Emma

Herceg vagy idióta – de egy kanálnyi vér sem

A félkegyelmű a Sufniban és a Pesti Színházban

2018.03.31. 12:19

Programkereső

Amikor a Katona 2002-ben bemutatta Dosztojevszkij A félkegyelműjét, a durvább, brutálisabb hangzású Az idióta cím mellett döntöttek. A kérdés csak az, kire vonatkozik. Zappe László kritikája.

A címválasztás sokat elárul. Dosztojevszkij regényének eredeti címe Igyiot, azaz Az idióta. Magyarul A félkegyelműként közismert. Ám amikor a Katona József Színházban 2002-ben Máté Gábor rendezésében bemutatták, Az idióta mellett döntöttek. Durvább, brutálisabb, mint a bevett magyar cím. A kérdés csak az, kire vonatkozik. Ha úgy gondoljuk, hogy a főszereplőt jellemzi, akkor jogosnak érezhetjük a finomítást, a szépítgetést, elmismásolást. Ő minden lehet, csak nem idióta. Sérült, de nem bolond. Sőt.

Sérültsége következtében érzékenyebb is és bölcsebb is az emberek átlagánál, többségénél.

Takátsy Péter - Miskin herceg
Takátsy Péter - Miskin herceg
Fotó: Dömölky Dániel / Katona József Színház

Csakhogy a cím nem feltétlen és nem csak a főszereplőre utalhat. A róla való közvélekedést is idézheti, és akkor már nem a jámbor, jóakaratú, gyanútlan, ártatlan fiatalemberre vonatkozik, hanem azokat minősíti, akik őt idiótának tartják, idiótaként emlegetik. A részvétlen, könyörtelen, kegyelmet nem ismerő tömegre, amely meggondolatlanul, megértés, empátia nélkül ítélkezik. Ebben az esetben nincs helye a szépítésnek, helyesebb a társadalmi idiotizmust a nevén megidézni.

Takátsy Péter - Miskin herceg
Takátsy Péter - Miskin herceg
Fotó: Dömölky Dániel / Katona József Színház

Takátsy Péter megkerüli a választást, amikor arra vállalkozik, hogy mintegy hetven percben elmondja a hatalmas regény lényegét. Tárgyszerűen a főhős nevén nevezi produkcióját: Miskin herceg. A Katona Sufnijában szabályos rendben elhelyezett papírlapok között ülve idézi föl emlékeit arról az időről, amikor a svájci intézetből, ahol gyógykezelik, hazalátogatott Oroszországba. Emlékezik és játszik. Eljátssza a jeleneteket, amelyeket felidéz. Nagyszerű technikával ad elő párbeszédeket, játékosan, mondhatni a játék örömével érezteti, mikor, ki szólal meg. Mintha gyermekesen dicsekedne azzal, hogy lám, milyen ügyes. Utánozza, finoman karikírozza azokat, akiket megszólaltat.

Takátsy Péter - Miskin herceg
Takátsy Péter - Miskin herceg
Fotó: Dömölky Dániel / Katona József Színház

De sohasem a színész játszik, hanem mindig a herceg. Mindent az ő veleszületett tapintatával, elnéző gyöngédségével, rácsodálkozásával és megértésével szemléltet, megbocsátó mosollyal és koncentrált figyelemmel fordul valamennyi elképzelt partnere felé. Sötét garbót és nadrágot visel, cipő nélkül, macska léptekkel közlekedik, minden mozdulatában benne van az óvakodás attól, hogy megbántson, egyáltalán zavarjon valakit, terhére legyen valakinek. Takátsy Miskin hercege mondhatni a tapintat virtuóza.

Úgy létezik minden és mindenki fölött, mintha ott sem lenne.

Vecsei H. Miklós, Petrik Andrea - A félkegyelmű
Vecsei H. Miklós, Petrik Andrea - A félkegyelmű
Fotó: Puskel Zsolt / port.hu

A Pesti Színházban Vecsei H. Miklós játssza Miskin herceget. Hajlok arra, hogy jobban járt volna, ha ő is egyedül adja elő a történetet. Ő is hibátlanul hozza a tiszta szemű, jámbor, ártatlan, kiszolgáltatott, de éppen védtelensége folytán roppant erős ifjút. Ám körülötte ott nyüzsög a regény sok-sok szereplője, mégpedig ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében. És ifj. Vidnyánszky, akit színészként nem győzök csodálni, rendezéseivel mindig zavarba hoz. Csak lázongó, ifjonti rendetlenséget, esetleg posztmodern divatot tudok bennük fölfedezni, amit néhány esztendeje még rendben levőnek is tarthattam volna, de mára már tartalmat, gondolatot is elvárnék tőle. Helyette ötletkavalkád tölti be a színpad méretű, koszlott szobát, amely Pater Sparrow terve szerint leginkább valamiféle nyomortanyára emlékeztet, ahol Vecsei Kinga Réta részint beszédes, részint semmitmondó ruháiban ügyködnek a színészek.

Király Dániel, Vecsei H. Miklós, Orosz Ákos - A félkegyelmű
Király Dániel, Vecsei H. Miklós, Orosz Ákos - A félkegyelmű
Fotó: Puskel Zsolt / port.hu

Orosz Ákos kitűnő Rogozsinja szinte ki sem látszik a hatalmas bundából. Király Dániel Lebegyevje meg úgy van jelen szinte mindig, mintha ott sem lenne. Petrik Andrea Nasztaszja Filippovnaként eljátssza ki tudja hányadik sprőd vampját, nem tehet róla, hogy megfejthetetlen, miért imádják, miért gyűlölik. Beteljesedik a titok paradoxona: annyira titok marad, hogy észre sem vesszük. Általában nemigen értem, hogy a játszók mit, miért tesznek, mindaddig, amíg az este vége felé Miskin herceget meg nem látom a szoba sarkában álló cserépkályha tetején.

Ezen a ponton groteszk humorra gyanakszom, bár mulatni rajta nem tudok.

Mint ahogyan nem rendít meg a kanálnyi vér, amely Nasztaszja Filippovna sebéből Rogozsin kése nyomán kibuggyan. Az előadásban nincsen ennyi vér sem.

Van viszont benne zene. Erről Wunderlich József gondoskodik, részben hegedűjével, részben géppel, felvételről, mintegy elidegenítő effektként. És van egy sereg kisgyerek is, akik az előadás pótbefejezéseképpen angolul énekelnek. Ők a Budapest VI. Kerületi Erkel Ferenc Általános Iskola növendékei. Aranyosak, meghatók. Nyilván ők hordozzák a dosztojevszkiji üzenetet. Ugyanazt, amit korábban a főszereplő arcáról is leolvashattunk. Csak így az már csöppet érzelgősnek hat. Semmit sem tesz hozzá az addigiakhoz, viszont árulkodik a rendező tanácstalanságáról.