György

Molnár Piroska: Bodó Viktor tudja, mit akar, és át is tudja adni

2018.02.08. 13:15

Programkereső

Egy képzeletbeli ország kitalált nyelvén kell megszólalnia az Átriumban bemutatandó A Krakken művelet című előadásban Molnár Piroskának, akit kettős bravúrszerepben láthatunk. A Bodó Viktor–Mózsik Imre szerzőpáros legújabb színházi „őrületének” bemutatóját március 3-án tartják.
Molnár Piroska
Molnár Piroska
Fotó: Mészáros Csaba / Átrium

- Először dolgozik Bodó Viktorral. Korábban mennyire ismerte az ő előadásait?

- Láttam és kedveltem Bodó Viktor itthon rendezett előadásait, sőt a grazi Liliom rendezését is. Örömmel vállaltam a vele való munkát anélkül, hogy ismertem volna a darabot. Annyit tudtam, hogy egy DeFilippo darab alapötlete nyomán íródott. Egyszerűen kíváncsi voltam rá, milyen lehet dolgozni Viktorral, és persze vonzott a szereposztás is. Lázár Katival, Lugosi Györggyel, Némedi Árpáddal Kaposvár óta nem találkoztam színpadon, Bálint Andrással és a többekkel talán még sosem; és két volt tanítványom, Kurta Niké és Fehér Balázs Benő is játszik az előadásban nagy örömömre.

- A Krakken művelet egy többrétegű szürreális mese, pszicho-thriller-krimi-komédia színházról, politikáról, szerepjátszásról, kommunikációs zavarról.

- Talán úgy mondanám, ez a darab már csak a kitalált nyelv miatt sem szokványos. A szereplők nem mindennapi emberek, a helyszín is különleges.

- Miben lát ja újszerűnek, formabontónak Bodó színházi nyelvét, színészvezetési módszerét?

- Nem érzem, hogy bármi újszerű vagy formabontó lenne abban, ahogy Bodó dolgozik, ha csak az nem „újszerű”, hogy nagyon érti a szakmáját, és remek színészvezető. Azt szeretem, hogy érti a dolgát, tudja, mit akar, és át is tudja adni az elképzelését. Mint minden számomra jó rendező, a színészből indul ki, és azt fejleszti tovább, miután pontosan elmondja az elképzeléseit a figuráról. És mert remek színész is, mindig megfogható, pontos instrukciót ad.

A történet szerint egy miniszter külföldre utazik, mert a világkiállításon országának egy gigantikus méretű Holdat kell bemutatnia. Mivel a projektvezető eltűnt, neki kell beugrania, hogy minden simán menjen a kiállításon, ahol tekintélyes nemzetközi delegáció előtt kell helytállni. Ám érkezésekor azt tapasztalja, hogy minden tele van homokkal és sárral, akadozik az áramellátás, a munkások valami egészen elképesztő és érthetetlen nyelven kommunikálnak, tolmács nincs sehol, térerő, net nuku. Mint kiderül, a városra lecsapott a Krakken nevű jelenség, ami egy homokvihar, de a helyi kultúrában ez egy mitikus jelentőségű homokszörny, homokpolip, ami bizonyos tisztátalan cselekedetek büntetéseként zúdul az érintettekre.

Bálint András, Molnár Piroska
Bálint András, Molnár Piroska
Fotó: Mészáros Csaba / Átrium

- Milyen érzés egy képzeletbeli ország képzeletbeli nyelvén megszólalni? Milyen kihívás az ön szám ára a sarnströlli nyelv „elsajátítása”?

- Amikor a színésznek meg kell tanulnia akármilyen szöveget, amit a szerepe megkíván, akkor többnyire nem érez semmit, hanem tanul, mint a güzü, mert azt „érzi”, ha nem tudja, akkor addig nem tud teljesértékűen próbálni, legyen az akár egy kitalált nyelv. Jelen esetben főleg arra kell figyelni, hogy az ember pontosan tudja, hogy mi az értelme magyarul annak, amit halandzsanyelven kell mondania. És akkor könnyű megjegyezni a szöveget.

- Színészileg milyen feladatot jelent, hogy két karaktert „váltogat” az előadásban?

- Uli Retek asszonyt, a Expo egyik főszervezőjét, illetve egy Bösendorfer Angebot nevű alvilági figurát játszom. Már attól is izgalmas, hogy nem egy, hanem két szerepet játszhatok, ráadásul az egyik nem egyezik a saját nememmel. Mindkettő nagyon különleges figura, de ne vegyük el a közönségtől, hogy majd ők állapítsák meg, mitől azok. Az én feladatom az eljátszásuk, amit majd a legjobb tudásom szerint meg is teszek remélhetőleg.

Forrás: Átrium