Etelka, Aletta

„Tetszik vagy sem, bevándorló vagyok”

2017.09.26. 09:32

Programkereső

A marosvásárhelyi születésű Bányai Kelemen Barna két éve tette át székhelyét Magyarországra. Az új évadot rögtön két Alföldi-rendezéssel nyitja: szeptemberben mutatták be a Hegedűs a háztetőn-t, amely országos turnéra indult, októbertől pedig az Átriumban láthatjuk A félelem megeszi a lelket című Fassbinder-film színpadi adaptációját, amelyben egy bevándorló férfit alakít.

- Sokfelé fellépsz, hány város között ingázol jelenleg?

- Szombathelyen van az anyaszínházam, emellett rendszeresem játszom Budapesten és visszajárok Marosvásárhelyre is, ahol A nyugalom című előadásban továbbra is szerepelek. Úgy szoktam mondani, hogy ez az én Bermuda-háromszögem.

Bányai Kelemen Barna
Bányai Kelemen Barna
Fotó: Kaszás Tamás / Fidelio

- 2015-ben Jordán Tamás hívására szerződtél a Weöres Sándor Színházhoz. Mostanra otthon érzed magad Szombathelyen?

-  Kevés a szabadidőm, leginkább a színház falai között mozgok, de megszerettem a várost, és ami még fontosabb, azt hallottam vissza, hogy a nézők is örülnek, hogy odaszerződtem. Sok fontos találkozásom volt az elmúlt két évad során, mindenképpen úgy érzem, hogy jó döntést hoztam. Persze az otthoniak azért hiányoznak, nagyon szeretem a marosvásárhelyi társulatot, szívesen játszanék még velük egyik nyáron, ha hívnának.

- Nemrég bizonytalanná vált, hogy Jordán Tamás vezetheti-e tovább az általa alapított színházat, de végül meghosszabbították a kinevezését, talán annak is köszönhetően, hogy a város és a társulat szinte egy emberként állt ki mellette.

- Ez mindannyiunknak nagyon nehéz időszak volt, ami rendkívül összekovácsolta a csapatot. Soha nem felejtem el, épp az Ivanov főpróbája ment, amikor a városi közgyűlés az igazgatóválasztást tárgyalta. A tévében élőben lehetett követni az ülést, úgyhogy a portársfülkében folyton belelestem a közvetítésbe, ami nagyon elvonta a figyelmemet a játékról. Végül kénytelen voltam erőt venni magamon és elterelni a gondolataimat. Persze nem voltam ezzel egyedül: sok nézőtől hallottuk vissza, hogy ők is alig tudtak a színpadon történtekre figyelni, a szünetben mindenki a híreket figyelte, úgyhogy később sokan újra eljöttek megnézni az előadást nyugodt körülmények között is.

Rengetegen mozdultak meg abban az időben,

felemelő volt látni, mennyire szereti a város Jordán Tamást és a színházukat.

Bányai Kelemen Barna
Bányai Kelemen Barna
Fotó: Kaszás Tamás / Fidelio

- Elsőként Alföldi Róbert rendezett téged Szombathelyen. Hogyan kerültetek egymás látószögébe?

- Alföldi Róbert még a Nemzeti Színházat igazgatta, amikor meghívta az akkori társulatomat eljátszani Székely Csaba Bányavirágját. Ebben látott először színpadon, majd amikor a szombathelyi Makrancos Katába Bánfalvi Eszter mellé férfi partnert kerestek, Robi rám gondolt. Felhívtak, megkérdeztek, én pedig örömmel mondtam rá igent. Így kezdődött.

- Azóta számos alakalommal dolgoztatok együtt.

- Meghatározó ember a pályámon. Lenyűgöz az a pedagógiai érzék, amivel a próbákon dolgozik. Leginkább a Makrancos Katánál tudtam megfigyelni, hogyan értek be a fiataloknak adott instrukciói, mire a főpróbahéthez értünk. Rendkívül felkészült rendező, elvár és közben motivál is,

szégyellném magam, ha én sem tenném bele a maximumot a közös munkába.

DSC3772
Fotó: Kaszás Tamás / Fidelio

- Októberben mutatjátok be A félelem megeszi a lelket című Fassbinder-film színpadi adaptációját, amelyben egy bevándorló férfit alakítasz. Hogyan közelítesz a szerephez?

- 2015-ben, amikor ideköltöztem, akkoriban indult az a plakátkampány, hogy „Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat”. Én jöttem, és úgy érzem, tiszteletben tartottam a kultúrát.

Tetszik vagy sem, bevándorló vagyok, és a plakát szerint nem fogadnak itt tárt karokkal,

inkább azt üzenik, hogy mindenkinek ott kéne maradnia, ahol született, és ott próbálnia meg érvényesülni. Közben pedig mégiscsak furcsa a helyzetem, mert azt is mondhatnám, hogy ez nekem igenis jár, hiszen én is magyar vagyok, arról pedig nem tehetek, hogy az őseim a határ másik felén rekedtek. Ez mind nagyon összetett, de a bevándorláshoz kapcsolódó érzések megvannak bennem, és ebből tökéletesen fogok tudok fogalmazni.

- A férfit nemcsak a származása, de a kapcsolata miatt is támadások érik.

- Beleszeret egy nála jóval idősebb nőbe, aki viszonozza az érzéseit. A kölcsönös kiszolgáltatottságban egymásba tudnak kapaszkodni. Az előadásban Hernádi Judit lesz a partnerem, akivel most fogunk először együtt dolgozni.

Bányai Kelemen Barna
Bányai Kelemen Barna
Fotó: Kaszás Tamás / Fidelio

- Eszünkbe juthat A nyugalom , amelyben ugyancsak egy olyan fiatal férfit alakítasz, aki egy idősebb nőhöz vonzódik.

- Míg Bartis Attila regényében egyfajta Ödipusz-komplexusos viszonyt látunk, fétis szerepjátékkal kiegészülve, addig Fassbindernél tökéletesen tiszta érzelmek jelennek meg. Még csak nem is azzal szándékkal házasodnak össze, mert a fiúnak szüksége lenne a papírokra, hanem tényleg szeretik egymást. Ebből a szempontból a Hegedűs a háztetőn-el is párhuzamba állítható, ahol ugyancsak támadás éri a választásuk miatt a szerelmeseket. Mindkét téma normákat feszeget. A Hegedűsben a hagyomány jelenik meg, amit a fiatalok felrúgnak, míg A félelemben az kap hangsúlyt, hogy a bevándorló másmilyen, mint amit a társadalom megszokott.

- Milyen további munkák állnak előtted az évad során?

- Az átriumos bemutató után Szombathelyen kezdek az Osztrigás Miciben, amit Réthly Attila rendez, januárban a Katona Kamrában fogok játszani Spiró György új darabjában, a Széljegyben, amit Zsámbéki Gábor állít színpadra, majd ezt követően ismét Szombathely, ahol Alföldi Róbert fogja rendezni a Salemi boszorkányokat.