Pandora, Gabriella

"Az elmúlt 20 évünk egy virtigli kutyakomédia"

2015.02.10. 13:15

Programkereső

Hollywoodban valószínűleg alacsony költségvetésű filmeket készítene, idehaza minimál pénzből hoz létre színházi előadásokat. Legyen mozgókép, vagy színpadi munka, Dömötör Tamás filmrendezőt a téma igazsága izgatja. Az Átrium Film-Színházban látható Nemzeti Vegyesbolt című darabjában, a trafik-mutyis magyar valóságot veszi górcső alá. INTERJÚ

- Amikor 2013 szilveszterén bemutattátok a Nemzeti vegyesboltot a KOMA Bázison, embrionális fázisban volt a trafikügy, mondhatni, a (színdarab) téma az utcán hevert. Mennyiben változott az egy év során ez a szocio-vígjáték?

- Bosszantó alapanyag van bőven. Viszonylag egyszerű tupírozni a dolgot, mert még az egy évvel ezelőttinél is abnormálisabb az országunk. Az a mázli ebben, hogy a Nemzeti vegyesbolt alapdrámája (a darabot Kevin Smith Shop stop című filmje alapján írta és rendezte Dömötör Tamás - a szerk.), ami igazából elvisz egy előadást, magától értetődően nem módosult. Ez egy szerelmi háromszög, vagy inkább négyszög, amihez nem kellett nyúlni, ami pedig a magyar valóságból beszüremkedik ezeknek a szerelmeseknek a mindennapjaiba, azt utána igazítottuk. Az elején az volt a biztos, hogy lesz ugye a négy főszereplő, meg másik hat ember, akiket forgatni fogok. Vagyis egyértelmű volt, hogy a mai magyar társadalom tagjai nyilatkoznak majd meg ebben az édes-vegyes boltban. Mivel nem tartom magam profi írónak, vagy szerzőnek, azért használom ezúttal is mankónak az eredeti mű szerkezetét. Igazából nem szeretem otthon egyedül megírni ezeket a darabokat, vagy csak ha nagyon muszáj, így a színészekkel együtt szoktam, mert ők is hozzáteszik a magukét. Persze aztán végül a szövegek nagy része mégis az enyém, de a feltett szándékom az, hogy ott "élőben" szülessenek meg a karakterek. Már csak amiatt is, mert ezek az alakok csak pauszpapírra felrajzolt körvonalak, ameddig a színészek nem töltik fel élettel. Ez a módszer abszolút működik, mert addig gyúrjuk közösen az alapkaraktert, mígnem egyszer csak kinövi magát a figura.

Dömötör Tamás
Dömötör Tamás

- Mi volt az eredeti szándékod, hogy a darab társadalmi szatíra vonalvezetése legyen nagyon erős, vagy az emberi kapcsolatok törékeny képtelenségét jelenítsétek meg? Avagy egy gondolati hálóban volt ez a két szál?

- Mindenképpen egy hálóban volt mindez, mert főleg azt volt nehéz megmutatni, hogyan hat a külvilág ezekre a stabil vagy egy kicsit ingatag személyes kapcsolatokra. Látszólag ennek a négy fiatalnak - akik a főszereplői a darabnak -, a drámája önmagában is megvan, csak még ráadásul, ebbe ócskán belenyúl az élet. És akkor itt nyilván felfedezhető az analógia a privát életünkkel, hogy naponta érezzük a bőrünkön, hogy beleszól, sőt tovább megyek, beleugat a külvilág. Vagy ha úgy tetszik, átszövik a mindennapjainkat a politika csápjai. Szóval, mindannyian érezzük ezt a fajta ütközést magunkon is, úgyhogy nem volt nehéz ezt beilleszteni a történetbe. Igazából nem kellett mást csinálni, pusztán kiválogatni a való világból az olyan történéseket, eseményeket, vagy állapotokat, amelyek birizgálják az ember csőrét. Egymás mellé kell ezeket tenni, kicsit összefésülni, és már kész is van az igazi abszurd dráma. Tulajdonképpen akár az is lehetne a darab címe, hogy - Abszurd trafik, mert azt gondolom, hogy az elmúlt húsz évünk egy virtigli kutyakomédia. Persze nagyon sajnálom, hogy így van, és igazából részemről ez kényszer, hogy erről kell beszélnem, de csak így tudok tiltakozni, dühöngeni vagy bosszulni. Teszem hozzá, ameddig lehet. Vagyis, amíg van rá hely, meg színész, mert igazából az a nagy félelmem, hogy már ez sem sokáig marad így. Aki nem tud, vagy nem akar betagozódni a fősodorba, annak nagyon durva a helyzete, szerintem. Szóval ez az inspirációja, meg ugyanakkor a fájdalma is ennek az egésznek. Meglátjuk, hogy meddig lehet ezt csinálni, mert aztán egyszer csak az ember elfárad, vagy nyilván feladja, és akkor meg máshol folytatja. Hála isten az Átriumban még lehet csinálni.

