Árpád

Amikor véget ér a taps

2013.12.27. 06:58

Programkereső

Életük volt a színpad, időskori éveiket pedig egykori kollégáik körében töltik. Az Ódry Árpád Művészotthon lakóiról nem feledkeznek meg a még aktív pályatársak sem: gyűjtéssel, jótékonysági esttel támogatják őket, és rendszeresek az otthonban adott fellépések is. MAGAZIN

Az intézmény színházi, operai és művészeti dolgozók nyugdíjas éveire biztosít békés, nyugodt otthont és közösségi életet. A Városliget közelében álló, századfordulón épített villában berendezett otthon az idén száz éve született legendás szervezőegyéniség, Gobbi Hilda fáradozásai révén jött létre 1950-ben.

Ódry Árpád Művészotthon
Ódry Árpád Művészotthon

A jó ügyet a színésztársadalom is felkarolta, és a színészotthon létrehozásához szükséges pénz előteremtéséhez ingyen adott előadások sorával járultak hozzá. Az Ódry Árpád Művészotthon épületének rendbehozatalára a Fővárosi Nagycirkuszban rendeztek jótékonysági előadást, ahol a korszak ismert művészei között színpadra lépett Turay Ida, Tolnay Klári, Karády Katalin és Feleki Kamill is, ám még ez is eltörpült ahhoz a Színészkarneválhoz képest, amelyet az Angolparkban hatszáz művész részvételével tartottak meg.

Az otthon első lakói valamennyien a századfordulón kezdték pályájukat. A bekerüléshez legkevesebb húsz év színpadi munkát kellett igazolni, de a kérvényezők között máig bőven akadnak olyanok is, akik több mint negyven-ötven évig szolgálták a magyar színházművészetet.

Az Ódry Árpád Művészotthon társalgója
Az Ódry Árpád Művészotthon társalgója

A Vígszínház idén is megrendezte azt a jótékonysági süteményvásárt, amelynek bevételét nemes célra ajánlottátok fel. Eszenyi Enikő igazgató a Fideliónak elmondta: "A VÍGnapon a társulat sok süteményt sütött, amit a közönség jóízűen megevett. Így közel 300 ezer forintot sikerült összegyűjtenünk. Köszönet a nézőknek, és a kollégáknak, akik mindig nagy örömmel sütnek, mert tudják, az Ódry Árpád Színészotthonnak milyen nagy szüksége van erre az adományra. A Vígszínház társulata így kíván nekik boldog Karácsonyt." (A teljes interjút ide kattintva olvashatja.)


A drámaírók szívesen nyúlnak a művészotthonok témájához, gondoljunk csak a Forgószínpadra, vagy az Orlai Produkciós Irodánál futó Nagy négyesre, amelynek két szereplőjét kérdeztük.

Vári Éva

- A nagy négyesben kimondottan szerethető helyként jelenik meg az idős művészek otthona. Tényleg ilyen?

- A színdarabnak valóságos alapja van, ugyanis Solti György alapított egy hasonló művészotthont operaházi művészek, operaénekeseknek és zenészeknek számára. Ám még ha szép is a környezet és jó minőségű életet biztosít, egy idős embernek mégis nagyon nehéz elszakadnia a családjától. Aki viszont teljesen magára marad, annak jó lehetőség, ha a kollégái között töltheti el az utolsó napjait. Ez persze nem mindig mentes a feszültségektől, bekerülnek ugyanis az otthonba egymással különböző viszonyban lévő emberek is, ahogy az A nagy négyesben is történik. Az öregségben mindig van valami megkönnyezni való, de ugyanakkor megmosolyogtató is.

Vári Éva és Benedek Miklós
Vári Éva és Benedek Miklós

Benedek Miklós

- Ön szerint mikor kell visszavonulni?

- Ezt mindenki egyénileg kell, hogy eldöntse. Hála Istennek itt még nem tartok. Valószínűleg nagy teher az, amikor az ember már nem tudja megtanulni a szöveget. A színház mindig is stresszes hely volt. Még a háromszázadik Hippolytnál is érződött a szívverésem, mielőtt beléptem a színpadra, de aztán ott ez megnyugszik. Nehéz kérdés, mert ugyanakkor éltetőelem is a színpad. Szükséges és kell is a színésznek, mert rémes otthon ülni, és évekig nem csinálni semmit. Kálmán György például egyszer csak azt mondta, soha többet nem lép közönség elé, és nem megy színházba sem. Nem is jött. Szegény elég korán meg is halt. Egy színész attól is zaklatott állapotba kerül, ha színpadon van, és attól is, ha nincs.