Konrád

Lakhatatlan világok

2015.05.04. 06:58

Programkereső

Egy rövidre vágott, a frappáns posztok bűvöletében élő korszakban bátor, majdhogynem merész vállalás a Katona József Színház és Schilling Árpád részéről is, hogy két részben, két teljes estés előadásban állították színpadra a Faustot. KRITIKA

Ahhoz képest, persze, hogy Goethét annak idején évtizedekig foglalkoztatta a mű, ez az összesen hat óra nem is olyan sok, az egyre inkább mozifilm hosszúságúra kalibrált nézői figyelemmel és türelemmel viszont annál inkább szembe megy.

Máté Gábor - Faust I.
Máté Gábor - Faust I.

De merész vállalás azért is, mert Schilling Árpád lerángatja Goethe emberiségkölteményéről a klasszikus öltözéket, és a mi hétköznapjainkba öltözteti. Vagyis inkább vetkőzteti, hiszen a meztelen valóság és a sokszor nyers szexualitás szinte folyamatosan jelen van a színpadon: Faust már az első jelenetben a slicce körül babrál, és Mephistopheles az utolsóban alsónadrágra vetkőztetve búcsúzik tőlünk. (Az előadás egyébként egy jelenetben maga is borítékolja a felháborodott nézői reakciókat.)

Mindez már bőven elég lenne ahhoz, hogy egy, a nézőket minden bizonnyal erősen megosztó előadást kapjunk, de ehhez jön még két, figyelmet és türelmet próbára tevő körülmény: az első részben a hosszú monológok szövegfolyama, a másodikban pedig a burjánzó cselekmény. (Mindkettő befogadásában sokat segít, hogy Márton László műfordításában a Faust hömpölygő szövegfolyama közelebb áll a mai beszélt nyelvhez, mint Jékely Zoltán és Kálnoky László fordítása, de megtartja klasszikus eleganciáját, és jól kihallatszik a rímelés is.)

Kulka János - Faust I.
Kulka János - Faust I.

És annyi minden van még ebben a két estében: sok jó színész, működő és kevésbé működő ötletek sora, utalások, könnyebben és nehezebben megfejthető összefüggések. Mindezek következtében nehéz és talán nem is kell azonnal viszonyulni az előadás(ok)hoz, mert ahogy telnek a napok, egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a pirula, amit Schilling Árpád beadott nekünk, bír egy azonnali, elsősorban érzelmi hatással, de igazából egy nehezen lenyelhető, de hosszabb hatóidejű, retard kapszuláról van szó.

A két rész nézhető két külön előadásként is, de összességük több az egy meg egy az kettő szimpla műveleténél. Ágh Márton díszlete például összekapcsolja a kettőt, éppen azzal, hogy nagyon más kép tárul elénk az egyikben, mint a másikban. Az első rész szinte üres terének hátsó részébe néhány bontott ajtót és ablakot állítottak. Annál hangsúlyosabb a tér közepén álló könyv- és iratoszlop, amit a függöny felgördülte után egy hosszan kitartott pillanatig nézhetünk - mielőtt összedőlne. Széthullott darabjait később majd a hét-nyolc év körüli kisfiúkból álló angyalok kara szórja le a színpad és a nézőtér közötti árokba. A könyvek a második részben újra jelen vannak, a kopott, a hatvanas-hetvenes évek jellegzetes tárgyaival túlzsúfolt, értelmiségi lakásban, ami itt a világ metaforája, boszorkánykonyhával, fürdőszobatengerrel és wc-trónnal. A szereplők belelapoznak egy-egy könyvbe, odébb teszik vagy félredobják. Van persze okostelefon-pörgetés és szelfi is. A kezdőképpel együtt mindez a "Miért e lom?" gondolatát idézi, a Faust életét meghatározó, értelmiségi, könyvalapú kultúra végét.

A Faust II. jelenete
A Faust II. jelenete

Közös pont az is, hogy mindkét előadás végén bejönnek a díszletezők, és elkezdik szétbontani a díszletet, az előadások pedig a kiürült színpadon maradó magányos ember képével fejeződnek be. Az első részben a tönkretett-megőrült, maszturbáló Margaréta marad ott egyedül (a magányos örömszerzés e formája amúgy is visszatérő motívuma mindkét résznek); a másodikban az egyedül táncoló Mephistopheles - egy kiürült, emberek nélkül maradt világban. Amelyben az Úr - eltérően az eredetitől - meg sem jelenik.

Az első részben Máté Gábor kiégett, megfáradt, testileg és szellemileg is elnehezült Faustja hiába keres újabb ingereket, amelyekkel kitölthetné a benne lévő ürességet, másokat mindezzel tönkretehet, de önmagát nem tudja megmenteni. Ez a Faust nagyon is ismerős: az egyetemi robotba belefásult, a tudományban és a tanításban hitét vesztett tanárember akár ki is léphetne a Katonából és elindulhatna az Egyetem tér felé, hogy lenyomjon még két órát a heti penzumból. Tépelődése, hosszú monológjai, majd a boszorkánykonyha jelenet egyszerre nevetséges és viszolyogtató obszcénsága után az este legdrámaibb és legemlékezetesebb része Faust és Gitta kettőse. Mészáros Blanka alakításából valósággal sugárzik Gitta naiv tisztasága, a rövid ágyjelenetből pedig az a mérhetetlen távolság, ami az életük nagyon eltérő szakaszában lévő két ember találkozásából szükségszerűen a lány tragédiájához vezet. (Az előadásban nem kerülik meg azt a tényt sem, hogy Máté Gábor a Katona igazgatójaként játssza Faustot, aki Mészáros Blankának tanára és egyben színházigazgatója is: "Tanár úr!" - hangzik el kétszer is.)

Monori Lili és Máté Gábor - Faust I.
Monori Lili és Máté Gábor - Faust I.

Míg az első részben Fausté a főszerep, a másodikban Mephistopheles kerül a középpontba, és fontos különbség az is, hogy ahogy a díszlet, úgy a cselekmény is jóval telítettebb, burjánzóbb. Heléna és Faust története, fiúk, Euphórion halála, a Homunculus megteremtése, Próteusz, Philemon és Baucis... sorjáznak a mitológiai szereplők, utalások, történetek. Mindez mintha egy pesti társbérletben zajlana, ahol Monori Lili a takarítónő, aki kék köpenyben, egy vécékefével a kezében mondja a szövegét, úgy, hogy az egyszerre tud mindennapi és fausti mélységű lenni. Önazonos színpadi jelenléte egészen kivételes jelenség.

Kulka János Mephistophelese az első részben bohócként jelenik meg először, és később is vissza-vissza tér ehhez a gunyoros, magas fejhanghoz. Máskor elegáns világfi, ironikus alapállását azonban ekkor sem veszíti el.  Mindenre reflektál és (amíg nem ragadják el őt is az ösztönei) mindent kívülről néz - Faust halálát is, ezt már nem gúnyos, de részvétlen, hideg kívülállással. Faust nélkül, kísértettjétől megfosztva azonban ő is egyedül marad az időközben kiürített világ-lakásban. Ami így, magányosan, talán még az ördögnek is lakhatatlan.

Kulka János - Faust I.
Kulka János - Faust I.

Schilling Árpád Faustja összhatásában sem egyszerű képlet: nehéz rá egyértelmű igent vagy nemet mondani, okozhat nagy csalódást és fel is villanyozhat. De azt a hat órát érdemes rászánni.