Etelka, Aletta

„Mindig elvarázsol, ha valakiben meglátom a szent mániát”

2017.11.27. 08:42

Programkereső

A Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaraszínpadán lesz látható december 4-én Pregitzer Fruzsina Mécs László-estje, amelyen Bata Hajnalka népdalénekessel a pap-költő premontrei szerzetesnek kívánnak méltó emléket állítani.

- Hogyan kerültél kapcsolatba Mécs László költészetével?

- Mécs László a nagymamámnak és az édesanyámnak volt nagyon kedves költője. Gyerekkoromban édesanyám sokszor idézte a verssorait egy-egy helyzetre vonatkozóan. Mécs László költőként és emberként is derűvel, humorral, egyéniséggel állt helyt.

Személyes indíttatásból fedeztem fel a verseit magamnak és másoknak.

A másik önálló estemmel, ami az Uram, nem látta Magyarországot? címet viseli, sokat járok a határon túlra, Felvidékre, Erdélybe és a világ más pontjaira. Így jutottam el Nagykaposra is, ahol Mécs László plébánosként szolgált. Amikor közelgett a születésének százhuszadik évfordulója, úgy döntöttem, hogy áttekintem az egész életművét.

Pregitzer Frizsina
Pregitzer Frizsina
Fotó: Csutkay Csaba

- Mécs László a két világháború közötti vallásos líra legnépszerűbb képviselője volt. Mi az oka annak, hogy feledésbe merült a személye, a munkássága?

- Barlay Ödön atya tanulmánya jelentette számomra a kulcsot annak a megértéséhez, hogy mi az, ami miatt mindmáig hallgatnak róla. A Nyugatban 1933-ban megjelent egy tanulmány, ami többek között Mécs Lászlót is górcső alá vette, holott a két világháború között kiállt a fasizmus és Hitler ellen. 1945-ben egy berlini íróasztalfiókban német megjegyzésekkel tarkított Mécs László-költeményt találtak. A nácik figyelmébe került költőt a háború alatt a katolikus egyház bújtatta. Az '50-es évek végén a magyar emigráció újból kiadta a verseit Kanadában és szerte a világon, amit a magyar állambiztonság sem nézhetett tétlenül. 1963-ban megjelent Illyés Gyula Ingyen lakoma című tanulmánykötete, amely szó szerint átemelte az 1933-as nyugatos tanulmányt. Ennek alapján úgy érzem, hogy amit Illyés kimondott ítéletként, azt kőbe vésték, és a mai napig ez él a köztudatban. Ezt igyekszem kicsit megmásítani azzal, hogy hozom-viszem a verseit.

Mécs László
Mécs László
Fotó: MMA

- A költészet, az önálló estek párhuzamosan futnak a színészi pályáddal, emellett foglalkozol drámapedagógiával, és kispapoknak tanítasz kommunikációt.

- Több mint harminc éve tanítok, még a Nemzeti Színház Stúdiójában kezdtem.

Mindig érdekelt a jövő, a fiatalok, akikben szándékot látok,

akik felkérnek arra, hogy esetleg egyengessem az útjukat. Mindig elvarázsol, ha valakiben meglátom a szent mániát. Amikor egy izgalmas személyiséggel találkozom, érdekel, hogyan lehet őt a személyiségjegyeiből kiindulva arrafelé terelgetni, hogy a legelőnyösebben mutathassa meg magát.

- Huszonhét éve vagy a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja, ahol az elmúlt időszakban elég viharos igazgatóváltások történtek. Mi marasztalt a társulatnál?

- Magyarországnak ez a vadkeleti része, a Nyírség nagyon lesajnált régiója volt az országnak. Mostanában kezd áthangolódni ez a felfogás, de még mindig mély lélegzetet vesznek a kollégák Nyíregyháza hallatán. Innen nem lehet előadás után felrándulni Pestre, mint Székesfehérvárról, Szolnokról vagy Kecskemétről. Itt kell lakni, ez egy életforma. Valamiféle cinkosságot, félig- meddig hazaszeretetet érzek az itteniek iránt. Másrészről van egy tizenhat éves fiam, és amikor felvállal az ember egy gyereksorsot, a fontossági szempontok más megvilágításba kerülnek. Nem akartam a gyerekem rovására túl sokat kísérletezni az életemmel. Nyíregyházán sok fiatal van a társulatban, mindig találok olyat, akivel szót értek, akiről érzem, hogy én is érdeklem őt.

- Nemrég mutattátok be McDonagh Leenane szépe című darabját, amelyben a megnyomorított sorsú anya szerepét játszod. Miben érzed kihívásnak ennek a gonoszkodó figurának a megformálását?

- Régebben is játszottam jó pár nem saját korombeli szerepet. Ez a nő nem gonosz, csak éppen piszkálódó megnyilvánulásai vannak. Olvasmány- meg filmélményekből csipegettem hozzá, mert nincs a látószögemben ilyen típusú ember. Egyszer mesélte nekem Máthé Erzsi, hogy amikor megfeneklett egy szerep megoldásában, erősen koncentrált, hogy ki az a számára tisztelendő, nagy színésznő, aki megcsinálná.

Nekem Kiss Manyi, Gobbi Hilda, Sulyok Mária jutottak eszembe.

Nagyon izgalmas próbafolyamatot éltem meg Göttinger Pállal, a színház főrendezőjével. Örülök, hogy berakták középiskolás bérletbe az előadást, mert vitára indíthatja a diákokat az emberi lélek pokoljárásairól.