időszakát élik át az ott dolgozók. Az ünnepek alkalmából a Vígszínház társulatából Eszenyi Enikőt, Majsai-Nyilas Tündét és Fesztbaum Bélát kérdeztük. INTERJÚ

Eszenyi Enikő

- Idén is rendeztetek jótékonysági süteményvásárt a VÍGnapon, amelynek bevételét nemes célra ajánlottátok fel. Kiket ajándékoztok meg vele?

- A VÍGnapon a társulat sok süteményt sütött, amit a közönség jóízűen megevett. Így közel 300 ezer forintot sikerült összegyűjtenünk. Köszönet a nézőknek, és a kollégáknak, akik mindig nagy örömmel sütnek, mert tudják, az Ódry Árpád Színészotthonnak milyen nagy szüksége van erre az adományra. A Vígszínház társulata így kíván nekik boldog Karácsonyt.

Eszenyi Enikő
Eszenyi Enikő

- A VÍGkarácsony már december elején elkezdődik. Idén milyen programokat terveztek? Továbbra is népszerű ajándék a színházjegy?

- A Vígben, mint minden évben, idén decemberben is vasárnap délelőtt és délutánonként Halász Judit várja a gyerekeket Apa, figyelj rám! című koncertjével. Mindenkit sok szeretettel vár a társulat karácsonykor is, azokat is, akik magányosak. Nálunk nem lesznek egyedül. December 25. és 31. között mindhárom játszóhelyünkön nagyon sok előadás lesz. December 25-én a Vígben kétszer is játsszuk a Popfesztivál 40-et, közben a Pestiben a Mikve látható majd. Másnap A padlás, a Hegedűs a háztetőn és két A dzsungel könyve is várja azokat, akik szeretnék velünk tölteni az ünnepet. Népszerű ajándék a színházjegy, de nálunk akár bérletet vagy Vígutalványt is vásárolhatnak szeretteiknek.

- Jubileumi magasságokban járó előadások sorjáznak az ünnepi napok műsorán: a Popfesztivál 40, a 25 éves Padlás és a 100. előadás fölött járó Hegedűs a háztetőn is szerepel a kínálatban.

- Jubileummal kezdjük az adventet is, hiszen harminc éve játsszuk a Játszd újra, Sam!-et, Kern Andrással a főszerepben. Ez színházunk legrégebbi előadása, amelyet András zseniális játéka tesz feledhetetlenné.

- Az Advent a várakozás időszaka. Nálad hogyan zajlik az ünnepi készülődés?

- Három bemutatóra is készülünk ebben az időszakban, sok a teendő. A nagyszínpadon Bodó Viktor rendezi A revizort, a Pestiben Marton Lászlóval Shakespeare Vízkeresztjét próbáljuk, a Házi Színpadon pedig Zsótér Sándor dolgozik egy Jelinek-darabon. Én családi körben töltöm mindig a Karácsonyt, az Újesztendőt pedig itt a színházban a társulattal ünnepeljük együtt. Ilyenkor én főzöm a lencsét, ami szerencsét és gazdagságot hoz.


Fesztbaum Béla

- A karácsonyi időszakban a színészek mindennapjai is valamelyest elcsendesülnek?

- Éppen ellenkezőleg, hiszen míg a karácsonyi ünnepkör másoknak pihenést és elcsendesedést jelent, addig a színházi embereknek ez többnyire a munkáról szól. December 25-én és 26-án is játszunk, a két ünnep között is vannak fellépéseink, nem ritkán dupla előadások, tehát valójában ez extrán megfeszített időszak a színészek számára.

- A színház a színész második otthona, a társulat pedig egy második családot jelenthet számára. Hogyan zajlik a közös ünneplés?

- Nem emlékszem az elmúlt évekből különösebben családias jellegű ünneplésre. Valamivel talán hosszabban maradunk egymással a társalgóban előadás után, de itt azért mindenki magánember is, úgyhogy természetes, hogy sietünk haza a szeretteinkhez. A színházban sok a januári születésű, ezért némileg eltolva, ilyenkor szoktuk megünnepelni a Karácsonyt is.

Fesztbaum Béla
Fesztbaum Béla

- Munkáid között gyerekeknek szóló előadásokat és hangoskönyveket is szép számmal találunk. Egyik ilyen Erich Kästner A repülő osztály című ifjúsági regénye, ahol egy karácsonyi színdarab próbája közben bontakozik ki a történet.

- Kamasz koromban olvastam a könyvet, azóta nem is találkoztam vele, és most, amikor a hangoskönyv kedvéért újraolvastam, egészen beleszerettem. Elbűvölt a történet, szíven ütött a melegsége, a közvetlensége, a bája, és még a színházi megvalósításával is elkezdtem kacérkodni. A gyerekeknek szóló előadásokban külön öröm játszani, mert sokan életükben először járnak ilyenkor színházban, és ez meghatározó élmény számukra. Amikor egy kisember első alkalommal jön el a szülei kezét fogva, hogy a színházi varázslattal találkozzon, az neki örömteli és különleges érzés, a színész számára pedig nagy felelősség, hiszen ott dől el, hogy a színházat szerető közönség lesz-e belőle. A Vígszínház évtizedek óta odafigyel rá, hogy a legkisebbeket is megismertesse a színház világával.

- A Pesti Színházban is egy próbaszituáció elevenedik meg a színpadon Az álomkommandó című előadásban, ám itt sokkal súlyosabb a téma. Ezeket az estéket milyen várakozás előzi meg?

