Etelka, Aletta

"Önmagamnak is bizonyítottam" - Emlékezés Pap Verára

2015.04.09. 18:00

Programkereső

Gyászol a hazai színházi világ. A Vígszínház társulatának tagja ötvenkilenc éves korában, hosszú, türelemmel viselt betegség után hunyt el április 9-én. Korábbi interjúin keresztül emlékezünk rá.

A Pesti Színház Mikve című előadása kapcsán beszélgettünk Pap Verával, aki a Vígszínházban eltöltött hosszú évtizedek kapcsán elmondta: "Nekem is volt olyan korszakom, amikor úgy gondoltam, hogy nem kapok megfelelő feladatokat. Ezt leszámítva, elég sűrűn értek szerepek, amelyekben kijátszhattam magam. Kezdetben naiva alkatom volt. A váltás abból a szempontból volt nehéz, hogy amíg nem kaptam olyan szerepet, amiben be tudtam bizonyítani, hogy van humorom, nehéz volt az életem. Hiszen mindenki azt gondolta, hogy naivának már öreg vagyok, öregnek meg túl fiatal."

Pap Vera
Pap Vera

Pap Vera főiskolásként valósággal berobbant a moziba az Angi Verával. A színésznő ennek kapcsán megjegyezte: "Borzasztó sok tévéjátékban is szerepeltem egy időben. Az én generációm még ahhoz szokott, hogy a tehetsége alapján hívják. Van bennem egy belső szemérem, ami megakadályozza, hogy kínáljam magam, castingokra járjak, ahogy az ma szokás. Horvai István és Kapás Dezső osztályában végeztem, a tanáraimtól azt tanultam, hogy bármit csinálok, a minőség a legfontosabb. Hogy soha ne adjak ki a kezemből olyan munkát, amiért nem dolgoztam meg maximálisan. Szóval abban nevelkedtem, hogy a tehetség határozza meg a minőséget, ami manapság sajnos nem így van. Én színházi színésznő vagyok, gyakran hívnak előadóestekre, énekes fellépésekre is. Bizonyára meg tudnám csinálni, mégsem tartom magam előadóművésznek."

"Amikor felmegy a függöny, akkor ki kell állni és játszani kell, nincs mese! Olyankor kint kell hagynom az öltözőben az összes nyomoromat, az összes fájdalmamat, és tennem kell a dolgom a színpadon. A legnehezebb helyzetekben is ott kell lennem, minden porcikámmal jelen kell lennem" - nyilatkozta egy 2014-es interjúban. Arra a kérdésre, mi jelenti számára a testi-lelki feltöltődést, megtisztulást, Pap Vera így válaszolt: "A játék, a próbák, az előadások. Hogy különböző emberek sorsába bújhatok."

Pap Vera
Pap Vera

A színésznő 2014-ben vehette át a Kossuth-díjat a nehéz női sorsot megjelenítő szerepek hiteles színpadi és filmes megformálásáért, valamint a humoros, groteszk és drámai szerepekben egyaránt emlékezetes, maradandó művészi élményt nyújtó színészi játékáért. Ekkor úgy nyilatkozott, színészként a tapsért keményen meg kell küzdeni. "Pályámon valóban sok nehéz sorsú figurát játszottam el, nyilván hordozok magamban valamit, amitől ezt hitelesíteni tudom" - jegyezte meg Pap Vera. Hozzáfűzte, hogy a humor és a groteszk is nagyon fontos az ember életében, különben nem lehetne elviselni a drámaiságot, az élet drámaiságát sem. Mindkettőre szükség van az egyensúly eléréséhez. Rengeteg olyan szerepe volt, amelyet szeretett és kedves a lelkének, mindegyik másért volt fontos, más miatt lett az ő "gyereke". Szerepálma soha nem volt, a jó szerepeket szerette. Mint mondta, a rossz szerep megformálásánál küzdeni kell azért, hogy az is jó legyen, tehát ez is, az is kihívás.

Pap Vera betegsége alatt szinte megszakítás nélkül játszott. "Hihetetlen nagy erőt kaptam a nézőktől, a kollégáktól, és nagyon fellelkesített, hogy mire vagyok képes. Önmagamnak is bizonyítottam" - idézik szavait a Vígszínház közleményében. Pap Vera február 8-án lépett utoljára színpadra.

Pap Vera pályájáról itt olvashat bővebben.