A Lóvasút Kulturális és Rendezvénytérben bemutatásra kerülő Telik – egy óra az életedből személyes hangvételű önadaptáció, amely egyfajta kísérlet egy tudományos igénnyel megírt szakdolgozat színházi formává alakítására. Az előadás 26 évnyi „emléktérképet” vetít a nézők elé, és megjelenik benne minden, amin az emberek az elmúlt másfél évben keresztülmentek, de legfőképpen a kényszerű bezártság okozta stressz.
Ehhez kapcsolódik az az élmény, melyet az utolsó vizsgái előtt álló hallgató átél. A vidéki otthonába visszahúzódó egyetemista koncentráltsága – vagy éppen dekoncentráltsága –, és a kényszerszünet szülte kettősség, ahol a bezártság generálja a nagyobb alkotói szabadságot.
Ezekről az érzésekről Márfi Márk a szakdolgozatában is említést tesz:
„Bezártság, magány, feszültség, egymáson levezetés van. Édesanya, édesapa van. Szomszéd nincs, a postás nem jár.
Munkás emberek vannak, de az nem számít, mert ők pénzért vannak itt. Háromkilométeres körzetben egy árva lélek sincs. Hétvége nincs. Ünnepnap nincs. Nyaralás nincs. Munka van. Munka van. Munka van. Egyébként minden van. Autók, motorok, traktorok, hótoló télre és öntözőrendszer nyárra. Valahogy realitás nincs.”
Bár az előadás augusztus 30-án debütál, a szegedi közönség már láthatta a produkciót, a Telik ugyanis meghívást kapott a Thealter Nemzetközi Színházi Fesztiválra, ahol augusztus 4-én bemutatták a darabot.
Fejléckép: jelenet az előadásból (fotó: Bánszegi Rebeka)