Valér

Dömötör András: "Ki akarom szolgáltatni magamat"

2015.06.29. 06:58

Programkereső

A legendás Máté-Horvai osztály sorozata folytatódik 2015 nyarán is. Idén immár harmadik alkalommal a Jurányi Inkubátorház ad otthont az AlkalMáté Trupp előadásának, amelynek témája ezúttal a rendezővé lett Dömötör András lesz. INTERJÚ

- Miért nevezik az osztályotokat legendásnak?

- Úgy tudom, hogy valaki leírta egyszer az interneten, átkerült valami szórólapra, aztán valahogy elterjedt. Jól esik, ha bárki így gondol ránk, mi inkább öniróniával szoktuk kezelni, amikor elhangzik közöttünk. Az mindenképpen legendássá tehet egy közösséget, hogy tartja a diplomaosztón tett fogadalmát, és a mai napig összetart. Ez még azelőtt kezdődött, mielőtt tendenciává vált, hogy végzős osztályok kényszerből együtt dolgozzannak tovább, hogy társulatot alapítsanak. Nálunk belső igényből, az egymás iránti ragaszkodásból született ez a formáció.

Dömötör András
Dömötör András

- Ebből úgy tűnik, jó osztályotok volt.

- Nagyon jó közösség jött össze, szerencsés volt a konstelláció, jól működtek az energiák közöttünk. Nehezen kiszámítható, hogy alakul ki egy ilyen helyzet. De rengeteg mélypontja is volt az osztályunknak, sok rossz vizsgaelőadással. Nem hiszem, hogy amikor a főiskolára jártunk, azt éreztük volna, mi különlegesebbek vagyunk másoknál. A mítosz utólag alakult ki.

- 12 éve végeztetek. Már csak nyaranta, az AlkalMáté Trupp apropóján találkoztok vagy ennél élőbb a kapcsolatotok?

- Vannak, akik gyakran látják egymást, már csak azért is, mert egy színháznál dolgoznak. És akadnak olyanok is, akik csak a nyári előadások apropóján találkoznak. És vannak barátságok is, amik megmaradtak. Egyszer tettünk kísérletet arra, hogy létrehozzunk közösen egy előadást a szokásos nyári produkción kívül, de már a szöveg elolvasásának a találkozóját sem tudtuk összeegyeztetni, annyi helyen vagyunk évközben.

- Mi a munkamódszeretek a nyarak folyamán? Annyi biztos: előző évben kisorsoljátok a következő évi nevet. Hogy fogtok munkához?

- Tavasszal elkezdünk találkozgatni, ezek az alkalmak arról is szólnak, hogy megosztjuk az egymással kapcsolatos új információinkat. A bemutató előadást nagyjából tíznapos, intenzív próbaidőszak előzi meg. Ötleteket dobunk be, különböző csoportok félrevonulnak próbálni, majd megnézzük egymás jeleneteit és kritikát mondunk.

- Ki fogja össze mindezt, szerkeszti valaki külső szemmel az előadást?

- Ez a volt osztályfőnökünk, Máté Gábor feladata, ő a rendezője az előadásoknak. A legfontosabb döntéseket ő hozza meg.

Máthé Zsolt, Dömötör András és Péter Kata
Máthé Zsolt, Dömötör András és Péter Kata

- Milyen érzés most, ennyi év után instrukciókat kapni tőle?

- Nincs az az érzésem, hogy instruálna minket. Ez egy valódi közösség, ahol mindent megbeszélünk, egyenrangúan. Sokunknak töretlen is maradt a kapcsolata vele a Katona József Színházban, vagy nekem a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol közösen viszünk egy osztályt.

- Mennyire vagy kíváncsi és mennyire tartasz attól, hogy idén te leszel a vizsgálat tárgya?

- Én ezt egy lehetőségnek látom, amit jól szeretnék használni. Nagyon szeretem ezt a közösséget, sok tagjának fontos a véleménye számomra. Szeretném, ha az előadás az emberi kalandom részévé tudna válni. Remélem, olyan történik velem, ami épít, és akár válaszokat is kapok bizonyos kérdésekre.

- Önvizsgálati folyamat ez?

- Mindenkinek az élettörténete az. Ahol természetes módon mindig vannak kérdések - egy történet véget ér benne, egy másik elkezdődik. Mindenkinek munkája van magával, én a nyári próbákra ennek a részeként tekintek.

- Abból fakadóan, hogy régen végeztetek és ritkán találkoztok, felmerül a kérdés: mennyire szól majd a produkció az egykori főiskolás vagy a mostani Dömötör Andrásról?

- Ezt a kérdést a magam részéről nyitva szeretném hagyni, nincs bennem olyan vágy, hogy irányítsam, mi történjen majd. Inkább át akarom adni, ki akarom szolgáltatni magamat ennek a folyamatnak. Kíváncsian várom, mi milyen hangsúlyt kap, milyen mozzanatok kerülnek elő az életemből.

Dömötör András - plakát
Dömötör András - plakát

- Berlinből beszélgetünk most, össze tudnád foglalni, milyen a jelen élethelyzeted?

- Nagyon szívesen színészkedem, érdekel, de nem célom, hogy felépítsek egy színészi pályát szerepeken keresztül, ez folyamatos, ilyen jellegű munkát igényelne. Rendezőnek, illetve színházi embernek tartom magamat. Osztályt vezetek Máté Gáborral közösen, a tanítás fontos és nagyszerű dolog az életemben. Rendezőként egyre többet dolgozok német nyelvterületen, a jövő évadban lesz egy munkám Grazban és jelenleg úgy néz ki, kettő Berlinben.

- Alapvetően Magyarországon élsz, eközben kapsz külföldi lehetőségeket?

- Ennek a kérdésnek a megválaszolásához végig kellene beszélni alaposabban a magyar színházi szakma állapotát. Nagyon kétségbeejtőnek gondolom, miközben az egyes emberekről alig gondolok rosszat. A helyzet rendkívül ostoba és torz. Az egyik oldalon butaságot látok, a másikon félelmet és görcsösséget, bénultságot mindkettőn. Egészségtelennek látom az egész helyzetet. Ez nyilván nagyban befolyásolja azt is, ami velem történik. Az, hogy német nyelvterületen alakulnak jelenleg a munkáim, bizonyos értelemben szükségszerűen fakad a helyzetből.

- A szükségszerű azt jelenti, hogy jobb nem itthon lenni?

- Jelenleg megosztom az életemet a magyar és a német színházi élet között. Úgy látom, ez nagyon jó így most. Ugyanakkor nem tudom, meddig lehet a kettőt együtt csinálni. Nem az a végső célom, hogy folyamatosan ide-oda utazgassam.