Auguszta

„Túlélsz, pöcök” – Nézőtéravató az Örkényben

2017.09.29. 08:49

Programkereső

Jócskán ráfért már az Örkény Színház nézőterére a tavasz-nyár folyamán elvégzett felújítás, ahogy Mácsai Pál igazgató a szeptember 26-án megtartott nézőtéravatón fogalmazott: ezt már senki nem szerette.

A Madách tér 6. szám alatt álló épület alsó három szintjére eredetileg mozit álmodtak meg, a tervezésre pedig Gerlóczy Gedeont kérték fel. Itt nyitotta meg kapuit 1940-ben a Madách Színház, majd a követő évtizedek során sok változáson esett át mind a színház arculata, mind az épület belső kialakítása. A jelenleg itt működő Örkény István Színház 2004. szeptember 21-én nyílt meg önálló társulattal rendelkező repertoárszínházként, ám ekkor még nem szakadt el teljesen a mai Madách Színháztól. Ez csak 2009-ben történt meg, amikortól is önálló színházról beszélhetünk.

A társulat az évek alatt apró lépésekkel, szisztematikusan és rendkívül kreatívan formálta át a rendelkezésre álló teret sőt, némi bővítésre is sor kerülhetett. A színháztér fölötti volt lakásokban öltözők, próbaterem, társalgó és irodák kaptak helyet,

a két épületrészt elválasztó főfal áttörésének utolsó mozzanatait Mácsai Pál igazgató saját maga végezte el.

Tavaly adták át a színház új bejáratát, a nézőtér felújítása azonban még ennél is nagyobb horderejű beavatkozást jelentett, olyannyira, hogy a társulatnak még az előző évad végén költöznie kellett (a Városmajorba), hogy a szükséges munkálatokat idejében el tudják kezdeni, és a 2017/18-as évadot egy jól funkcionáló belső térrel kezdhessék el.

Az építkezés kétirányú volt: egyrészt visszaállították azokat az építészeti megoldásokat, amelyek az átalakítások során elvesztek, pedig jónak bizonyultak, másrészt modernizálásra is szükség volt.

A rossz akusztika, a megemelt színpadra történő problémás rálátás, a kényelmetlen, recsegő nézőtéri székek, valamint az ügyetlenül világítható játéktér nemcsak a nézői élménynek ártott, de a színpadi munkát is megnehezítette. Volt tehát mit újragondolni, ebben Vincze Krisztián építésztervező és Fülöp Krisztina belsőépítész segítette a színház vezetését. A megvalósult tervek két év közös gondolkodás után készültek el.

Hátulról is látni

A legradikálisabb változtatások a nézőtér lejtésszögét érintik. Egy korábbi átalakítás során annyira megemelték a színpadot, hogy az első sorokból csak nagyon nehezen lehetett rálátni a színpadra. Korrigálni kellett a nézőtér lejtését: alépítménnyel megemelték a széksorokat, így lépcsőzetes nézőteret alakítottak ki.

A leghátsó sor egy méterrel került magasabbra, mint korábban volt.

Ahhoz, hogy innen is megfelelő rálátás nyíljon a színpadra, hozzá kellett nyúlni a karzatot tartó vasbeton gerendához is. Csak az építkezés során, a burkolat lebontása után derült ki, hogy a gerenda annyira rossz állapotban van, hogy azonnali cserére van szükség.

A tartóelem anyagát puszta kézzel el lehetett morzsolni

– ami nem jó hír sem azoknak, akik általában fentről nézték az előadásokat, sem a karzat alatt helyet foglalt nézőknek (márpedig ez a terület a nézőtér kétharmadát teszi ki).

A gerendát végül úgy tudták kicserélni, hogy a karzatot ideiglenesen alátámasztották, a súlyt pedig levezették a talajba harminc méter mélyre. Ezután keskenyebb gerenda került a régi elem helyére, ami lehetőéve teszi, hogy a hátsó sorból szinte a színpad tetejét is látni lehet.

Elférhet a lábunk

A nézők számára az egyik leglátványosabb változást a székek cseréje és a széksorok átalakítsa jelentheti. Ahhoz, hogy székveszteség nélkül tudják növelni a sorok közötti távolságot, egészen a lépcsőházig kellett visszabontani az épületet. Korábban az előcsarnokból egy kis fogadóhelyre érkeztek a nézők, amit most felszámoltak, így másfél méterrel növelhették a nézőtér hosszanti kiterjedését.

A két lépcsőház és a nézőtér új, letisztult, puritán dizájnt kapott, ami jól illeszkedik az elsősorban a funkcióra koncentráló, Bauhaus-ihletettségű épülethez. Fülöp Krisztina belsőépítészeti megoldásai egyfajta színházépítészeti dramaturgia szerint vezetik végig a nézőket a bejárattól a nézőtérig, ahol aztán „minden lecsendesedik, és a fókusz a színpadé.”

Minek nevezzelek?

Az új nézőtéri székek jelképes megvásárlásával támogathatjuk az Örkény Színházat. A befolyt összeget az Asbóth utcai stúdió működtetésére fordítják, amire egyelőre nem kaptak forrást. A támogatásért a szék karfáján névtáblát helyeznek el a támogató által választott felirattal.

Az első széket Békés Itala kapta a társulattól 90. születésnapjára.

Egy szék ára magánszemélyeknek 50 ezer forint, vállalatoknak 100 ezer forint. Lehetőség van pótszék vásárlására is 5 ezer forintért – ez esetben a színház honlapján tüntetik fel a támogató nevét.

Összesen 400 szék van, amelyek közül az avatóig 17 darab kelt el.

Azoknak sem kell szomorkodniuk, akik nem szívesen válnak meg végleg a korábbi nézőtértől: Kávézó a régi székekhez néven a színház előtt kis kávézó várja a nézőket előadás előtt és után, ahol a régi nézőtéri székeken ülhetünk.

Nem kell kiabálni

A felújítás előtt nemcsak a székek recsegése nehezítette a színpadon elhangzó mondatok értését, hanem a rossz akusztika is. Ezen most jelentősen javítottak: akusztikus paneleket helyeztek el a nézőtéren, amelyek jó irányban terelik a hangokat. Ennek hatására most az utolsó sorokban is jól lehet hallani a színész természetes beszédhangját, mindenféle erőlködés nélkül.

Lőn világosság

Ugyancsak fontos eleme a fejlesztéseknek az újonnan kialakított világítási híd. Korábban a színpad fölső éle előtt egy vasrúdon függött nyolc-tíz reflektor. Most komoly, sok pozíciót tartalmazó világítási hidat építettek, amire több mint harminc lámpát lehet rátenni, és amelyre fel tudnak állni a világosítók.

Kész van-e?

Egy komoly felújítás persze sosincs teljesen kész az átadás pillanatában, de a szükséges apróbb csiszolások ellenére immár birtokba vehető állapotba került az Örkény új nézőtere, amit szeptember 26-án ünnepélyes keretek között adtak át a jelenlévő közönségnek. A széksorokban helyet foglaló művészek, pártoló tagok, újságírók és az építkezésen részt vevők közösen távolították el a székeket fedő fóliákat.

„Reméljük, nemcsak a miénk lesz, hanem generációkon át tud működni” – foglalta össze Mácsai Pál sokuk megvalósult álmát, amit a névadó, Örkény István maga talán így fejezett volna ki, ha jelen lehetett volna a nézőtéravatón: „ Túlélsz, pöcök.