Nemzeti vegyesbolt
Nemzeti vegyesbolt

- A végszavad után, jóllehet tiltakozni fogsz, de szerintem irigylésre méltó helyzetben vagy, mert te legalább kiírhatod magadból, és színre viheted a napi sérelmeinket. Persze nem öncélúan, hanem a "közjóért". 

- Dehogyis tiltakozom! Csak zárójelben mondom, hogy most csinálunk egy másik előadást a Pinceszínházban, ami Kegyelemkenyér címmel fut majd. Annál a darabnál is van alap - a Turgenyev színmű -, de ott mindent kidobtam, alapvetően semmi nem maradt az eredetiből. Nagyjából ugyanúgy, mint annak idején a Czukor Show-nál, amikor a Boldogtalanok (Füst Milán 1914-es drámája - a szerk.) alaptörténetéből sem sokat őriztem meg. A Pinceszínházban tehát egy teljesen új dráma születik, ami már valóban az abszurd abszurdja. Pedig egyáltalán nem csinálunk mást, csak reflektálunk a mai valóságra, mindenféle aktuálpolitika nélkül, illetve, alig-alig folyik bele a pártpolitika. Az is tény, hogy elképesztően jók és hitelesek a figurák, valamint nagyon kiforrottak a színészeim. Ugye a Nemzeti Vegyesboltban „gyerekek" játszanak, akiknek nyilván vannak benyomásaik, de időnként mellé lépnek, mivel nincs annyi megéltség mögöttük. Ez nem jó, vagy rossz, csupán azt jelzi, hogy egész egyszerűen még nagyon fiatalok. A Pinceszínházas előadás közreműködői viszont már idősebb színészek, így a bennük felgyülemlett energiától a figurák is markánsabbak. Abban a darabban annyi keserűség bomlik fel, hogy olyan az egész, mint egy nyilvános gyónás. Szóval, úgy tűnik, hogy a Kegyelemkenyér nagyon, nagyon egyben van, de persze a Nemzeti Vegyesbolt nemkülönben. És akkor zárójel bezárva, visszakanyarodva a kérdésedre. Azt tudom mondani, hogy az ember hurcolja ezeket a napi sérelmeket, s amikor odakerül, hogy ezt visszaömlesztheti, mert van rá lehetősége, színészei, meg helye, akkor ez kijön. Mert egyszerűen muszáj neki. Igazából ezért is csinálom, mert alapvetően nem vagyok színházi ember. Mi több, ezt a mai struktúrát, amiben a hazai színházak nagytöbbsége működik, nagyívben le is szarom, mert nem tartom érdekesnek, meg izgalmasnak. Ha van egy olyan történetem, ami ebben az élő színházi formában, a legütősebb, vagy a legjobban átadható, akkor választom ezt. Hangsúlyozom, általában ezeket a témákat, figurákat, történeteket, évekig szoktam cipelni, mígnem egyszer csak kiszakadnak belőlem.

- Valahogy úgy, mint a Nemzeti Vegyesbolt alapigazsága, miszerint jogszabályok jönnek, mennek, de a pornó örök?

- Miért szerinted lehet ezzel vitába szállni?


A 18 éven felüli nézők számára ajánlott Nemzeti Vegyesbolt című előadást, legközelebb február 13-án és március 27-én tűzik műsorra az Átrium Film-Színházban.