Árpád

Jordán Adél: "Az anyanyelv van összekötve a lelkemmel"

2013.12.24. 09:41

Programkereső

Bár az év lassan végéhez közeledik, a színházban ilyenkor sem áll meg az élet. Jordán Adél karácsonykor nemcsak premierre készül, hanem hároméves kisfiának is először állít majd karácsonyfát.

- Emlékszel még a legelső karácsonyaidra gyerekkorodból?

- Arra emlékszem, hogy nálunk a Jordán család révén hatalmas létszámú karácsonyok voltak. Mindig a nagyapáméknál találkoztunk, és ilyenkorötven ember is összegyűlt a családból, a nagyapám pedig, mint egy keresztapa, vezényelte az eseményeket. Hatalmas élmény volt, amikor megjött a Jézuska, és megláttuk a fát. Mindig kíváncsiak voltunk, hogy ki csönget a csengettyűvel. Most már tudom, hogy az egyik nagybátyám volt, de emlékszem, hogy ez évekig egy megfejthetetlen talány és csoda volt.

- Hagyománytisztelő vagy? Voltak szokások, amiket tudatosan átvettél a családi ünneplésből?

- Hagyománytisztelő vagyok abból a szempontból, hogy az anyukám nem volt az. Ezt tehát átvettem tőle (nevet). De nekem tetszik ez a laza dolog. Persze voltak apróságok, amiket őrzök magamban, mint például az adventi naptár szokását, amikor minden nap valamilyen ajándék vár egy kis ablakban. Ezt most én is el fogom kezdeni a kisfiammal, ami egyébként nem csak a gyereknek okoz örömöt, hanem a szülőnek is, amikor látja a gyerek arcán az ámulatot. Az nagyon boldogító érzés.

Jordán Adél
Jordán Adél

- Mivel az egész család, a párodat, Keresztes Tamást is beleértve, színházi ember, a karácsony nálatok szükségszerűen nem a megszokott ritmusban zajlik.

- Annál is inkább, mert nekem akkor főpróba hetem lesz, hiszen december 29-én tartjuk a Chicago bemutatóját a Centrál Színházban. Ugyan lesz egy kis szünet december 24-25-én, de hogy én fejben hol leszek, azt még nem látom pontosan, mert nem könnyű ilyenkor lenyugodni. Tavaly, amikor szinte csak a karácsony volt az egyetlen összefüggő három nap, amit együtt tudtunk tölteni a párommal, elmentünk az Őrségbe egy kis parasztházba hármasban. A szomszédoktól kaptunk karácsonyfát meg díszeket, és az ottaniak főztek ránk. Hihetetlen jól éreztük magunkat, ez a kikapcsolódás igazán nekünk való volt, a mi életvitelünknek és habitusunknak megfelelő.

- Egyébként könnyen szakadsz ki a hétköznapokból?

- Én nem érzem magam a hétköznapokban. Hétköznapnak számít ugyan a próba, meg az előadás, de mégsem úgy élek, mint mikor valaki beül egy irodába, mert a mi szakmánk ennél sokkal változatosabb. Ezért nem élem meg hétköznapoknak a hétfőtől péntekig tartó szakaszt, annál is inkább, mivel hétvégém sincs, mi sokszor akkor is dolgozunk.

- A kisfiad, Andor - bár eddig még kicsi volt - megváltoztatta az ünnepeiteket?

- Annyiban természetesen változott a helyzet, hogy az ünnep nyilvánvalóan már inkább a gyerekről szól. Ami azt jelenti, hogy én már többet nem vagyok gyerek ebben a szituációban, és ezzel együtt az én ajándékom sem annyira lényeges már, mint az övé. Áthelyeződtek tehát a hangsúlyok. Andornak most lesz az első olyan karácsonya, amikor igazán lesz értelme egy fát odavarázsolni, ajándékokat bontogatni, beszélgetni a karácsonyról. Édesanyám arra azért figyelt kiskoromban, hogy a csodát én is átéljem, ezt pedig én is tovább akarom adni a fiamnak. Azon gondolkodtam nemrég, hogy idén együtt díszítsük-e már fát, vagy az lenne jobb, ha egyszer csak meglátná a lenyűgöző díszeket maga előtt. Illetve azon is töprengtem, hogyan meséljük el az eseményeket: az ajándékot a Jézuska vagy angyalok hozzák neki? Ezeket édesanyaként most kellene eldönteni és konzekvensen felépíteni, de erre nincsenek hivatalos válaszok.

- Miután visszajöttél a szülésből más szerepek találtak meg? Bővült azóta a repertoárod?

- Szerintem bővült. A végítélet napjában egy édesanyám korabeli szerepem van, amit átraktunk rám egy kicsit módosítva, és én nagyon élvezem ezt a játékot, sokat tanultam ezen a karakteren keresztül. Máté Gábor mindig mondta nekünk, amikor tanított, hogy a szerepek beépülnek egymásba, és ha valaki jól játssza az egyiket, akkor az visszahat, rárakódik másik szerepére is. Én is érzem több aktuális szerepemben és a táncórákon is, hogy nyitottabb vagyok, és emiatt sokat fejlődök, egyre jobban élvezem a színjátszást magát. A gyerek annyiban változtatott meg, hogy egyrészt nyugodtabb lettem, másrészt hátrébb is léptem pár lépést, és most megfontoltan araszolgatok előre.

- Milyen filmes munkáid vannak kilátásban?

Terv egyelőre nincs. Február 14-én mutatjuk be a Megdönteni Hajnal Tímea című vígjátékot, ami nagy kedvencem volt, szerettem forgatni, és már a forgatókönyv olvasása közben is hangosan nevettem. A korábbi filmszerepeim után most egy olyan karaktert kaptam, amire már régóta vártam: egy visszahúzódó pszichológust alakítok benne, akinek a saját története végighúzódika filmen.