- Az egyik legkomolyabb szerepem a pályám során, és azok a napok, amikor Az álomkommandót játszom, a megszokottól kicsit mindig máshogy telnek. Készülök az estére, nem görcsösen, nem önhergelően, hanem belső koncentrációval, a szövegrészek átismételgetésével és annak a jóleső érzésnek a felidézésével - akármennyire szörnyű is a téma -, hogy milyen sok fontos dologról van lehetőségem ebben az előadásban beszélni mint színész. Sokat közlekedem a városban gyalogosan, és a Pesti Színházba is mindig gyalog megyek. Ez körülbelül félórás séta, ami számomra ráhangolódási időt jelent, ami alatt fölkészülök az előadásra.

- A Házi Színpadon látható A léggömb elrepül című Kosztolányi-estje. Mi a legfontosabb üzenet az Ön számára, ami Kosztolányi műveiből kiolvasható?

- Bőven találhatunk fogódzót Kosztolányihoz a műveiben, amelyek még a Karácsonyhoz is kötődnek, hiszen a gyermeki várakozást az előadás is megidézi. Ami a legfontosabb üzenet, hogy Kosztolányi képes volt rácsodálkozni az élet apró örömeire, képes volt meglátni a költészetet egy utazásban, emlékben vagy tárgyakban, amelyek körülvesznek minket nap mint nap. Ezekben kell megtalálni a gyermeki, játékos örömöt, hiszen ezek a kis csodák tehetik még elviselhetőbbé és élhetőbbé számunka a földi tartózkodást. Talán éppen azért maradhatott ez az előadás annyi évadon keresztül műsoron, mert az emberek szívesen kuporodnak oda Kosztolányi mellé, és mint egy kedves ismerőstől, úgy hallgatják ezeket a nagyon emberi történeteket, majd pedig feltöltődve távoznak a színházból.


Majsai-Nyilas Tünde

- Tavaly elkészítette a Vígszínház kicsinyített mását mézeskalácsból. Kitől tanulta ennek technikáját?

- Néhány éve van jelen az életemben az a szokás, hogy Karácsonyra mézeskalácsot készítek. Saját recept alapján gyúrom ki a tésztát, a díszítés pedig a gyerekekkel közösen zajlik. Ez egy nagyon kellemes ünnepi program, a végeredmény pedig szép is, finom is. Először egy templomot készítettem el asztali dísznek, és abból jött az ötlet, hátha a Vígszínházat is meg tudnám formázni. Többnapi munkám volt benne, a kupola például különösen nagy kreativitást igényelt, mert ki kellett találnom, hogyan alkossam meg a megfelelő formát úgy, hogy az ne legyen tömör. Végül egy almára dolgoztam rá a tésztát, a végén pedig a részeket csokoládéval ragasztottam össze.

- Sokfelé járt a világban, töltött el Karácsonyt is külföldön?

- Igen, több helyen is éltem, Moszkvában és a tengerentúlon is, ahol a hó nélküli Karácsony egészen különleges élmény volt, hiszen addig ez számomra mindig a hideggel függött össze, 35-40 fokban pedig nehezen tudtam ráhangolódni az ünnepre.

Majsai-Nyilas Tünde
Majsai-Nyilas Tünde

- Mégis megpróbálták, úgy tudom, a Fidzsi-sziegeteken karácsonyi vásárt is szervezett.

- Itt is a kézműves tapasztalataim voltak a segítségemre, ugyanis láttam, hogy kint nem igazán divat a kreatívkodás, noha nagy a szegénység. Arra gondoltam, hogy amiket én el tudok készíteni, azt megmutatom a környezetemben élőknek, és ez végül annyira jól sült el, hogy az elkészült tárgyakból kiállítást is tudtunk rendezni.

- A Balettintézettel kezdődött minden. Mit jelent ma az Ön számára egy Diótörő-előadás?

- A Diótörő Karácsonykor mindig a repertoáron szerepel, és időről-időre mi is elmegyünk rá újra. A klasszikus baletthez való kötődésem miatt soha nem tudom úgy nézni, hogy közben ne gondolnék rá, micsoda küzdelmek eredménye, amit látok. Kisebb koromban játszottam benne kiskatonát, egeret, később pedig megkaptam Marika szerepét is, amint aztán Karácsony előtt pár nappal szép ruhában, beloknizott hajjal adhattam elő az Operaház és az Erkel Színház színpadán.

- Az ünnepek között látható lesz Csokonai Lili összetett sorsára épülő önálló estje a Házi Színpadon, ami egy komoly elmélyülést és koncentrációt igénylő előadás. Mikor kezdi el a ráhangolódást?

- Nagyon fontos számomra ez az előadás, amit csak ritkán játszhatok. Előtte és utána több napig érzem, hogy a hatása alatt vagyok. Már előző nap be szoktam menni a színházba, hogy elmondjam magamnak a szöveget, hiszen százpercnyi tömény anyagról van szó, amely valóban komoly koncentrációt és elmélyülést igényel, és nem lehet a fa alól beesni.

- A tavalyi évad végén második alkalommal is Önnek ítélte a társulat a Varsányi-emlékgyűrűt. Minek tudja be az elismerést?

- A tavalyi évadom elég gyümölcsöző volt, három jó szerepet játszhattam el, és mind a három kicsit különbözött egymástól. Úgy gondolom, ennek a monodrámának a színpadra állítása önmagában olyan tény, amit mindenki értékel, még akkor is, ha esetleg még nem tudta megnézni az előadást, hiszen mi, szakmabeliek pontosan tudjuk, ez mekkora munkának az eredménye.


A sorozat második részét, amelyben Hegyi Barbarát, Presser Gábort és Lukács Sándort kérdeztük, ide kattintva olvashatja.