Szilárda

Hajmási Dávid: "Dante egy fotelforradalmár"

2015.02.16. 10:40

Programkereső

Bár még csak idén végez a Kaposvári Egyetem színész szakán, már számos főszerepben bizonyíthatott. Míg a Nemzeti vegyesboltban egy tengődő huszonévest játszik, a Lúd Zsolt és kutyája, Mattyi című előadásban a férfi címszereplőt formálja meg. Hajmási Dávidot mindkét alakításáról kérdeztük. INTERJÚ

- Nem lehet okod panaszra, hiszen még csak idén kapod kézbe a színészdiplomád, de már tucatnyi remek szerepben bizonyíthattál. Szerencsés csillagzat alatt születtél?

- Valóban mázlista vagyok, hiszen még el sem indult a pályám, mégis folyamatosan színpadon lehetek. A TÁP Színháznál vagyok most már lassan egy éve, ahol a gyakorlatomat töltöm. Különlegesnek tartom ezt a csapatot, így minden alkalmat szeretnék megragadni, hogy velük dolgozzak. Csak hát még ezer másik dolog van az országban, meg azon kívül is, amit szeretnék majd kipróbálni, mert kíváncsi az alaptermészetem.

Hajmási Dávid
Hajmási Dávid

- Az Átrium Film-Színház közönsége január végén láthatta először a Nemzeti vegyesbolt című előadást, aminek te vagy az egyik főszereplője. Egy tipródó, talajvesztett huszonéves fiatalembert játszol. A darabbéli karaktered mennyire áll közel hozzád?

- Könnyen azonosultam Dantéval, bár ez a karakter igazából távol áll tőlem, mivel határozottabbnak gondolom magam nála. A problémái egyébként nem túl egyediek, abból a szempontból, hogy két nő között őrlődik, és hát ugye ilyen helyzettel nemcsak a színpadon találkozhatunk. Ennek a srácnak alapvetően a legnagyobb baja az, hogy nem tudja eldönteni, hogy mit akar kezdeni az életével. Ezzel én - hála az égnek - nem így vagyok, mert tizenhárom éves korom óta tudom, hogy mit szeretnék csinálni, így nekem talán könnyebb dolgom van. Amúgy meg szerintem nincs olyan, hogy egy színész egy az egyben találkozik a karakterével, hanem az történik, hogy megkeresi a saját életével analóg dolgokat, és akkor azokat átülteti. Különben kedvelem Dantét, mert egy szeretnivaló figura, akinek teljesen érthető és követhető az összes gondja-baja. Közben eszembe jutott, hogy amikor ezt a darabot annak idején elkezdtük próbálni, egy kicsit hasonló helyzetben voltam.

- Két nő között őrlődtél?

- Igen. De jóllehet ezt nem is kellett volna mondanom. (Nevet.) Viszont ennek ellenére nagy szükségem volt a képzelőerőmre, mert olyan hosszú - öt éves - kapcsolatom, mint Danténak Dzseniferrel, még soha életemben nem volt.

Nemzeti vegyesbolt
Nemzeti vegyesbolt

- Ellépve egy picit a karaktertől és a gyötrő nőügyektől, érdekelne, hogy a Nemzeti vegyesboltban szatirikusan megfogalmazott társadalombírálat mennyire találkozik a privát véleményeddel?

