Valér

Shakespeare vajon ki?

2017.06.02. 11:16

Programkereső

A William Shakespeare szerzőségét megkérdőjelező elméletek a XIX. század közepe óta egészen a mai napig tartják magukat. Az antistratfordiánusok makacsul hisznek benne, hogy valójában nem Shakespeare a Shakespeare-darabok szerzője – de akkor vajon ki?

Azt több kutató is felvetette, hogy az avoni hattyú néhány művét valószínűleg nem egyedül, hanem egy-egy társszerzővel közösen írta: mindez felmerült például a Macbeth, a VI. Henrik I. része vagy a Titus Andronicus kapcsán. Mások azonban odáig merészkednek, hogy egyenesen azt állítják: Shakespeare csak egy báb volt, valójában nem ő a zseniális színdarabok szerzője, őt csupán afféle „fedőszervként” használta a drámák valódi írója (vagy használták a drámák valódi írói), aki vagy akik valamiért nem akarták felfedni valós kilétüket.

Habár ezek az elméletek hivatalosan nem elfogadottak, és minden kétséget kizáróan sosem sikerült bebizonyítani őket, a közönség fantáziáját természetesen erősen izgatják, így az angol sajtóban külön nevet is kapott a Shakespeare szerzőségét megkérdőjelező teóriák összessége – ezek a Fakespeare. Na de lássuk, mit gondolnak az antistratfordiánusok: ha nem Shakespeare, akkor vajon ki írta a mindenki által imádott remekműveket?

Sir Francis Bacon
Sir Francis Bacon
Fotó: UniversalImagesGroup / Getty Images Hungary

Sir Francis Bacon

A Fakespeare-vitában időben először a kor nagy gondolkodója, Francis Bacon filozófus neve merült fel az igazi Shakespeare-ként. A baconiánusok szerint a Shakespeare-drámák politikai utalásai számos ponton egybecsengenek Bacon tanaival, sőt egyenesen úgy gondolják, hogy a filozófus éppen saját munkásságát akarta ezen a népszerű módon, azaz a színdarabok segítségével terjeszteni. Ezenkívül abban is hisznek, hogy Bacon a szövegekbe rejtett titkos rejtjelek és utalások, például a saját szerzőségéről árulkodó anagrammák által is jelezte a közönségnek, hogy valójában ő az igazi Shakespeare.

Edward de Vere, Oxford grófja

Az 1920-as években egy arisztokrata lett a Shakespeare-tagadók legfőbb jelöltje: az oxfordiánusok úgy vélik, Oxford 17. earlje nemcsak nagy pártolója és támogatója volt a művészeteknek és a művészeknek, hanem igazából ő maga volt Shakespeare, hiszen elismert udvari költőként a tehetsége is megvolt hozzá, csak arisztokrataként nem vállalhatta, hogy ilyen „alantas” dolgokkal foglalkozik, ezért titkolta az igazságot. Ahogy azt korábbi cikkünkben is megírtuk, egyes összeesküvés-elméletek szerint a dolog még ennél is pikánsabb, mivel amellett, hogy titkos drámaíró, De Vere I. Erzsébet szeretője, és egyik törvénytelen gyermekének az apja is volt.

Edward de Vere
Edward de Vere
Fotó: Wikipedia

Christopher Marlowe

Christopher Marlowe maga is drámaíró volt, Shakespeare előtt a legjelentősebb (leghíresebb művei a Doctor Faustus vagy a II. Edward), akinek munkássága bizonyíthatóan hatással volt magára Shakespeare-re is. A marloviánusok szerint Marlowe nem halt meg 1593-ban igen fiatalon, csupán eljátszotta saját halálát, hogy megmeneküljön az ellene eretnekség miatt indított eljárás elől. S mivel ezután értelemszerűen saját néven már nem alkothatott, Shakespeare-t használta álcaként, hogy folytathassa ragyogó életművét. Az elmélet hívei „bizonyítékként” elsősorban a két szerző munkáinak hasonlóságát és rejtett utalásokat tudnak felsorakoztatni.

Christopher Marlowe
Christopher Marlowe
William Stanley, Derby 6.
William Stanley, Derby 6.
Fotó: Wikipedia

William Stanley, Derby 6. earlje

A derbyánusok úgy vélik, több mint gyanús, hogy az arisztokratának ugyanaz a monogramja, mint William Shakespeare-nek, ráadásul ő is nagy művészetbarát volt, például több színtársulatot is támogatott anyagilag. További jelentőségteljes egybeesés, hogy a férfi Európa több olyan városába és régiójába is ellátogatott, ahol a Shakespeare-művek játszódnak – az elmélet hívei szerint ezeken a helyeken kapott ihletet az alkotásra: a Felsült szerelmesek helyszíne például a spanyolországi Navarra, ahol Stanley 1582-ben járt.

A Shakespeare munkaközösség

A Shakespeare-tagadók körében viszonylag hamar felmerült, hogy Shakespeare nem is egy személy volt, hanem egy egész alkotócsoport, amely jórészt a fent felsorolt „igazi” Shakespeare-ekből, például Francis Baconből és Edward de Vere-ből állt. Egy 1931-ben The Seven Shakespeares címmel megjelent könyv még tovább pontosította az elméletet, a hatvanas években pedig felvetették, hogy Shakespeare drámái mögött egy csoport, az oxfordi szindikátus állt, amelynek tagja volt például az a William Herbert is, akinek az avoni hattyú vélhetően a szonettjeit dedikálta, Shakespeare maga pedig a csapat menedzsereként tevékenykedett.

Az izgalmas elmélkedést pedig folytathatjuk a Madách Színház június 9. és július 16. között tartandó Szerelmünk, Shakespeare fesztiválján, ahol Az én Shakespeare-em című programsorozat folyamán mások mellett Takács Ferenc irodalomtörténésszel és Kállay Géza Shakespeare-kutatóval is lesz beszélgetés, így igazi szakértők véleményét is meghallgathatjuk ebben a kínzó kérdésben.

További részletek et ide kattintva olvashat.

Támogatott tartalom