Árpád

Csizmadia Tibor: "A bábszínház nem könnyű műfaj"

2014.02.05. 06:58

Programkereső

A kamaszok korosztályát célozza meg a Budapest Bábszínház legújabb bemutatója, a Trisztán és Izolda, amely több szempontból is izgalmas előadásnak ígérkezik. A realitás és fantasztikum kettősségéről, a kelta mondavilág és a képregény 21. századi találkozásáról, valamint a bábelőadás összetettségéről beszélgettünk a produkció rendezőjével. INTERJÚ

- Tavaly mutatták be a Budapest Bábszínházban a Semmi című előadást, amelyet már főként a "kisfelnőtteknek" szántak. Ezen a vonalon haladva merült fel most a Trisztán és Izolda színpadra állításának ötlete is?

- A Bábszínház vezetése fontosnak tartja, hogy ne csak a kisgyerekeket, vagy csak a felnőtteket szólítsa meg, hanem a közöttük lévő korosztályt is. Valóban tudatos építkezés ez itt a bábszínházon belül, hogy a kamaszok is megtalálják azokat az előadásokat, amik számukra fontosak, az ő problémáikkal foglalkoznak, illetve adott esetben még a tanagyag részét is alkotják.

Csizmadia Tibor
Csizmadia Tibor

- A darab középpontjában egy mindent elsöprő szerelem és egy ebből fakadó különös háromszög története áll. Miben tud újat nyújtani a ma fiataljainak ez az előadás, amikor napi szinten zúdul rájuk mindez a médiából is?

- Ez a darab tulajdonképpen úgy akar újat mondani, hogy összefoglalja és megmutatja azt, hogy a szerelemért áldozatokat is kell hozni, ugyanakkor pedig a szerelem egy csodálatos dolog, az életünk egyik fő mozgatórugója. Természetesen ez az előadás utal azokra a gesztusokra is, amiket a médiából kapnak a fiatalok, a fantasy filmek világa például ihletője volt a mi produkciónknak is.

- Arra már az alcím is utal ("szerelmi kaland-játék"), hogy rendhagyó előadást várhatunk, amit a fantasy, a Marvel-képregények világa, a Trónok harca is ihletett. Ezekkel a hívószavakkal lehet ma becsalogatni a tizenéveseket a színházba?

- Nem igazán a becsalogatásról van itt szó, hanem egyszerűen arról, hogy manapság egy színházi előadásnak figyelembe kell vennie azokat az ingereket és impulzusokat, amik körülvesznek bennünket. Azért is akartunk kicsit a mese, kicsit a fantasy nyelvén beszélni ezekről a problémákról, mert így közérthető és izgalmas lesz. Hiszen egy fiatal felnőtt éppen kijött a gyerekkorból, a mesék világából, ugyanakkor már pontosan tudja, hogy a történelem, vagy egy mondavilág (jelen esetben a kelta) milyen formakinccsel rendelkezik.

A Trisztán és Izolda színpadképe
A Trisztán és Izolda színpadképe

- Dramaturgiailag milyen funkciójuk van az előadásban a képregény-vetítéseknek?

- Amikor elkezdtük összerakni a történetet és felmerült a fantasy ötlete, akkor nagyon magától értetődőnek tűnt, hogy valamiféle képregényes gesztust is teszünk ehhez az egészhez, aztán pedig úgy döntöttünk, hogy több képregényvetítés is látható lesz majd az előadás során. Például rögtön az első felvonás végén, a visszaemlékezés helyzetében van egy jelenet, ahol sok apró mozzanat jelenik majd meg képregény formájában, amit hang- és fényjáték kísér. És aztán akkor is, amikor Trisztán új helyszínre kerül, és röviden el kell mesélnie, mi történt vele a régi és az új hely között. Nem pusztán olvasásról van azonban szó, hanem színpadi játékról is: a képregény ugyanis életre kel.

- Gottfried von Strassburg 13. századi verses regénye volt a kiindulópont az előadáshoz, amelyet Márton László fordított. Hogy illeszkedik ez a régies mű a fantasy közegéhez?