- Ha kívülről nézem ezt a darabot, akkor nekem az tetszik benne, hogy nem foglal állást. Ugyanakkor az a kritika, amit megfogalmaz a fiatalokkal szemben, miszerint nem tudják, mit akarnak magukkal kezdeni, az szerintem élő, létező probléma. Nem is feltétlenül ők hibáztathatók ezért, hanem a jelen körülmények. Gondolok elsősorban arra, hogy a rendszerváltás óta eltelt rövid idő alatt nem tudott kialakulni egy olyan új rendszer - és ez alatt főleg az oktatást értem -, hogy biztos talajt érezzenek a lábuk alatt ezek a fiatalok. A szűk környezetemben is tapasztalom, hogy a tinédzserek vakon keresgélnek, mert valószínűleg nem kapnak útmutatást otthonról sem, az iskolában meg végképp nem. Tavaly még nem volt benne a darabban a politikai szál, hogy ugye megyünk tüntetni, de jónak tartom, hogy beleírtuk. Hozzáteszem, civilben is járok tüntetésekre, amikor tudok, ebben valamennyire hasonlítunk a darabbéli figurával. Abban viszont Oszival (a darab másik főszereplője, megformálója Domokos Zsolt - a szerk.) értek egyet, amiért cinikusan áll hozzá a tüntetésekhez, amelyekből ma Magyarországon rengeteg van. A demonstrációnak ugyanis az a lényege, hogy változást érjen el, de ha kimegy, mondjuk kétszáz ember ilyen-olyan ügyért az utcára, attól nem változik semmi. Sikerült teljesen szétaprózni a tömeget. Az országban szinte csak olyan tüntetések vannak manapság, mint az előadásban, amire elmegy cirka ezer ember és ez a létszám igen kevés ahhoz, hogy bármit elérjenek. Amikor mi ezt a darabot anno megírtuk, a Nemzeti Dohánybolt-ügy nagyon fiatal dolog volt, és én is a fejemet fogtam az abszurd előírások miatt. A hivatalos szövegeket, amik elhangoznak a darabban, nem mi találtuk ki, hanem az internetről szedtük le. Ezek eredeti előírások, amikkel az élet minden területén találkozhatunk. Az ilyen abszurd hülyeségeken ki ne akadna fenn!

- És ilyenkor a legjobb dolog, amit tehetünk, ha röhögünk rajta?

- A nevetés nem megoldás, hanem egy nagyon jó eszköz arra, hogyan könnyítsünk magunkon. Ez nem egy olyan előadás, amelyik alternatívát kínál, de kérdéseket felvethet. Hogyha a néző találkozik valamilyen szinten önmagával a színpadon, akkor eldöntheti, hogy becsukja a szemét, vagy elgondolkodik rajta. A Nemzeti vegyesbolt remélhetően inkább a másodikra sarkallja az embereket. A humor persze elengedhetetlen, mi több, még a legvéresebb drámában is kötelező, mert máskülönben túlélhetetlen. Néha meg a falba verjük a fejünket, mert azt is kell, meg siránkozni, meg dühöngeni, és akkor valahol egyszer csak meg lehet találni azt az utat, ami valódi megoldást kínál.

Nemzeti vegyesbolt
Nemzeti vegyesbolt

- Nemcsak a Nemzeti vegyesbolt, de a TÁP Színház Lúd Zsolt és kutyája, Mattyi című előadásának is főszereplője vagy. Az újragondolt Fazekas Mihály-történet antihőse egy lúzer entellektüel. Természetesen különböző karakterek ezek a figurák, de valahol rokonlelkek. Te hogy látod?

- Szerintem Lúd Zsolt sokkal nagyobb lázadó, mint Dante. Sőt. Úgy is mondhatnám, hogy Dante egy fotelforradalmár hozzá képest. Igaz, hogy kimegy a tüntetésre, de ő egy "tömegnövelő", és ebből a típusból sok van mostanában. Persze nem kell mindenkinek alternatívában gondolkodnia, bőven elég, ha egy megoldási javaslat megtetszik valakinek, és akkor azt követi. Az emberek döntő többsége ilyen, nem tagadom, én is ilyen vagyok sokszor. Éppen emiatt Lúd Zsolt egy kicsit közelebb áll hozzám, mert amikor óriási igazságtalanságokkal találja szembe magát, nem ül tétlenül. Nekem róla sokszor Kohlhass Mihály története jut eszembe, hogy annyira mértéket téveszt. Igaza van, hogy harcol, mert végtelenül igazságtalan, ami történt vele, de nála meg hiányzik az a fék, vagy kontroll, ami beláttatja vele, hogy ő hol igazságtalan. Lúd Zsolt több szempontból is egy óriási feladat, mert nagyon nagy szélsőségeket kell bejárnom technikailag is. Ez arról is szól, hogy én, mint színész, hogyan tudok egyik pillanatról a másikra a végletek között lavírozni. Szóval vele több hasonlóságot érzek, mint Dantéval, aki bizonyos értelemben szürkébb, mint Lúd Zsolt. Az előbbiektől függetlenül, nekem mindkét karakter nagyon izgalmas, mert Dantét sem kevésbé nehéz jól megformálni, mint Lúd Zsoltot.