Árpád

„A magyarok szomorkodni és nevetni szeretnek a legjobban”

2017.06.30. 12:17 Módosítva: 2017-06-30 12:17:03

Programkereső

Új musicallel, a Paszternak-regény alapján készült Doktor Zsivágóval érkezik június 30-án és július 2-án a Margitszigeti Szabadtéri Színpadra a győri társulat. Forgács Pétert, a produkció rendezőjét arról is kérdeztük, miért lehet sikeresebb ez a változat, mint az amerikai színrevitelek.

Fel tudja idézni azt a gondolatsort, amely elvezetett addig, hogy rájött, 2016 decemberében a Doktor Zsivágó lesz a Győri Nemzeti Színház új musical bemutatója, amelyet meg is rendez?

– Először a zenéjét hallottam meg, és rögtön beleszerettem. Gondoltam, ha valamiben ilyen magukkal ragadó dallamok vannak, a történetet meg jól ismerjük, akkor abból nem lehet rossz előadás. Be is jött a számításom. Hónapokig foglalkoztam vele, hogy megszerezzem a jogokat, és átpofozzam a librettót, mert Michael Weller–Michael Korie és Amy Powers–Lucy Simon Paszternak regénye nyomán írt librettója kicsit komplikáltra sikerült. Igyekeztem érthetőbbé tenni.

Mit ítélt bonyolultnak az amerikai musicalben?

– Nagyon sok helyen játszódik, ami nem csoda, hiszen egy hatszáz oldalas regény az alapja. Kronologikusan raktam össze a cselekményt, kevésbé hangsúlyoztam.

Amikor az amerikaiak megnézték az előadásunkat, el voltak tőle ájulva,

és bevallották, hogy náluk bizony nem volt olyan sikeres, mint a többi Broadway-produkció. Negyvenkilenc előadás után le kellett venni a műsorról. Hiába, nekik nincs közük ehhez a közép-kelet-európai történethez. Nekünk annál inkább.

Szigorú feltételeket szabtak a jogtulajdonosok?

– Szerintem az amerikaiak túllihegik ezt a dolgot. Komoly procedúra hozzájutni a jogokhoz. Kikötések voltak a szereplők kinézetére, éneklési módjára, színpadi előéletére vonatkozóan. Látjátok, milyen hihetetlenül magas színvonalon kell énekelni a musicalben, példálóztam ezzel is az operistáknak, akiknek sokszor nekifeszülök, amikor degradálják a musical műfaját.

Képeket és hangmintákat kellett kiküldenünk Amerikába, meg részletes szakmai életrajzokat.

De ők nem tudtak felvételt adni az ősbemutatóról. Más úton indultam el a rendezésben.

Forgács Péter
Forgács Péter
Fotó: Győri Nemzeti Színház

Lehet, hogy az amerikaiaktól távol áll az I. világháború és az orosz forradalom káoszában játszódó történet, de az európaiaknak nagyon is ismerős, itt, a kontinens közép-keleti részében. Hogyhogy kontinentális ősbemutatót hirdethettek? Errefelé nem játszották ezt a musicalt?

– Dániában hétszer ment, valahogy ott sem mutatkozott érdeklődés iránta. Győrben viszont imádják, fél év alatt harmincötször játszottuk el, és visszük tovább a következő évadban is. Bár temetéssel kezdődik, és azzal is végződik a történet, hihetetlen sikere van, sokszor állva tapsolnak. A magyarok szomorkodni és nevetni szeretnek a legjobban. Hiába borongós ez a történet, a közönség kedveli minálunk, ha a szívére hatnak, mi pedig ezt tesszük.

Milyen színpadképre készüljön a közönség?

– A valóságtól elvonatkoztatott elemekkel dolgozunk. Egy díszlet forog körbe, időnként bejön hozzá egy-egy új egység. De nem rendezünk be pályaudvart, vagy könyvtárszobát. Ha mindent megépítettünk volna, az egész darab a színpadkép átrendezéséről szólna. Ehelyett vetítünk, azzal teremtjük meg a szükséges miliőt. Komoly kihívás persze, hogy amikor kezdünk a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, akkor még bőven világos lesz. Valamint az, hogy már a kezdésnél is téli környezetet kellene teremtenünk. A szabadtéri színpadok közönsége már hozzászokott, hogy el kell vonatkoztatnia. De azt megígérhetem nekik, hogy a hangulat megidézésében nem kis meglepetéseket tartogatunk.