- A saját fordítását felhasználva Márton László írt egy új darabot, kimondottan ehhez az előadáshoz, amelyben főként a saját nyelvezete tükröződik, a régies alakok tehát inkább szójátékok formájában jelennek meg. Úgy gondolom - és a színészek visszajelzései, valamint a próbafolyamat is azt bizonyítja -, hogy egy nagyon korszerű, mai szöveg jött létre. Hiszen a bábszínházban is mindig kortárs drámák jelennek meg, mivel a bábra alkalmazás már önmagában is korszerűvé teszi a szövegeket.

Csizmadia Tibor az interjún
Csizmadia Tibor az interjún

- Egy bábszínházi előadásnál máshová esnek a hangsúlyok a szöveg tekintetében is.

- Márton László írói stílusában van egy olyan játékosság, ami alkalmassá teszi a munkáját a bábszínpadi megvalósításra. Mindemellett Gimesi Dórával [az előadás dramaturgja - a szerk.] a darab születésétől kezdve együtt dolgoztunk a szövegen. Az első összeülésünkön átbeszéltük a Strassburg-művet, eldöntöttük, melyek azok a mozzanatok, amiket érdemes lenne itt is megjeleníteni, továbbá, hogy milyen cselekményszálat pontosan milyen technikával hozzunk be. Így ez a darab lényegében hármunk munkájának az eredménye, ami még a próbafolyamat során is folyamatosan alakult.

- Nemes Takách Kata díszlete lényegében egy papírvilágba csomagolja az előadást. Mit szimbolizál a papír, mint ennyire fontos látványelem?

- A papír egy nagyon sokat tudó anyag, legfőbb jellemzője, hogy el tud szakadni, akár az előadás érdekében, vagy stílusában is. Nem egy konkrét szimbólumról van szó, de a papír változékonysága, alakíthatósága kicsit azért jellemző a saját életünkre is. Hiszen nem biztos, hogy a papír mindig ugyanúgy szakad, nem biztos, hogy mindig azt a formát adja ki, amit szeretnénk. De magában a bábszínházi műfajban is benne van ez a fajta játékosság, spontaneitás, egy-egy előadásnak a saját izgalma. A bábszínház önmagában véve nem egy könnyű műfaj, mert a báb mozgatásával egy időben a színészi alakításnak, színészi megszólalásoknak is jelen kell lenniük.

Csizmadia Tibor az interjún
Csizmadia Tibor az interjún

- A Színház- és Filmművészeti Egyetemen bábszínészeket és bábrendezőket oktat, jelenleg is osztályvezető tanár ezekben az évfolyamokban. Hogyan látja a bábszínház jelenlegi helyzetét?

- Nem tudom különválasztani a bábot és a színházat, csak a totális színház helyzetéről tudok véleményt alkotni. A színház egy gyűjtőfogalom, és ebben a gyűjtőfogalomban közlekedünk mi, akik sokkal többet foglalkozunk bábokkal, mint mások.

- Nemrég a Magyar Színházi Társaság, melynek ön az elnöke, nyílt levélben tiltakozott az NKA azon listája ellen, amely a Magyar Színház- és Táncművészeti Kollégiumának tagjait jelölte ki. Ön szerint mennyiben romlik a szakmai hitelessége a Kollégiumnak?

- Öt olyan szervezet - akik többnyire lefedik most a színházi életet - lett felkérve arra, hogy delegáljon tagokat a Kollégiumba, és a végén ebből az ötből csupán három kapott konkrét helyet. Ettől pedig az egyensúly felborult, a következmény pedig, hogy nem válik hitelessé az a döntési folyamat, ami a jövőben a Kollégiumra jellemző lesz, holott ennek az intézménynek nagy felelőssége van, illetve befolyása is a színházi folyamatokra. Nem gazdálkodik olyan sok pénzzel, de azért lényeges, hogy kik kapnak támogatást, mik a preferenciák, a Kollégium mit gondol, melyek a fontos dolgok a magyar színházi életben.

Csizmadia Tibor
Csizmadia Tibor

- A Színházi Társaság egyetlen megválasztott jelöltje, Molnár Piroska vissza is lépett a megbízatástól.

- Piroska arra hivatkozott, hogy az elfoglaltságai nem teszik lehetővé a munkát, de a magánvéleményem az, hogy a döntésében befolyásolhatta, hogy úgy érezte, egy egyoldalú körben kellene neki valamilyen módon megjelennie.