Szilárda

A KULT50 bemutatja: Zsótér Sándor

2017.12.01. 15:54

Programkereső

Szinte az ország összes színházában dolgozott, gyakorlatilag az összes műfajt kipróbálta. Zsótér Sándor portréja a Fidelio gondozásában megjelent KULT50 kiadványból.

A 2017 júniusában megjelent KULT50 kiadványban szereplő portré szó szerinti utánközlése:

Diplomája szerint dramaturg a Jászai- és Kossuth-díjas rendező, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetemen színészosztályt vezet, más színészosztályoknak kurzust tart vagy vizsgaelőadást rendez, és időnként ő maga is feltűnik színészként. Szinte az ország összes színházában dolgozott – volt nyíregyházi, miskolci, szolnoki, szegedi korszaka –, gyakorlatilag az összes műfajt kipróbálta. Ebben az évadban az Ódry Színpadon kívül Kecskeméten, Miskolcon, Szegeden, Szombathelyen, a Maladypében, a Nemzeti és a Radnóti Színházban, az Operában voltak-vannak repertoáron előadásai, amelyeket rendre szakmai díjakkal honorálnak. Sokan emlékeznek rá a filmvászonról, a Szerencsés Dánielből vagy Maár Gyula Töredékéből, míg egy másik generációnak már a Szégyen, Az aranjuezi szép napok, illetve a Saul fia és a Fehér Isten jelenti az

eszköztelen, technika nélküli, személyisége hiteléből dolgozó színész Zsótért.
Zsótér Sándor
Zsótér Sándor

Mesterei nem voltak, de Gaál Erzsébet és Molnár Gál Péter nevét minden alkalommal megemlíti, ha azokról kérdezik, akiktől sokat tanult. „Mindig azok hatnak rám, akikkel éppen dolgozom. Nem bújhat ki az ember a bőréből, és nem lehet betáplálni valamit, ami nincs.

Nem tudok senkitől semmit ellopni vagy sorvezetőként használni, az már nem én lennék

– mondja a Nemzeti Magazinnak Zsótér, aki állandó alkotótársakkal, Ungár Júlia dramaturggal, Ambrus Mária díszlet- és Benedek Mari jelmeztervezővel dolgozik.

056 zsoter sandor
Fotó: Keleti Éva

Volt falra mászatós korszaka, amikor szinte csak a testi-vizuális megjelenítésre asszociált a szöveg alapján, aztán volt idő, amikor színészei alig-gesztusokkal, szinte beleragadva a nyelvbe csak ültek és beszéltek. „Mindig érdekelt, hogyan történhetnek meg másképp a színpadon a legegyszerűbb gesztusok, amiket mindenki használ. Mi az, amit egy az egyben mutatsz meg, amit illusztrálsz, mi az, amit a visszájáról láttatsz” – avatott be a Nemzeti Magazin hasábjain a munkamódszerébe. A képszerű és a szoros szövegolvasás mára összeért, és mindez egyszerre van jelen Zsótér színpadán, időnként kiegészítve helyi értékű – Miskolcon miskolci, Kecskeméten kecskeméti – utalásokkal.

Régebben ösztönből, mára színészek miatt választ darabot,

akiket skatulyáktól mentesen játszat, akár egész más nemű vagy korú szerepben is.

Zsótér nem akar megfelelési kényszerből trendi lenni. Rendezte az in-yer-face „mozgalom” legkeményebb angol drámaírónőinek darabjait. Pedagógiai célzattal folytonos szerepcserés Shakespeare-t, Schillert és Csehovot csinál. Színre visz ritkán játszott, nem-húzócím drámákat. Hol lehántotta Arthur Millerről, Eugene O'Neillről, Tennessee Williamsről és Edward Albee-ról a rájuk kérgesedett pszichologizálást, hol meg – paradox módon – épp szappanoperásításukkal tette élővé a korba ragadt szövegeket. Foglalkozott sokat Brechttel, de az Ungár Júliával módszeresen újrafordított darabokból a tandráma és a primer társadalomkritika helyett az emberi viszonyok érdekelték. Újabban – darabosabb, a kortársi beszédfordulatok, az archaizmusok és a Google Translate fura elegyéből születő mondatokkal – Ibsen-korszakát éli. Választását azzal indokolja, hozzáöregedett a darabokhoz, az őt két évtizeddel ezelőtt izgató szélsőségesebb alakok helyett

az összetettebb, titkokkal és elfojtásokkal teli, ha tetszik, zavartabb, zavarosabb karakterekhez.
Törőcsik Marival
Törőcsik Marival
Fotó: Eöri Szabó Zsolt / Nemzeti Színház

Volt társulat tagja, jó ideje szabadúszó. Társulatalapításban egyszer gondolkodott, de a vezetés egzisztenciális felelősségére nem tartja magát alkalmasnak, és úgy érzi, egy ilyen formában bezáródna. A sokféleség inspirálja, tanítványainak pedig gondolkodásmódot igyekszik átadni. Megy, ahova hívják. Rendez, mert ebben tud a legszabadabban és a legtöbbet adni. Ahogy a Magyar Narancsnak mondta:

Nincs más, ami ezt az érzést kiváltaná.

Azt hiszem, ez egy program bennem. Mint egy állat, nekifogok újra meg újra. Amikor nem megy, vagy valami nem jól sül el, kétségbeesem, aztán újra föl kell kerülni az óriáskerék tetejére.”

Mi ez a sorozat?

Idén nyáron megjelent a hazai médiapiac hiánypótló kiadványa, a mai magyar művészeti élet ötven meghatározó alakját összegyűjtő KULT50. Sorozatunk bemutatja az összes beválogatott alkotót, valamint felvezet egy különleges kampányt, amelyről december elején rántjuk le a leplet.

Amennyiben szeretné a könyvespolcán tudni a KULT50 kiadványt, benne a művészportrék mellett a hazai kultúrával foglalkozó, érdekes magazinos anyagokkal, látogasson el valamely Libri könyvesboltba vagy rendelje meg online, ide kattintva!