Szilárda

Színházban is VÍG a Karácsony - 2. rész

2013.12.23. 08:20

Programkereső

A karácsony közeledtével az otthonokban kicsit minden elcsendesül, nem úgy a színházakban, ahol az év egyik legsűrűbb időszakát élik át az ott dolgozók. Sorozatunk második részében a Vígszínház társulatából Hegyi Barbarát, Presser Gábort és Lukács Sándort kérdeztük. INTERJÚ

Presser Gábor

- Sűrű hónap önnél a december?

- Kivételesen húzós lesz ez a hónap, mert játszom szólókoncerteket, fellépek 30-án a Csík Zenekarral, Szilveszter éjszaka hagyományosan az Amadindával és közben lesz egy-két előadásom külföldön is.

- A Vígszínház 1973-ban mutatta be első musicaljét, a Képzelt riportot. A negyven éves jubileumra készült előadás Karácsony első napján lesz látható. Elégedett az előadással?

Presser Gábor
Presser Gábor

- Igen. Szép munka. Nagyszerű a csapat, elképesztő a koreográfia és a zenekar is nagyon jól játszik. Én fel voltam mentve ez a munka alól, hiszen fura lett volna, ha negyven év után újra ott nyüzsgök az előkészületeknél. Hagytam, hogy olyan legyen, ahogy azt a fiatalok elképzelték, persze a főpróbák előtt már nem bírtam, mégis belenéztem kicsit a zenekari próbákba, mert már nagyon kíváncsi voltam.

- Akkoriban rengeteget utaztak az előadással, ön is elkísérte a csapatot ezekre a vendégszereplésekre?

- Ritkán, hiszen én párhuzamosan az LGT-ben is játszottam, de emlékszem, hogy ott voltam velük Berlinben, Weimarban és Prágában is. Itt egymás után kétszer is előadtuk, mivel az első előadás végére kiderült, hogy a színház előtt összegyűlt tömeg nem tágít, látni akarták a produkciót, és azt gondolom, hogy az akkori politikai viszonyok között nagyon bölcs döntés volt, hogy késő este beengedték őket és a társulat újra lejátszotta a darabot.

- A Képzelt riportot több másik előadás követett, mint A padlás vagy a Túl a Maszat-hegyen, amelyekre még mindig szívesen beülnek a nézők újra és újra. Ön mikor ült be utoljára valamelyikre?

- Elég sokszor belenézek az előadásokba, hiszen gyakran még este is bent vagyok a színházban, és van, hogy lesétálok a hangosítók páholyába, vagy csak hátul álldogálok.

- A padlás 25 éve van egyfolytában műsoron, ilyen magasságban már el lehet engedni az előadást?

- Nem, soha, mert a folyamatos törődést a darab és a nézők is megérdemlik.


Hegyi Barbara

- A víges eseményeken gyakran találkozni az ön konyhájában készült finomságokkal. Karácsonykor is munkához lát?

- A karácsonyi vacsorát édesanyámmal ketten szoktuk elkészíteni, a már kötelezőnek számító kocsonyán túl. Ezenkívül amiért minden évben összejövünk a barátainkkal, az a csokoládékészítés, ami nálunk hozzátartozik az ünnepi készülődéshez.

- Meghitt tud lenni az ünnep a színházban is? Van idejük egymásra?

- A Vígszínház olyan, mint egy nagy család, sok időt töltünk együtt, osztozunk egymás örömében és bánatában, és igyekszünk meghitté tenni az ünnepet is, noha mellette mi azért mégiscsak dolgozni megyünk be a színházba.

Hegyi Barbara
Hegyi Barbara

- Abraka babra címmel jelent meg saját szakácskönyve. Mit ajánlana ebből a karácsonyi menübe?

- Karácsonykor érdemes halat enni, még ha a magyar családok nagyon ritkán is fogyasztják, de talán ilyenkor mégis kerül az asztalra halászlé vagy rántott hal. Mi leginkább a süllőt szeretjük, ami paprikás liszttel készül, baconnel becsavarva. Ezt boldogan ajánlom mindenkinek, hiszen egyrészt nem túl szálkás, másrészt nagyon finom húsú hal, ami egészséges és különleges is, ahogy azt a Karácsony megérdemli.

- A könyv alcíme: Monológok a konyhámból. Főzés közben jól lehet szöveget gyakorolni?

- Igen, előfordul, hogy egyszerre történik a kettő. Nagyon jól tudok szöveget tanulni ilyenkor, amiben általában a gyerekem vagy az édesanyám segítségével zajlik, akik végszavaznak nekem miközben én előkészítem ami kell, vagy zöldséget pucolok.

- Ezek szerint önnél nem magányos tevékenység a főzés?

- Nem, és erre kifejezetten törekszem is, hiszen a főzés kiváló alkalom arra, hogy együtt legyünk. Ám ha véletlenül mégis úgy adódik, hogy egyedül vagyok a konyhában, számomra az is feltöltődést jelent.

- A finomságok mellett egy szép album is kedves ajándék lehet Karácsonykor. Zorán új lemezén úgy tudom, ön is énekel.

- Igen, októberben jelent meg a duettlemez, amelyen a régi klasszikusok mellett olyan új felvételek is helyet kaptak, mint például a Játssz még című dal, amit a férjemmel ketten adunk elő.


Lukács Sándor

- Milyen történeteket őriz a víges Karácsonyokról? Hogyan ünnepeltek a kollégákkal?

- A Karácsonyt nem a kollégák körében szoktam ünnepelni, hanem civilként, otthon, szeretteim körében. Szenteste általában sehol nincs előadás, csak Karácsony első és második napján, és ha szerencsénk van, akkor a délutáni előadásban nem vagyunk benne, mert akkor még elfogyaszthatjuk otthon a finom ünnepi ebédet.

Lukács Sándor
Lukács Sándor

- Korábban részt vett azon a színház előtt megrendezett eseményen, ahol az érdeklődőkkel együtt szavaltak karácsonyi verseket. Hogyan él önben ennek emléke?

- Jóleső érzés, hogy ilyenkor is kíváncsiak ránk, és tiszteletreméltónak tartom azokat, akik az ünnepen is szívesen eljönnek szeretett színházuk elé.

- Úgy tudom, az ön életében más apropó is adódik december 24-én az ünneplésre.

- Valóban, nálunk ez kettős ünnep, mert ezen a napon volt az esküvőnk a feleségemmel. Annak idején annyit játszottam a Vígszínházban, hogy egyszerűen nem volt más szabadnap. Ilyenkor délben köszöntjük egymást a házassági évfordulónk alkalmából, a nejem egy orchidea-csokrot kap, ahogy az esküvőn is volt, majd koccintunk. Ez vezeti be nálunk a karácsonyi ünnepeket.

- Költőként is ismert, több kötete megjelent már. Melyik versét olvasná fel Szenteste?

- Van egy kifejezetten az ünnepekhez kapcsolódó versem, amelynek a címe: Karácsony, hó nélkül.

Vásott hidegek megenyhülnek,
Csengő csilingel gyerekfülnek,
Ünnepi tálból halszálka táncol,
Kiskutya nyelve csillog a nyáltól.

Omló mákosod illata szálldos,
De csak zöldben, a ruhád hiányos,
Gyöngyök a zöldön, zöld fut ezüstön,
Jaj, csak egy csillag pofon ne üssön!

Jaj, csak egy angyal meg ne nyilazzon,
Álmomban legalább havat havazzon.


A sorozat első részét, amelyben Eszenyi Enikőt, Majsai-Nyilas Tündét és Fesztbaum Bélát kérdeztük, ide kattintva olvashatja.