Exhibicionista gyermekből zárkózott kislány
„Apró gyerekként is színész akartam lenni. Háromévesen már olyan exhibicionista voltam, hogy amikor vendégek voltak nálunk, (…) felmásztam a zongoraszékre, elkezdtem játszani és énekelni, (…) és amikor megéreztem, hogy már rám figyelnek, az fantasztikus élmény volt” – mesélte a 168 órának adott interjúban Pogány Judit, akinek gyerekkora tragédiákkal volt kikövezve. Mérnök édesapja, aki a városi szimfonikus zenekarnak is tagja volt, az államosítás után nincstelenné vált, politikai okokból még börtönbe is került. Szabadulása után is csak családjától távol kapott munkát. „Édesapám és édesanyám rajongva szerették egymást, de apám nyolcéves koromban meghalt, édesanyám akkor idegösszeroppanást kapott, hosszú időre kórházba került. Ma már tudom, hogy ez volt egész életem legnagyobb fordulata” – mondta Pogány Judit erről az időszakról. Ekkor bátyjával budapesti rokonok vették magukhoz, ő pedig saját bevallása szerint nagyon zárkózott kislány lett:
„Álmodozó voltam. Nagyon keveset aludtam, az éjszaka nagy részében ébren voltam, és csak szőttem magamban a történeteket, amelyeknek rendre én voltam a főszereplője. Verseket írtam, előfordult, hogy napokon át nem aludtam egy percet sem. Két életem volt: egy a valóságban, egy a történeteimben”.
Pogány Judit Isbel hercegnő (Weöres S.: Szent György és a sárkány) 1979. (Fotó/Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)
A színpadon sohasem félt
Pogány Judit Isbel hercegnő (Weöres S.: Szent György és a sárkány) 1979. (Fotó/Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)
A középiskolát intézeti tanulóként Békéscsabán végezte. „A színpadon soha nem féltem. Békéscsabán volt egy csodálatos igazgatónk, Kovács Gyuszi bácsi, aki mindenkiből kipiszkálta még a tehetség morzsáját is, állandóan szavalóversenyekre küldött, szerepeltetett. (…) Végül rábeszélt, hogy jelentkezzem a színművészetire” – árulta el a kezdetekről Pogány Judit. A színművészetire végül nem jutott be (ahogy mondja, nem is nagyon készült a felvételire), így forgalmista lett a kaposvári vasútállomáson, ahol ő volt az egyedüli nő 18 férfi mellett. Ezután bérszámfejtőként majd adminisztrátorként dolgozott a helyi bíróságon. Egy amatőr színészcsoporttal jelentkezett a Ki mit tud? tévés vetélkedőre, s a műsort látva a kaposvári Csiky Gergely Színház 1965-ben segédszínésznek szerződtette. „Azt mondták, nagyon jó, amit a színészetről gondolok.
Meg hasznos is lehet egy társulatban, hogy valakit bármikor be lehet vetni gyerekszerepekben. Tizennégynek néztem ki, ha kellett, még annyinak se, pedig huszonegy múltam” – fogalmazott.
A sírós kislány kiugrása
Tehetségét 1968-ban fedezte fel a friss diplomás rendezőként érkező Zsámbéki Gábor. „A János vitézben a falusi lányok között volt egy kislány, aki igazi öklömnyi könnyeket hullatott, amikor elbúcsúztatták a huszárnak álló legényeket. Az a sírós voltam én. A következő évadban Zsámbéki rám osztotta a Várj, míg sötét lesz egyik főszerepét. Komoly kiugrás lett belőle” – fogalmazott a lendületes pályakezdésről. Itt, Kaposváron ismerkedett meg későbbi férjével, Koltai Róberttel is. 1970-ben már színészi besorolást kapott. Az ország kulturális vezetése 1978-ban a sikeres kaposvári és a szolnoki színház vezető művészeinek szerződtetésével próbálta megújítani a válsággal küszködő fővárosi Nemzeti Színházat, és a Nemzeti főrendezőjének kinevezett Zsámbéki Pogány Juditot is vitte magával. A színésznő két év múlva visszatért Kaposvárra, ahol 1995-ig játszott, ezután szabadúszó lett, 2004-ben csatlakozott az Örkény István Színház társulatához.
Az „átélős” színész sérülékenysége
Saját bevallása szerint az igazi, színészt próbáló feladat számára a gyenge, sérült, kiszolgáltatott emberek megjelenítése.
„Képes vagyok olyan koncentrációval, olyan fantáziával gondolni a megjelenítendő személyre, hogy egy időre eggyé válok vele. Ezt a képességet valószínűleg még a kislánykori álmodozások időszakából hozom magammal.
Persze gyerekként fogalmam sem volt róla, hogy éjszakánként tulajdonképpen folyamatosan helyzetgyakorlatokat végzek. Sajnos pont az ilyen úgynevezett „átélős” színészek sokkal sérülékenyebbek, mint az inkább „bravúrosan” játszó típus” – árulta el a 168 órának adott interjújában. Pogány Judit Örkény Macskajátékában többször is játszotta Orbánnét, kiemelkedő alakítást nyújtott Werner Schwab Elnöknők című darabjában Ernaként, a Pedig én jó anya voltam című monodrámáját börtönökben is előadta. A Rózsavölgyi Szalonban Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regényének színpadi változatában szerepelt. Az Örkény Színházban jelenleg is tucatnyi előadásban látható, különös élmény volt számára, hogy az idei évad végén a Színművészeti Egyetem egyik vizsgaelőadásán Esterházy Péter szövegeit mondhatta.
Az ország kis Vukja
Számos film, tévés és rádiós szerep fűződik nevéhez, és szinkronszínészként is kedvelt. Ő kölcsönözte hangját a kis róka Vuknak, a Pom Pom meséi című filmben több mint száz hangon szólalt meg, a Bogyó és Babóca című mesesorozatban minden szereplőt ő szinkronizált. Olyan népszerű filmekben is látható volt, mint az Eldorádó, a Legényanya, a Mese habbal, a Sose halunk meg, az Ámbár tanár úr, a Hippolyt és a Meseautó. Drámai szerepekben is remekel, Tarr Béla Panelkapcsolat című filmjében férjével, Koltai Róberttel alakítottak boldogtalan lakótelepi párost, játszott az osztrák Michael Haneke A lázadás című filmjében is. Lugossy Lászlóval 1975-ben forgatta az Azonosítás című filmet, mely a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Ezüst Medve-díjat nyert, Gothár Péter első játékfilmjében, az Ajándék ez a napban a legjobb női alakítás díját érdemelte ki Velencében. 2012-ben pedig megkönnyeztük alakítását Kovács Zsolt partnereként Tóth Barnabás Újratervezés című kisfilmjében.
Jelenleg Szigetszentmiklóson él seregnyi állat társaságában, kedvtelése a bohócfigurák gyűjtése.
(forrás: MTI, 168 óra)
hírlevél
