Azt, hogy melyik előadás szerepel a másnapi kínálatban - ha épp nincs programfüzet a birtokunkban, hogy abból puskázzunk - nagyjából kitalálható, ha "olvassuk" a színészeket. A beválogatott színházak társulatai általában egy (hol két) nappal az előadásuk előtt megérkeznek a fesztiválra, így aztán hol kaposvári színészekkel, hol a komáromi társulat, hol pedig a - lassan állandó Örkény-kertté váló - Madách téri társulat tagjaival lehet nagyobb gyakorisággal összefutni a városban.
Az ötödik napon - a házigazdát nem számolva - három színház társulata volt jelen túlsúlyban, a már fent említett Örkény- és Csiky Gergely Színház mellett a zalaegerszegi művészek (délelőtt Sztarenki Pál Színésznők című előadásának megvitatásával indult a szakmai beszélgetések sora), de már a Vígszínházból ismerős arcokat is lehetett látni az esti Peer Gynt-előadás nézőterén. A reggeli etapban (a POSzT alatt relatív, mikor kezdődik a nap, nem véletlen talán, hogy a szervezett beszélgetések tizenegykor indulnak) szerepelt a Vaknyugat megvitatása is, ahol a felkért hozzászólók egyike, Koltai Tamás arról beszélt, hogy a nézők gyakran egyszerűen nem mernek nevetni, és ez nem az előadás hibája, hanem egyfajta berögzültség. A másik hozzászóló (aki a délelőtti első beszélgetésen is Lévai Balázs mellett foglalt helyet a megvitatók között), Székely Csaba majdnem minden nap "érintett" volt: kérdezték a versenyprogramban szereplő Bányavakság kapcsán, felolvasószínházi előadásban szerepelt a trilógiát záró Bányavíz (ebben a szerző maga olvasta az instrukciókat) és friss drámakötetét, a Bányavidéket is a POSzT alatt mutatták be. Az erdélyi drámaírót pécsi itt léte alatt, még éppen időben sikerült szóra bírni:
Azok, akik tegnap nem jutottak be valamely versenyelőadásra, ma újra próbálkozhattak: délután a Vaknyugatot adták elő a kamaraszínpadon. A kaposvári Csiky Gergely Színház egyébként a legkisebb társulatként (4 színész és a műszakiak) érkezett Pécsre. Bérczes László rendező a lapunknak adott interjúban úgy fogalmazott: "Egyszerre sírni és nevetni, állítani és megkérdőjelezni, igent és nemet is kimondani egy időben - a Vaknyugat erre tökéletesen alkalmas. Röhejes megváltástörténet, amiben nevetünk négy mulatságos emberen, miközben riadtan nézzük, hogyan pusztul az életük. Szóval Vaknyugaton a helyzet tragikomikus." (Ezen a linken olvashatja el a teljes interjút.)
Este a már említett Peer Gynt szerepelt a nagyszínpadon, amely kapcsán Stuber Andrea így írt a tízéves Örkény Színházzal foglalkozó elemzésében: "Ascher Tamás Peer Gynt-rendezését különböző kritikák nevezték mesteri és szívbemarkoló ujjgyakorlatnak, illetve szikár, karcos, érzelgősségmentes, racionalizált történetáradatnak, csekély díszletben nagy játéknak, natúr színháznak, nagy lélegzetű estének, valamint (némi meglepetésére, e sorok szerzője) nem rövid szakaszokon át hervasztóan unalmasnak is. Tiszta, világos Peer-előadás. A fekete színen a fehér hóesés képe - ez maradt meg bennem hosszabb távon, valamint Polgár Csaba színészi heve, energiája, Kerekes Éva virgonc anyai szeretete és Szandtner Anna madonna-Solvejgjének békés, magányos, hites szerelme." (Stuber Andrea az előadással kapcsolatos aktuális élményeiről naplójában olvashat.)
Az előadás kapcsán megjelent kritikánkban Frauenhoffer György a követklezőkre tért ki: "A legjobb esetben is puritánnak nevezhető látványvilágban Peer Gynt szavai kivételesen nagy hangsúlyt kapnak: bár a valóságból és álomból összegyűrt nagy kaland feltartóztathatatlanul árad felénk, a néző mégis kívül reked a mese világán. Amit látunk, az alig több egy sivár, pusztulásnak indult világnál, amit egy kétségbeesett figura igyekszik feltölteni saját hazugságaival. Mintha Ascher a nézőt a Gomböntő pupillájába ültette volna, hogy illúziók és csodák nélkül, szenvtelenül figyeljük végig Peer hamis világát."
Több napon át tartó programsorozattal érkezik a POSzT-ra a Vígszínház. Amolyan fesztivál a fesztiválban érzésünk lehet majd, ugyanis közös főzés, beszélgetés, előadói estek és versenyprogramban szereplő előadás (Jóembert keresünk) is szerepel a négy nap kínálatában. A sort Kern András nyitja majd kedd este Pesten születtem című koncertjével a Kodály Központban. A Vígszínház művésze a napokban jelentkezett legújabb ötletével - zárja most ez a dal a napi összefoglalónkat, előrevetítve a holnpot is: "Öt-hatévente kitalálok valami marhaságot, ami néha aztán sikeres lesz (lásd: rádiókabaré-tréfák, dalszövegek, elfogott levelek stb.). Mostanában azt hallom, hogy a videoklip a neten, az a divat. Nem volt pénzem, csináltam egy olcsót, ami szinte csak feliratokból áll. Ez a Végefőcím, mintha az életem főcíme lenne. Íme!"
hírlevél
