Etelka, Aletta

Szuperholdkatlan

2014.08.14. 09:00

Programkereső

Péntek este kilenckor indultunk el Villányból biciklivel az Ördögkatlan Fesztiválra egy üveg jó roséval felszerelkezve. A látvány, ami fogadott, egy szőlőhegy, előtte kis templom az augusztusi szuperhold misztikus fényével övezve. MAGAZIN

Négy keréken rögtön tapasztalja az ember, különösen visszafelé, miért kapta a természet közeli fesztivál az Ördögkatlan nevet. A négy falu közt egyébként nem nagy a távolság, mégis néha kénytelenek voltunk időhiány miatt a katlanbuszt vagy a stoppolást választani. Ez utóbbi elképesztően jól működik ezen a fesztiválon - az ember gyakorlatilag még ki sem teszi a kezét, már benne is ül egy kocsiban.

Ördögkatlan Fesztivál
Ördögkatlan Fesztivál

Első utunk Beremendre vitt, ahol a falu határán lévő éjjel-nappal üzemelő hatalmas cementgyár látványa fogadott minket. Ebben a faluban összesen két program volt, azok viszont nagyon ütősek. Augusztus 8-án Dinyés Dániel, a fesztivál programjában többször is szereplő Operakalauz házigazdája vezényelte Beethoven 9. szimfóniáját, másnap pedig Lajkó Félix és a Dohnányi Zenekar közös koncertjét hallhatta a beremendi közönség. A nézőtér egy dombocskán foglalt helyet, felettünk a csillagos ég, mögöttünk kivilágított kis kápolna, körülöttünk pedig a tücskök. A környezet adott egy holdfényes piknikhez, a zene is jó, csak éppen nem olyan átütő, mint lehetne. Visszafelé az Örömóda dallamát vittük magunkkal fejben, amit végül csak a nagyharsányi alternatív zenekarok tudtak elnyomni - több-kevesebb sikerrel.

Ördögkatlan Fesztivál
Ördögkatlan Fesztivál

Kisharsányból busszal mentünk át egy néhány kilométerre elhelyezkedő domb tetejére, a Vylyan Teraszra. Mintha Szinyei Merse Pál Majálisába csöppentünk volna: a tökéletesen zöld füvön elszórtan pokrócok, rajta sziesztázó, borozgató emberek. A fákról függőfotelek lógtak, mellettük nyugágyak, ha pedig felnéztünk, látni lehetett, ahogy a leveleket a langyos szellő mozgatja. Ha végül sikerült kényelmesen elhelyezkednünk, a völgyben fekvő Kisharsány, a távolban felsejlő modern tündérkastélynak tetsző cementgyár és a végtelen szőlő látványát órákon keresztül nézhettük anélkül, hogy beleuntunk volna. Azt hiszem, ebben rejlik az Ördögkatlan esszenciája - ez a fesztivál nem csak a sárról, porról, megőrülésről szól, itt helye van a magunkba mélyedésnek, a harmóniának is.

Ördögkatlan Fesztivál
Ördögkatlan Fesztivál

Szívesen megnéztük volna a naplementét is erről az idilli helyről, de semmiképp sem szerettünk volna lemaradni a Pintér Béla és Társulatának Titkaink című előadásáról, amire az utolsó pillanatban sikerült sorszámot (ami igazából nem szám, csupán egy a biztos bejutást garantáló kis cetli) szereznünk. A darab a nyolcvanas években játszódik, a gulyás kommunizmus idején. A besúgórendszert sokan és sokféleképpen feldolgozták már, így nem is feltétlenül a témaválasztás adja a különlegességét a műnek, sokkal inkább a színészek játéka, a cselekmény zenei kontextusba emelése. A táncházmozgalom Magyarországon a hetvenes években kezdődött, a híres három T közül pedig az utolsó, vagyis a támogatott kategóriába tartozott. Az országban egyébként már az államszocialista rendszer létrejötte előtt kiemelt szerep jutott a népzenének elsősorban Kodálynak és Bartóknak köszönhetően. Ez aztán kapóra jött az őket követő zeneszerző-nemzedéknek, mivel egy 1948-as szovjet rendelet szerint a legjobb, ha mindenféle zene alapját a népzene szolgálja.

Stefanovics Angéla, Pintér Béla és Szamosi Zsófi a Titkaink c. előadásban
Stefanovics Angéla, Pintér Béla és Szamosi Zsófi a Titkaink c. előadásban

Ahhoz, hogy hűen bemutassák egy táncház működését, természetesen szükség van népzenére és -táncra, amelyek előadásában a színészek meglepően profinak bizonyultak. Az időről-időre felbukkanó zenés betétek tűnhetnének akár a rendszer által erőltetett zenének is, azonban rögtön a darab elején kiderül a Pintér Béla által alakított Tatár Imréről, hogy a táncház vezetése mellett ő a főszerkesztője a Vasfüggöny radikális ellenzéki lapnak - így ez kevésbé tűnik valószínűnek. Még a Bach-fanatikus, határozott elvekkel és véleménnyel bíró Ferikét (Stefanovits Angéla) is sikerül meggyőznie Balla Bán Istvánnak (Friedenthal Zontál) a népzene tisztaságáról, ami róla egyébként nem mondható el. Ő ugyanis a történet pedofil vonalának a főszereplője. Balla Bán ferde hajlamait egyedül Dr. Szádeczky Elvirának vallja meg, akit csakúgy, mint később Pánczél Györgyöt, Csákányi Eszter alakít - mindkét szerepben felejthetetlenül. Ez a cselekményszál egyébként kiszámítható véget ér; Balla Bán önkasztrációja kísértetiesen hasonlít az Apró titkok című film végkifejletéhez.

A díszletként szolgáló óriás magnefotonnal Pintér frappánsan olvasztja egybe Balla Bán életének két részét: egyrészt népzenegyűjtő, aki olykor-olykor akár rendszerellenesnek is érthető szövegeket és dallamokat rögzít, másrészt besúgóügynök, aki kénytelenségből jelent legjobb barátjáról, Tatár Imréről. A darab napjainkban ér véget, ahol az egykori meggyőződéses kommunisták a politikai élet fontos szereplői.

Ördögkatlan Fesztivál
Ördögkatlan Fesztivál

Éjjeli programként végül a nagy magyar alternatív zenekarok helyett inkább a kis franciát, a Wombót választjuk, akik saját kérésükre egy szinten közönségükkel kezdik el éjjeli koncertjüket. A zenekar rengeteg (jól játszó) rezesből és egy vagány énekesnőből áll, zenéjük ugyanakkor nem megy el a közönséges hatásvadászat irányába, inkább a latinos vonalat követik. A koncerten nem maradunk végig, hiszen előttünk még egy szuperholdfényes bicikliút a katlanból felfelé, ahová egész biztos visszatérünk még.